Cigánytanulók aránya a kisegítőiskolában.

A régebbi gyakorlat szerint az 50-70 IQ közötti gyerekek (az átlag IQ 90-110) kerültek kisegítő, vagy korrekciós osztályba. Tény, hogy többségük cigány volt. Nem azért kerültek oda, mert alacsonyabb rendűek, hanem mert a beiskolázásnál mért képességeik (ezt fejezi ki az IQ) másfél- két és fél évvel maradtak el kortársaikétól és az iskolaérettség követelményeitől (Legtöbbször annak ellenére, hogy egy évre visszatartották őket óvodai felzárkóztatás céljából).

Felzárkóztatásuk többnyire a korrekciós osztályban sem sikerült, részben a képességek széles körére kiterjedő elmaradás, részben amiatt, mert hamarosan a fegyelmezetlen, magatartászavaros, túlkoros gyerekek gyűjtőhelyévé váltak a kiscsoportok. A rendszert megszüntették, illetve jelentősen szigorították, még így is gyakori, hogy liberális romajogvédő szervezetek szegregáció miatt feljelentik az iskolát, sőt arra biztatják a cigány tanulókat és szüleiket, hogy követeljenek kártérítést továbbtanulási és elhelyezkedési esélyeik csökkenése miatt.

Az iskola és roma lakosok közötti, oktatáshoz köthető konfliktusok gyakorisága térségenként

A neoliberalizmus győzött, az oktatásügy és a jobb képességű gyerekek veszítettek. A helyzet ma olyan, mintha elsőben (értelmi korukat tekintve) 6 éveseket oktatnának együtt 4-5 évesekkel. Felzárkóztatásuknak határt szab, hogy figyelmük is csak 4-5 éves szinten terhelhető, nem képesek együtt haladni az osztállyal. Pártunk ezért van azon az állásponton, hogy vissza kell térni a képesség alapú osztály, és csoport képzéshez. A képesség alapú csoportbontás szakmai kérdés, és nem tekinthető szegregációnak. Más kérdés, hogy biztosítani kell a csoportok saját tanmenetéhez igazodó oktatási, és oktatástechnikai színvonalát.

Az OM reakciója: leszállították a követelményeket, lassították az alsótagozatos haladást, eltörölték az alsótagozatos bukást, évismétlést, a csoporton belüli tanulmányi versenyt és értékelést. Következményként az alsó tagozatos kimeneti teljesítmény egyre távolabb kerül a felsőtagozatos bemeneti követelményektől. Ezen úgy enyhítettek, hogy eltöröltek, összevontak felsőtagozatos tantárgyakat, különösen azokon a természettudományos területeken, melyből a legtöbb középiskola építkezik. Minél tömegesebb az iskolában a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek jelenléte, annál kilátástalabb a felzárkóztatás lehetősége, és annál több a fegyelmi probléma és konfliktus. Ez különösen igaz Észak- Magyarországra.

Hasonló mélyrepülés játszódik a szakképzésben. A szakközépiskolák többségének szakiránnyal összefüggő bemeneti tudásszint felmérései rendre 1. egésszel kezdődnek.

A szakiskolák automatikusan fogadják a gyakran minimális tanulmányi teljesítménnyel érkező, kvázi analfabéta, sokszor cigány tanulók tömegeit, akiknek többsége régen a szakmunkásképzőkbe sem jutott volna el. Az iskolába el-el járva szereznek szakmát, szemben az érettségihez kötött szakközépiskolásokkal. Az így szerezhető szakmák köre szerencsére korlátozott, a munkaerőpiacon nem versenyképes, és a statisztika javításán és képzőhelyek anyagi érdekeltségén túl, inkább a szakma lejáratására alkalmasak. Az OM statisztika javításának csak a cigány tanulók középiskolai képzésből történő tömeges lemorzsolódása szab határt, amin a 18 éves korig kiterjesztett tankötelezettség sem változtat.

 A cigány népesség életkor szerinti megoszlása. Neoliberális baby boom az integráció jegyében.

Hogy mi történt 1998- ban, amiért a cigánygyerekek aránya hirtelen megnőtt? Kormányváltás, és a közoktatási minőségfejlesztés bevezetése. Neoliberális filozofálgatás helyett objektíven, számszerűen mérni kezdték a bemeneti teljesítményt, és képesség szerint homogénebb osztályokat igyekeztek kialakítani, ahol szigorúan mért kimeneti eredményeket kellett elérni. A cigány gyerekek képességelmaradását nem szigorúbban, de következetesebben ítélték meg, ezért kerültek nagyobb arányban korrekciós osztályba.

A roma jogvédők diszkriminációként élték meg ezt, ezért egyrészt újra csökkentették a bemeneti követelményeket- ez hozta létre a mai helyzetet. Másrészt felülvizsgáltatták számos korábbi áthelyezés indokoltságát. Ez sok esetben visszahelyezéssel járt, amit roma jogvédőink győzelemként éltek meg. Valójában több évvel később kapott mérés eredménye alapján csak a változást lehet mérni, egy korábbi mérés helyességét nem. Amúgy tanévenként jogvédői fellépés nélkül is sor kerül az áthelyezett tanuló felülvizsgálatára, és újraminősítésére, így tulajdonképpen csak a tájékozatlanság ült tort.

A felzárkóztatást nehezíti, hogy a cigány népesség egyenlőtlen területi eloszlása miatt az oktatási intézmények egyes régiókban hátrányos helyzetű tanulókkal túlterheltek, az átgondolatlan szociális támogatási rendszer miatt az etnikum 47 százaléka 19 éves kor alatti, a születésszámot figyelembe véve pedig etnikai baby boom zajlik. Pártunk ezért tartja fontosnak a hátrányos helyzetű térségek kiemelt, és az önkormányzatok részéről hosszú távon tervezhető és fenntartható oktatásügyi fejlesztését, illetve a szociális támogatások rendszerének átalakítását.

Az etnikai integrálásra költött milliárdok eredmény nélkül szétfolynak: a cigányság 80 százaléka legfeljebb 8 osztályt végzett, 17 százalék alatti a szakmunkások, 3 százalék körüli az érettségizettek és 1 százalék körüli a diplomások aránya a pozitív diszkrimináció ellenére. Másként fogalmazva: mintegy 20 százalék nem végzi el a 8 általánost, további 20 százalék csak túlkorosan, és bár a fennmaradó 60 százalék megkezdi középfokú tanulmányait 40 százalék lemorzsolódik.

Hány millió szót hall a gyerek 4 éves koráig társadalmi helyzetétől függően?

A grafikon a Halmozottan Hátrányos Helyzetű (udvariasan: segélyezett) tanulók születéstől fennálló, mélyülő nyelvi hátrányáról szól. Ez a hátrány kihat a szókincsre, a nyelvtanra, kiejtésre, és mint belső beszédre, a gondolkodásra is.

A nyelvi hátrány kiegészül az osztályhelyzet függvényében jelentősen eltérő korai anya- gyermek kapcsolattal és következményeivel, valamint az eltérő szülői nevelői módszerekkel, attitűdökkel, modellnyújtással, főleg ha az anya éretlen, kiegyensúlyozatlan kiskorú.

Az osztályhelyzet romlásával a fogamzás körülményei kevésbé kedvezőek, gyakoribb az egyik, vagy mindkét fél ittassága, a nem kívánt terhesség, a rokonok közötti és alkalmi szexuális kapcsolat, a nemibetegség, genetikai károsodás kockázata.

Gyakoribb a leányanyaság, és az anya testi lelki éretlensége, ami miatt jellemzőbb, a kis testsúllyal, korábban történő születés, szülési és születési rendellenesség, a halvaszületés, illetve a csecsemő halálozás. Az anya pszichés éretlensége főleg kiegyensúlyozatlanságában, ingerlékenységében, türelmetlenségében, nagyobb agresszivitásában, hangulati labilitásában, kiszámíthatatlanságában nyilvánulhat meg, melyhez a gyerek kevéssé képes alkalmazkodni.

A terhesség alatt gyakoribb a magzatot érő fejlődési sérülés, oxigénhiányból eredő agyi károsodás, gyakoribb az egysíkúbb anyai táplálkozás, fehérje, nyomelem, vitaminhiány, a stresszes szociális környezet, az anya alkohol fogyasztása, dohányzása, a védőnővel, orvossal való együttműködés felszínessége, a gyógyszeres kezelés elhanyagolása, a lakás fizikai környezetéből és a higiénés állapotból származó fizikai, kémiai, gombás és mikrobás károsodás lehetősége.

Az osztályhelyzet csökkenésével az anyák kevesebbet veszik ölbe, játszanak, beszélnek gyermekükkel, hajlamosak a gyerekkel csak akkor foglalkozni, ha az sír. A környezet ingergazdagsága is jelentősen csökken.

Gyakoribb az elhanyagoló, ráhagyó, kiszámíthatatlan nevelés, a szülő központú nevelési attitűd, a jutalmazás és büntetés relatív hiánya és következetlen alkalmazása, és az eseti szélsőséges szülői agresszió. Jellemzőbb a diszharmonikus és csonka családi kapcsolat, a környezetben a negatív felnőtt modell, a gyermekkori védettség relatív hiánya, a szülői intimitás hiánya, gyakoribb az agresszív konfliktuskezelés, a testi és környezeti higiéné elhanyagolása, az alulszocializáltság.

Az óvoda nagyon fontos szerepet játszik a gyerek közösségi és technikai szocializációjában, képességeinek fejlesztésében. A politika azonban hajlamos túlértékelni a lehetőségeit, és törekvés mutatkozik a szülői nevelési feladatok átadására, amire nem képes. Lehetőségeinek határt szab funkcionális összetettsége, a gyerek életkora, és ebből eredő figyelmi terhelhetősége, a lemaradás mértéke és komplexitása, a nevelési év behatároltsága, a csoport összetétele, a szülői együttműködési készség és nem utolsó sorban az önkormányzat anyagi lehetőségei. Tömeges hátrányos helyzet esetén csak igen szerényen képes pótolni és korrigálni a széles körű lemaradást.

Ez áll az iskolára is. Legjobb esetben a közvetlen oktatási célok támogatására fókuszált fejlesztésre képes, eközben azonban más képességeknél az elmaradás nő, borítékolva a felsőbb osztályok tanulmányi kudarcait. Felzárkózásra azoknak a gyerekeknek van esélye, akikkel a szülő otthon is rendszeresen foglalkozik, és a gyerekben a pozitív tanulási motivációt kialakítja, fenntartja, az oktatási nevelési intézménnyel pedig együttműködö.

Legfőbb probléma az integrációval, hogy a gyereket meg lehet ugyan tanítani a többségi társadalom érték és normarendszerére, személyiségébe azonban az otthon látott, otthoni környezet által modellált, és otthoni életterében adaptív értékek, normák és magatartásmódok épülnek be és rögzülnek, úgy 6-7 éves korára, mire iskolába megy.

Ezért fontos, hogy különbséget tegyünk szegénység és szegénység kultúra között. Ezek kezelése eltérő feladat. A szegénységkultúra megszüntetése generációkon át tart. De nem etnikai program.

A Magyarországi Szociáldemokrata Párt elutasítja az etnikai alapú támogatási rendszert, és ha a választóktól bizalmat kap, helyreállítja a társadalmi igazságosságot. Átgondolt és összehangolt Nemzeti Szegénység Elleni Programra van szükség a szegénység kultúrájába való lecsúszás megelőzésére, és hosszú távú programra az onnan való kitörés lehetővé tételére.

Az MSZP-vel szemben a Magyarországi Szociáldemokrata Párt nem csak a cigányok, hanem az egész társadalom pártja! Hiszen csak együtt tudunk boldogulni. A magyar társadalom a neoliberalizmusnál többet érdemel!

emoke.jozsef@t-online.hu