A kommunizmus fekete könyve

(Le Livre noir du communisme) 1997 novemberében jelent meg, azonnal hatalmas vitát kiváltva mind történészi, mind politikai körökben.

A könyv adatai szerint a kommunizmus számlájára mintegy 100 millió áldozat írható.

(s ezek csak a halálos áldozatok):

Szovjetunió: 20 millió áldozat;

Kína: 65 millió;

Vietnam: 1 millió;

Észak-Korea: 2 millió;

Kambodzsa: 2 millió;

Kelet-Európa: 1 millió;

Latin-Amerika: 150 000;

Afrika: 1,7 millió;

Afganisztán: 1,5 millió;

Ezen felül a nemzetközi kommunista mozgalom, illetve a hatalomra soha nem került kommunista pártok számlájára pedig körülbelül 10 000 áldozat írandó 

Ez négyszerese a fasizmusénak.

Az Európai Unió illetékes szerveihez fordul jogorvoslatért az MCF Roma Összefogás Párt, hogy kiderüljön: hova tűnt a roma felzárkóztatásra szánt 120 milliárd forint - áll a párt elnökhelyettesének szombati közleményében.

Ifj. Bogdán János emlékeztetett rá: az Állami Számvevőszék (ÁSZ) 2008 áprilisában készített tanulmánya azt állapította meg, hogy a vizsgált időszakban (1996-2008) 120 milliárd forint állt rendelkezésre roma támogatásokra és szerepelt kifizetett összegként, valójában viszont ennek az összegnek csak 10 százaléka érkezett meg a roma közösségekhez.

Istentisztelet keretében emlékeztek meg a Tatárszentgyörgyön, Nagycsécsén, Alsózsolcán, Kislétán, Tiszalökön cigány származásuk miatt meggyilkolt áldozatokra a

Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség Megbékélés Templomában. 

Iványi Gábor imádkozott az áldozatok mellett a kormányért is, azokért, akik az egyházak köréből száműzték ezt a gyülekezetet is.

Donáth László evangélikus lelkész az Ótestamentumból Jób történetét felidézve bátorította az árván maradottakat. 

Az istentiszteletet követően a megemlékezők a kertben álló emlékműnél gyújtottak mécsest.

Tudják, én szegény fiú voltam és gyermekkoromban anyám elszegődtetett a községhez disznópásztornak.

Maguk most nevetnek, pedig a disznók előtt megemelheti a kalapját minden ember. Tudják-e milyen jó szándékú, becsületes állatok azok?

Három éven át jártam ki a legelőre velük, tavasztól őszig. Megismertem őket. Hűségesek, tisztességesek.

Értik? Szerettek engem! Pedig én nem is voltam disznó, csak ember...

Nyelt egyet és egy pillanatig maga elé bámult a padlóra.