A cigány gyerekek integrációja mást jelent néhány szabolcsi iskolában, mint amit erről az értelmező kéziszótár és az Európai Unió megfogalmaz. Felzárkóztatni itt azt jelenti, hogy az iskolában "felkenik" a cigány gyereket a falra, levetkőztetik és rendőrrel motoztatják meg, ha valami eltűnik. A babaházról pedig véletlenül se gondoljuk, hogy abban önfeledten játszanak a gyerekek: ez a fegyelmezés egy módja, amikor gumibotos biztonsági őr felügyeli, hogy pisszenés se legyen. (Amaro Drom)



Nyíregyházán és talán egész Szabolcsban mindenki tudja, hogy hol van a Huszár utcai általános iskola. A gettóban. Ott, ahol betonkerítéssel körbezárt területen lakik vagy ezer cigány a valamikori huszárlaktanya épületeiben meg lóistállókban. Nyíregyházán ez a végállomás, ahol kikötnek a romák, mert ennél tovább már nem lehet süllyedni.

A gettóban vannak külön intézmények is: gyermekjóléti szolgálat, óvoda, rendőrőrs és persze általános iskola. A 115 tanuló 95 százaléka cigány gyerek. A megmaradt öt százalék magyar vagy román, akiknek a szülei számára szintén utolsó lakhatási lehetőség a Guszev - ahogy a gettót errefelé hívják. Ugyanis itt laknak azok is, akiket a megyei jogú város önkormányzata azért lakoltatott ki, mert nem fizették a városi lakásuk közüzemi díjait. Ehhez az ötszázaléknyi gyerekhez kellene integrálni a cigány gyerekeket a szerint a PHARE nyertes program szerint, amelyet a Huszár utcai általános iskola dolgozott ki 1999-ben.

Cigánytánc és vérző orr

Mónikának két gyermeke jár a guszevi iskolába. Az asszony nem tud róla, hogy kimondottan cigány gyerekek számára folyó oktatásban részesülnének a gyerekei. Pedig - ahogy mondja - bejár a szülői értekezletre.

- De az másról nem szól, csak a naplót teszik elénk, hogy miből fog megbukni a gyerek, meg hogy milyen tisztán jár iskolába, és nem tudom, hogy mondhatom-e ezt, szóval arról van szó mindig a szülőin, hogy állandóan tetvesek a gyerekek. Meg hogy milyen alsónemű van rajtuk - sorolja a fűtetlen szobakonyhában Mónika. - Nem magyarázzák el, hogy melyik gyerek miből jobb, miben szorul segítségre. Sokat panaszkodnak a gyerekek a tanárokra, mert megalázzák őket rendszeresen a többiek előtt. Rájuk szólnak már akkor is, ha csak két ruhájuk van, és azt váltogatják. És ezt az egész osztály előtt mondják nekik. Ők meg szégyellik magukat a többiek előtt. Volt arra is példa, hogy a most ötödikes kislányomat még alsó tagozatban, nem tudom mi okból, nyakon verte a tanár. De úgy, hogy a fejét beverte a padba, és elindult az orra vére. Tiszta vér lett a pólója. Ott rögtön levetették vele, és kimosatták a csapban. Fél csupaszon, egy szál atlétában jött haza a gyerek a vizes pólóval. Reklamálni meg nem lehet: nagyon sok szülővel megtörtént, hogy rendőrségi eljárást indított az iskola ellenük, mert mi cigányok nem tudjuk finoman megbeszélni, ha bántják a gyerekünket. Nem verekedünk, de ha csúnyán beszélnek a szülők, a tanárok rögtön kihívják a rendőröket, azok meg két perc alatt itt vannak. Két héttel ezelőtt is megvert egy tanár egy felső tagozatos kisfiút. Havonta egy gyerek biztos kap az iskolában.

Mónika kísér minket a családhoz, ahol a legutóbb megvert gyerek él. Nyakig sárosak vagyunk, mert a telepen alig van betonozott út. Az emeletes házakat - az egykori tiszti szállásokat - felváltják a földszintes, kerítéssel körbevett földszintes házak. Ezek lóistállók voltak, most szoba-konyhás önkormányzati lakások. Sokban nincs áram és víz sem, mert a közműveket kikötötték. A szinte száz százalékban munkanélküli Guszevben a legnagyobb kincs az áram - tudom meg Mónikától -, mert a lopott elektromosságért is fizetni kell a szomszédnak, aki adja. De hát muszáj, mert sok helyütt már az ajtókat is feltüzelték, és ha akad egy rezsó, akkor legalább egy helyiséget fűteni lehet valamennyire. Így van ez a vízzel is. Ha vendég jön, nehéz megkínálni kávéval, mert a vízművek elzárta a vizet, és a telepen csak egy közkutat látunk.

A megvert, megrángatott kisfiú anyja nem akar nekünk nyilatkozni, mert fél, hogy védelem alá veszik a gyerekét. Amint azt több anyától is megtudom, ez azt jelenti, hogy az iskola javaslatára a gyámhatóság hivatalosan védelembe veszi a gyereket, és akkor a gyermekjóléti szolgálat, valamint a gyámhatóság emberei a legváratlanabb pillanatban beállíthatnak a családokhoz. Azt mesélik a cigány asszonyok, hogy még a fedő alá is benéznek a hivatalos emberek, vajon mit főztek a cigányok. A védelem alá vonástól pedig csak egy lépés az állami gondozásba vétel - sorolják az asszonyok a telepen.

Sok esetben azért nem engedik iskolába a gyereküket a guszeviek, mert a védelembe vett gyerekeket onnan viszik állami gondozásba.

Kati kislánya, Lili is látta, amikor az iskolapadból elvitték a társait intézetbe. Az alsó tagozatos kislány azt meséli, sírtak ők is, meg az a két gyerek is, akiket rendőri segítséggel, a szülők jelenléte nélkül vittek el az iskolából állami gondozásba. - Az egyik gyerek hatodikos volt, a másik meg negyedikes - emlékezik vissza Lilike. - Egy szürke autóval jöttek értük. Betették őket a kocsiba, és vitték az intézetbe. Az anyukájuk nem volt ott, mert kórházban volt. A tanár nénik meg csak néztek, és engedték, hogy vigyék őket. Azért kerültek intézetbe, mert olyan házban laktak, hogy a gyerekek nagyon fáztak benne - mondja Lilike.

- Nem csak a Guszevból járnak ide iskolába a cigány gyerekek - veszi át a szót egy asszony. - Bentről a városból is vannak itt, olyanok, akiket ott nem fogadnak egyetlen iskolában sem. Lilit közben már nem lehet megállítani az iskolai történeteinek mesélésében. Csak sorolja egymás után, hogy a tornatanár hogyan keni fel a gyerekeket a falra. Értetlenkedem, hogy ez vajon mit jelent: erre elmagyarázza, hogy ha nem állnak a gyerekek rendesen sorba, akkor a pedagógus megemeli őket, "felrakja" a falra a gyerekeket, és közben előfordul, hogy a nyakukat is megszorongatja.

Az anyák és a gyerekek egymás szavába vágva mondják el, hogy az iskolai rendezvényekre, mint például a farsang, csak belépő megfizetésével mehetnek a gyerekek és a felnőttek is. Nem hogy ingyen tanszert kapnának, de sokszor hazaküldik a nebulókat, ha nincs ceruzájuk.

Kérdezem, hogy van-e osztálykirándulás. Mónika azt válaszolja, hogy van, de azt nem tudják minden esetben megfizetni a szülők. Ha például egyhetes kirándulás van, oda csak a tanárok tudnak elmenni a hozzátartozóikkal.

A guszevi gyerekek nem tanulnak cigány nyelven az iskolában, tanulnak viszont oroszul, mert itt még mindig az a kötelező nyelv. Nyíregyháza összes többi általános iskolájában természetes, hogy angolt és németet tanítanak - mondják a szülők, akik attól tartanak, hogy ha be is jutnának a középiskolába a gyerekeik, a nyelvismeret hiánya hátrányt jelentene számukra.

- Van viszont cigány táncoktatás - mondja büszkén az igazgatónő, amikor összefutok vele a cigány közösségi házban és másnapra találkozót kérek tőle. - A tánctanár egy guszevi munkanélküli cigány ember, aki egyben udvaros is.

A tánccsoport amúgy megjárta már Budapestet, versenyeket és pénzjutalmakat is nyertek - büszkélkednek a szülők is. Igaz, a pénzből a gyerekek nem látnak sokat, mert a fellépőruhákat és az utazást is ezekből a díjakból fizetik - teszik hozzá.

Lilike szerint amit a tanárok tesznek a cigány gyerekekkel a guszevi iskolában, az nem "kivételezés", hiszen némelyik tanár is cigány. Meglepettségemet látva a szülők magyarázzák meg a kislány mondatait: egyre több - korábban színtiszta magyar - pedagógus mondja magáról, hogy a felmenői között cigány is volt, de erről csak mostanság beszélnek a gyerekeknek, talán éppen a PHARE-programmal összefüggésben.

Valamiért nem akarnak iskolába járni.

A guszevi cigány gyerekek nem mindegyike jár a Huszár utcai általános iskolába. Egy részük a városi felzárkóztatóba, vagy más nevén a kisegítőbe jut, mert a guszevi iskola oda irányítja. A kisegítő iskolába is többnyire cigány gyerekek járnak - tudjuk meg azoktól az anyáktól, akiknek ott tanuló gyermeke van. Ez a tanintézmény is részesült abból a PHARE-támogatásból, amelyet 1999-ben írtak ki, és a cigány gyerekek integrálására szolgál.

Kati másik lányát, Nórikát is átirányították a 6-os számú speciális iskolába első osztály felénél, mert magatartászavarosnak találták a Huszár utcában. A hétgyermekes asszony nem érti, miért kellett a gyerekét kisegítőbe küldeni, de azért kicsit örül is, mert - ahogy mondja - Nórika sokkal jobb tanuló lett így.

(Több szülő is panaszkodik arra, hogy a gyerekek nem kapnak megfelelő képzést, mert ha nagyon ritka esetben fizetős városi iskolába tudják íratni a gyermeküket, akkor a korábban jeles Huszár utcai diák épp hogy csak bukdácsol az "elit" iskolákban.) Nórika mégsem szeret iskolába járni, már meg is fenyegették a kisegítőben, hogy intézetbe fogják vitetni, ha még többet hiányzik.

- Ez rendben is lenne, hiszen törvény rendelkezik róla - mondja Kati -, de már első osztálytól nem akar a gyerek odajárni. Kint volt nálunk már a gyermekvédelmis meg az osztályfőnök is. Utána az iskolában a gyerek előtt beszélték meg, hogy milyen nálunk a környezet.

Kati a konyhát rendezte be szobának, mert azt könnyebb kifűteni. A szobában van franciaágy, fotel is, de a hodályszerű helyiségben meglátszik a lehelet. Ezért a kicsi konyhában alszik egy ágyon meg egy matracon a hét gyerek - köztük egy újszülött csecsemő is - és Nóri, az anyjuk.

- Olyanokat mondtak a körülményeinkről az iskolában - idézi fel Nórika az osztályfőnöke szavait -, hogy nálunk a szobák függönnyel vannak elválasztva, kupleráj van az egész lakásban, és nem lehet hozzánk bejönni, mert olyan koszosság van. Aztán azt is mondta, hogy nem tudja, hogy hány szobánk van, mert nem mert bejönni. És kérdezték azt is az iskolában, hogy mivel fűtünk. Én meg mondtam, hogy spórral (fatüzelésű kályha), gáztűzhellyel meg hősugárzóval. És akkor Ildikó néni azt mondta, hogy: Úuuuristen! Ezért nem jár a Szabó Nóra iskolába, meg hogy azért nem megyek, mert otthon játszom az öcséimmel. Meg hogy én nem is vagyok beteg, csak szimulálok.

- De ez mind nem igaz! - kéri ki Kati. - Be sem jöttek, az ajtóban álltak meg. A két nagyobbik gyerekemet kérdezték csak, hogy a Nórika miért nem jár iskolába. És ők azt mondták, hogy azért, mert mindig megverik ott.

- Volt olyan, hogy minden osztályban levetkőztették félcsupaszra a gyerekeket a tanárok - vág bele édesanyja szavába Nórika. Szinte minden felnőtt felkapja a kislány mondatára a fejét, mert majd' mindenkinek jár kisegítőbe is gyereke, és nem mindenki tud arról, amit a kislány elmesél. Velem együtt kérdezgetik Nórikát, mi történt nem is túl rég a speciális iskolában.

- Azért vetkőztették le a gyerekeket, de csak a cigányokat, mert a tanár néninek eltűnt tizenötezer forintja. Kihívták a rendőröket és mindenkinek le kellett vetkőzni félcsupaszra, és akkor a rendőrök megmotoztak minket. A táskánkat is kiborították. Utána, mikor elmentek a rendőrök, sírt az egész osztály. A tanár néni meg mondta, hogy ezt a dolgot nem kéne elmondani a szüleinknek. És kiabált velünk, hogy miért vagyunk ilyen szemetek, meg hogy miért nem mondjuk meg, hogy hol a pénz. Aztán babaházat kaptunk.

Nórika elmagyarázza, hogy a babaház egy olyan tanterem, ahová nagyszünetben ültetik be büntetésből a gyerekeket a biztonsági őrrel, és nem szabad megszólalni, ha mégis megszólalna a gyerek, akkor itt is "felteszik" a falra, vagy megverik. Nórika után Lili is elmondja, hogy a Huszár utcai iskolában is a biztonsági őr dolga néha nyakon vágni a gyerekeket.

Az anyák meg azt mesélik el, hogy a biztonsági őrök azért vannak az iskolában, mert ha a cigány szülő bemegy, akkor az őrök kísérik az igazgatóhoz. A gyerekek azonban nyugodtan kimehetnek az udvarra, el is hagyhatják az iskola területét vagy akár tüzet is gyújthatnak az udvaron - a biztonsági őrök nem őrájuk vigyáznak.

Huszáros pedagógiai program

A guszevi iskolában gumibotos biztonsági őr fogad, kérdezi, hova mennék. Az egyik tanteremben éppen matematikaórát tartanak. Hagyják, hogy fotózzunk, a gyerekek megilletődnek a fényképezőgép láttán. A tanárnő meg elmondja, hogy nem kiscsoportos foglakozás van, csak mindössze hatfős az osztály. Hogy valóban nehéz a Guszevben tanítani, és nem túl sokkal több a fizetésük, mint a városi iskolák pedagógusainak. De a gyerek az olyan, amilyen, a szülőkkel van a baj, mert itt van az iskola a telepen, és azonnal beszaladnak reklamálni, ha a gyereknek valami nem tetszik.

Egybehangzik a tanárnőével az igazgató véleménye is. Kozma Istvánné húsz éve tanít és vezeti a Huszár utcai iskolát. Ő is úgy véli, hogy a szülők miatt nehéz a cigány gyerekeket tanítani. Kérdezem az 1999-es PHARE-pályázatról, hogy mire kértek pénzt, mennyit kaptak, és mire költötték.

Az igazgatónő meg sorolja: a halmozottan hátrányos helyzetű, elsősorban cigány gyerekek oktatásának, pedagógiai programjának továbbfejlesztésére és az iskola vizesblokkjának kialakítására kaptak pénzt. A pedagógiai programra mindössze ötmillió forintot, a kért tizenöt millió helyett. A program legfontosabb része a gyermekközpontú pedagógiai oktatásforma, ami nem a tananyagot változtatja meg - magyaráz az igazgató. Vagyis ugyanazt a tananyagot tanítják a cigány gyerekeknek, mint bárhol máshol, csak módszereiben teljesen másképp. A gyermekközpontú pedagógia pedig elég költséges - mondja Kozmáné -, mert a tanteremben rendelkezésre kell állni minden olyan eszköznek, amely az egyéni fejlesztéshez szükséges. A hagyományos poroszos oktatási mód eltűnik a program szerint - magyarázza nekem az igazgató. Kérdezem, hogy melyek azok a konkrét eszközök, amelyekre pénzt kell költeni az integrált oktatás keretein belül. Elmondja, hogy feladatlapokat kell kitölteni a gyerekeknek, és ezek bekerülnek dossziékba. És ehhez sokat kell fénymásolni, ezért vettek fénymásológépet, meg papírt hozzá. Aztán fontos az élményszerzés a gyermek számára, mert a guszevi tanulók szülei nem tudják kirándulni vinni, úgyhogy színházba, élményszerző körútra vitték őket a PHARE-pénzből.

Az igazgatónő sajnálkozik, hogy a legutóbbi pályázaton már nem nyert az iskola, mert időközben kiderült, hogy nem azt értik a program kiírói integráláson, amit a tanintézmény. Mert a guszevi tantestület létrehozott egy úgynevezett önismereti csoportot a nyolcadikosoknak, ahol a nevelési tanácsadó pszichológusa arra készíti fel a cigány gyerekeket, hogy milyen nehéz lesz majd a középiskolában a magyar diákok között. És az igazgatónő szerint ez is integráció. Mert az után a meleg légkör után, amely a telepi iskolában van, nehéz lesz majd a kinti világban a gyerekeknek. Erre integrálni kell őket. S a Huszár utcai iskolában, a gettóban, Nyíregyházán ennek eleget is tesznek, PHARE-pénzek nélkül is.

Konfliktusok mindenhol vannak - válaszolta Kozma Istvánné arra a kérdésünkre, hogy van-e tudomása a cigány gyerekek fizikai bántalmazásáról. A Huszár utcai általános iskola igazgatója hozzátette: csakis konkrét esetek megnevezésével tud nyilatkozni. Gyakran a diákok szándékosan mondják azt, hogy bántalmazták őket, mert ezzel állnak bosszút a pedagógusokon - mondta lapunknak az igazgató.

(A cikkben szereplő neveket megváltoztattuk.)

Horváth Margit

______________________________________________________________

Az Oktatási Minisztérium volt PHARE-irodája nemrégiben hatásvizsgálatot készített az 1999-es PHARE programról. Ez alapján egyértelműen bebizonyosodott, hogy szegregált körülmények között komoly pénzügyi segítséggel sem lehet eredményt elérni - szögezte le érdeklődésünkre Bernáthné Mohácsi Viktória a tárca romaügyi miniszteri biztosa. Így nem javul az oktatás színvonala és a továbbtanulási mutatók sem. Valószínűleg ez történhetett Nyíregyházán is, akárcsak az 1999-es PHARE-programban részt vett intézmények többségénél - tette hozzá. Az új oktatási kormányzat ezzel az alapelvvel már a hatásvizsgálat elkészülte előtt is tisztában volt, ezért a 2001-es PHARE-programban már valóban csak olyan programok nyerhettek támogatást, amelyek valódi integrációt valósítanak meg. - A gyermekek bántalmazásával sem én, sem a minisztérium semmilyen körülmények között nem érthet egyet. Ezért arra kérem mindazokat, akiknek gyermekeit bántották, forduljanak panasszal az oktatási jogok miniszteri biztosához - nyilatkozott Mohácsi Viktória. A miniszteri biztos még akkor sem tartja elfogadhatónak, hogy gumibotos testőrök vigyázzák egy iskola rendjét, ha a gyermekeket nem is bántalmazzák. Egyetlen olyan döntés sem támogatható ugyanis, amely megnehezíti, vagy különösen lehetetlenné teszi az iskola és a szülők kapcsolattartását. Aáry-Tamás Lajostól, az oktatási jogok miniszteri biztosától megtudtuk, elvétve, súlyos esetekben hivatalból is indíthat eljárást, ám ő is inkább arra kéri az érintetteket - akár nevük elhallgatását is kérve (de nem névtelenül) - személyesen vagy levélben tegyenek bejelentést hivatalánál (1055 Budapest, Szalay u. 14., 06-1-473-7097)

Az ombudsman csak a lehetőségekhez mért Tavaly Lenkovics Barnabás általános ombudsman is járt a Guszeven, mivel egy panaszos 300 lakótársa nevében vizsgálatra kérte. A vizsgálat az Alkotmányban deklarált szociális biztonsághoz, az egészséges környezethez, valamint a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog megsértésének gyanúja miatt indult. Visszásságot azonban nem tárt fel az ombudsman, kezdeményezéssel, ajánlással nem élt. Ennek oka elsősorban, hogy az Alkotmánybíróság korábban a "lehető legmagasabb" szintű testi és lelki egészség kifejezést "a lehetőségekhez mért"-ként értelmezte. Az ombudsman csupán arra kérte a helyi önkormányzat vezetőit és munkatársait, hogy "a gondoskodásra, támogatásra szoruló családok nehéz helyzetét a továbbiakban is kísérjék figyelemmel, és a rendelkezésre álló eszközökkel, azok igazságos és méltányos elosztásával, illetve átcsoportosításával segítsék szociális helyzetük jobbra fordulását." Az ombudsman jelentése szerint a telepen 265 család lakik, a népesség száma megközelíti a kétezret, s minden harmadik telepen élő 16 éven aluli. Az itt élők 90 százaléka legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezik. Aggasztóan magas - 14 százalék - az analfabéták és az általános iskola első négy osztályából kimaradók aránya. A háztartások egy főre eső havi nettó jövedelme alapján a családok 89 százaléka él a szegénységi küszöb alatt.