Mottó: Nem az juttat bajba minket, amit nem tudunk, hanem az, hogy amit tudunk, az nincs úgy.

Roma Integráció Évtizede Program

Szűcs Erika és Kiss Péter miniszterek nemes egyszerűséggel a roma integráció zászlóshajójának nevezték Magyarországot, amikor egy év elnökség után 2008 júniusban átadták a stafétabotot Szerbiának. A 2005-ben létrejött nemzetközi együttműködés célja, hogy felgyorsítsa a romák társadalmi és gazdasági integrációját és egyben hozzájáruljon a romákról alkotott kép pozitív irányú átalakulásához, mindezt a résztvevő országok saját gazdaság- és szociálpolitikájával összhangban, a közösen elfogadott keretek között.

A szoclib kormány egyedül a tagországok közül bevezette az esélyegyenlőség alapú támogatáspolitikát, amelyet az oktatáspolitika és városrehabilitációs pályáztatás során alkalmaz. Ennek keretében kell az önkormányzatoknak, iskoláknak illetve önkormányzati városfejlesztőknek roma antiszegregációs és esélyegyenlősági tervet készíteni. A kormány bevezetésre javasolta ötletét a tagországokba, 2007- ben elkészítette a program Stratégiai Tervét és kezdeményezte egy közös Európai Stratégiai Terv megalkotását.

A program túllihegésének közvetlen következménye a cigány név helyett a roma név használatának erőltetése, a cigányokkal kapcsolatos egyoldalú, túlkozmetikázott tájékoztatás, mindezek megsértésének kormányzati túlreagálása, valamint egy alapjaiban elhibázott integrációs, oktatás és szociálpolitika. Ezek a súlyos hibák különösen azokban a legszegényebb térségekben gerjesztettek etnikai alapú indulatokat, ahol a cigányok aránya magas, a magyar lakosság gazdasági, szociális helyzete viszont alig jobb a romákénál.

De kezdjük az elején.

Ki a cigány?


Egy lehetséges válasz szerint cigány az, aki annak vallja magát. Ez a válasz azért figyelemre méltó, mert a legutóbbi, 2001-es népszámlálásnál 190 ezer fő, a cigányoknak alig harmada (becsült adat) vallotta cigánynak magát. De lehet, hogy csak negyede- ötöde, hiszen számukat 600 ezertől egymillióig becsülik. De miért csak ennyi? A szociológusok és jogvédők szerint azért, mert a cigány névhez számos negatív előítélet tapad, amit nem akarnak felvállalni. Lehet ebben igazság, de valahol az érvelés sántít. Hiszen használhatnák a makulátlan roma nevet, ráadásul a cigány etnikumhoz tartozás számos anyagi, egzisztenciális előnnyel járhat! A jelenség legvalószínübb magyarázatát abban kell keresni, hogy a magyarországi cigányok többsége asszimilálódott, vagy asszimilálódni akar a magyar társadalomba. Identitása alapvetően magyar, a cigány eredet tudatával és egy bizonytalan, vékony rétegű cigány kulturális identitással.

A társadalmi asszimilációs és kohéziós folyamatokat, valamint a cigányság területi koncentrációjának növekedését a szocialista korszak felgyorsította. A rendszerváltással kezdődő tömeges munkanélküliség, rohamos elszegényedés és gazdasági depriváció ellentétes irányú folyamatokat indított el. Miközben a cigányság- akár a társadalom- jólétét tekintve erősen differenciálódott, a nagy többség a néhány generációval korábbi szegénység kultúra viszonyai közé került és annak jegyeit vette fel.

A magyarországi cigányság történelme során különböző mértékben integrálódott a magyar társadalomba. Becsült 65 százalékuk a XV. század óta itt élő magyar cigányok leszármazottja, amelyik nyelvét elveszítette, letelepedett, koronként változó mértékben és formában, de bekapcsolódott a társadalmi munkamegosztásba, történelme ötszáz éve megegyezik a magyar történelemmel, identitása magyarcigány, és nem feltétlenül vállal közösséget a később bevándorló és lenézett oláh és beás cigányokkal. Keveredve a magyarokkal bőrszínét tekintve kifehéredett, így antropológiai jegyek alapján már egyre nehezebben azonosítható. 40 évi szocializmus alatt szülei, nagyszülei közel kerültek, együtt dolgoztak, szórakoztak a gyári és tsz brigádokban, egy lakótelepen laktak, üdültek, tanultak, ünnepeltek, sportoltak, szolgáltak a hadseregben a magyarokkal, növekvő számban kötöttek velük élettársi, házassági kapcsolatokat. Ami koronként társadalmi periférián tartotta őket, az az alacsonyabb iskolai végzettség, szakképzetlenség, a változásoknak és technikai fejlődésnek való nagyfokú kiszolgáltatottság, a szegénység, mindezek következtében a munkamegosztásban az alacsony presztizsű foglalkozások ellátása, illetve a szegénység kultúráját átszínező cigány szubkultúra. De ettől ők legalább ötszáz éve magyarok, mint a kunok, vagy jászok.

A cigányság becsült 35 %-át az oláh, majd a harmadik hullámban érkező beás cigányok alkotják. Mongol és román rabszolga múlt áll mögöttük, vándorló életmódot folytattak, az oláhok a lovári cigány nyelvet, a beások a kivándorlásuk idején beszélt román nyelvet, a beást beszélik, kevéssé letelepedettek, kevéssé integrálódtak, és társadalmi megítélésük is az érkezési sorrend szerinti. Nekik van cigány identitástudatuk. Ezzel visszajutottunk a népszámlálás eredményéhez, mert ez a becsült 35 % nagyjából 200 ezer fő.

Mikor integrált egy cigány, és ki a szegény?

Egy másik szociológiai válasz a feltett kérdésre, hogy cigány az, akit környezete annak tart. Ezzel a válasszal számos probléma van, legfőképpen, hogy nem feltétlenül igaz, nehezen ellenőrizhető becslésekre épül, pedig számos szociológiai kutatás ezt a meghatározást követi.

Az egyik probléma, hogy figyelmen kívül hagyja az egyéni önmeghatározást és érzéketlen a fentebb felsorolt szempontokra.

Egységesnek tekinti a cigány kultúrát, pedig a népcsoportok közötti különbségek jelentősek, és nem is biztos, hogy közösséget vállalnak egymással.

Életmódja, magatartása, környezeti jellemzői alapján azt is cigánynak tekintheti, aki nem az. Vagyis könnyen összetéveszti a cigányság etnikai és kultúrális sajátosságait a mélyszegénység szegénységkultúrájával és annak érték- és normarendszerével, magatartásformáival. Nálunk pontosan ez történt, erre az utóbbi évek szegénységkutatása hívta fel a figyelmet!

2001-es adatok felhasználásával és többféle módszerrel a KSH a magyar háztartások tizedét (kb. 321 ezer háztartás) találta a mélyszegénységben élőnek (kb. 920 ezer fő), melyek fele- kétharmada vidéki községekben található. Egy kutatási becslés szerint Magyarországon a legszegényebb egymillió ember között mintegy 300 ezer a cigány, a többi magyar! Egy másik vizsgálat szerint tartós mélyszegénységben mintegy 700 000 ember él, de ezek többsége nem cigány!

Ezek a kutatási eredmények legkevesebb arra utalnak, hogy a magyar kormányok eddigi romaintegrációs megközelítése és programjai, támogatási és esélyegyenlőségi rendszere elhibázott, mert a probléma nem etnikai, hanem társadalmi.

Különösen nagy felelősség hárul ebből a szempontból a szocialista kormány neoliberális, etnikai alapú esélyegyenlőségi politikájára, amely nem csak célt tévesztett és társadalmilag igazságtalan, de jóval túllép az EU elvárásokon és a szomszéd országok gyakorlatán. Ez a politika zavarodottan, értetlenül és értelmetlenül izzítja a többségi társadalmi és etnikai indulatokat, és beindíthatja a magyar cigányoknál sanyarúbb sorsú szlovák, román cigánybevándorlás újabb hullámát.

Az is érthetővé válik a kutatási eredmények tükrében, hogy az etnikai alapú támogatási rendszer miért váltott ki, különösen a leghátrányosabb helyzetű térségekben elemi felháborodást a magyar lakosság körében! Az is világossá kell hogy válljon, hogy mindennek hátterében nem a magyarok vérszomja és előítéletessége áll, hanem egy társadalmilag igazságtalan, jobboldal által "nemzetvesztőnek" titulált neoliberális szociál- és oktatás politikára és értetlen kormányzati és liberális kommunikációra adott dühreakció, amely tehetetlenségében a kedvezményezett romákban talált bűnbakot.

Újra felvethető a kérdés: Magyarország ennek a mintegy 300 ezer mélyszegénységben élő cigánynak a zászlóshajója? A becsült 400-700 ezer magyar emberről miért nem akar a cigány etnikumhoz hasonló módon gondoskodni? Miért diszkriminálja őket a cigánysággal szemben?

Cigánykultúra, vagy szegénységkultúra?

A cigány jogvédő szervezetek maguk is identitásválságban vannak. Az identitás képzésben a közös nyelv, történelem szóba sem kerülhet. A meghatározó szerepet játszó cigányzenével is bajban vannak, amely így sok tekintetben a hagyományos folklór helyett az amerikai slumok utcazenéje és magatartási formái irányában fejlődik. Miközben küzdenek az előítéletek ellen, gyakorlatilag semmit nem tesznek az előítéletekre okot adó cigány magatartásformák és értékek megváltoztatására. Ehhez kapcsolódó kérdés, hogy azok a negatív előítéletek, amelyeket a társadalom táplál a cigánysággal szemben, azok a cigány kultúra sajátjai, vagy a szegénységkultúráé? Alapkérdés, mert a válasz meghatározná a tennivalókat.

A Magyarországi Szociáldemokrata Párt szerint a cigányságra vonatkozó előítéletek, és többségüknél azonosítható vonások és viselkedésformák a szegénység kultúrájának jellemzői, melyet a cigány kultúrális sajátosságok átszíneznek. Nem etnikai programra, hanem a szegénység és szegénység kultúra társadalmi szintű felszámolására lenne szükség. E program alapelveit honlapunk Cigánypolitikánk címmel tartalmazza.

A jogvédők adósok a "ki a cigány?" kérdés megválaszolásával, és azzal is, hogy mikor válik integrálttá egy cigány, és maga a cigányság? Akkor, ha egységes, öntudatos, saját nyelvét beszélő cigány etnikummá válik, vagy akkor, ha elhatárolódik a "cigánymagatartástól", mert adaptálódott a többségi társadalomba, és magyarnak tekinti magát? Tény, hogy a cigányság többsége magyarnak vallja magát, és a kis létszámú cigány értelmiség is hajlamos integrálódni a magyarok közé és elhatárolódik etnikumától. De ugyanez történik az életszínvonal, életminőség jelentős eltérései esetén is a cigányság jobb módú rétegeivel.

Pártunk számára a ki a cigány kérdésre adott válasz etnikai és állampolgári belügy. Nincs jelentősége abban az értelemben, hogy szolidaritásunk minden egyénre és a társadalom minden tagjára kiterjed, feltéve, hogy nem áll szemben a többségi társadalommal és intézményeivel, és képességei és lehetőségei függvényében maga is hajlandó boldogulásáért erőfeszítést tenni és felelősséget érezni. Aki ezt nem akarja, az minimális támogatásra számíthat, de szolidaritásra nem, és arra hogy minden törvényes eszközzel kényszeríteni fogják a közösségi beilleszkedésre, és a társadalmi együttélés szabályainak betartására.

Egyre problémásabb a szegregáció megítélése is: ha az etnikum nem tartható nyilván, vizuálisan egyre kevésbé látszik, és a megítélés szubjektív, akkor hogyan lehet szegregálni? És hogyen lehet pozitívan diszkriminálni? És mi legyen a száz számra izolálódó, már többségi cigány falvakkal, iskolákkal, és óvodákkal? És mi legyen a már integrálódott cigány családokkal, akik ugyancsak nem akarják egy osztályba járatni gyerekeiket a szocializálatlanabb cigány gyerekekkel?

Nem mellékesen: meddig működhet az, hogy cigányokat támogatunk a sokkal nagyobb létszámú mélyszegény réteg helyett? Meddig élezzük még az etnikai ellentéteket? Meddig segítjük még elő poltikai hibák miatt a szélsőjobboldal térnyerését? Szerintünk ennek sürgősen véget kell vetni.

Kormányzati romaprogramok

1990-1994 - MDF-FKGP-KDNP-KORMÁNY

Andrásfalvy Bertalan miniszter Nincs romaprogram, a cél a szegénység elleni küzdelem, a kisiskolák megtartása, a jogszabályi háttér (kisebbségi törvény, ombudsman, satb) megteremtése. A ráfordítás néhány tízmillió.

1994-1998 - MSZP-SZDSZ KORMÁNY

Magyar Bálint miniszter A cigányság helyzetét a kisebbségi politikától elkülönítve kezdték kezelni. Rövid távú kormányterv készült, de nem valósult meg. Kiépült a kisebbségi önkormányzati rendszer. Kormányhatározat született a kisebbségi oktatással kapcsolatban. Létrehoztak roma alapítványokat (MCKA, OCÖ 100-150 milliós alaptőkével). A hátrányos helyzetű (nem csak cigány) gyerekek étkeztetését, a velük való iskolai pedagógiai foglalkozást milliárdokkal támogatták.

1998-2002 - FIDESZ-FKGP-MDF KORMÁNY

Pokorni Zoltán majd Pálinkás József miniszter. Közoktatás minőségfejlesztési program. Egy milliárd körül támogattak roma kultúrális programokat. Isklolatej program. Szociális földprogram a romáknak vetőmag támogatással és díjtalan földhasználattal. Indítottak nem túl eredményes közmunka programokat is, összesen kb 2 milliárd értékben. Az MCKA mind nagyobb atányban nyújtott tanulási ösztöndíjat romáknak 5. osztálytól a diplomáig 2002-ben már 110 milliós összegben.

2002-2008 - MSZP-SZDSZ-KORMÁNYOK

Magyar Bálint, majd Hiller István miniszter. Medgyesi Péter a romakérdés kiemelt kezelését ígérte, romaügyi államtitkárt és esélyegyenlőségi minisztert nevezett ki. Gyurcsány lovári nyelven köszöntötte a magyarok és cigányok közös országát. A lovári, mint önkormányzati ügyintézésnyelve. Tervbe vették a cigánytelepek felszámolását, a cigánydiplomások számának növelését és minisztériumi alkalmazását. Célul tűzték a romákkal szembeni előítéletek csökkentését. Megkezdődött a Roma Integráció Program stratégiai tervének kidolgozása, felállították az Egyenlő Bánásmód Hatóságot, elfogadták az esélyegyenlőségi törvényt. Tervben voltak erősek, a valóság ettől elmaradt. A 769 gettóból 29-et számoltak fel egymilliárdért, az óvodás létszámot 5-6 százalékkal sikerüllt növelni. Új 3H-s ösztöndíj programokat indítottak több milliárdért (Útravaló, Utolsó Padból, Tanoda), közben a MCKA ösztöndíj keretét fokozatosan csökkentették. Ötszörösére nőtt a helyi kisebbségi önkormányzatok kormányzati támogatása.

A számvevőszék áttekintve az elmúlt 20 év kormányzati romaprogramjait, megállapította, hogy a mintegy 120-150 milliárd forint felhasználása és eredménye nehezen áttekinthető, és alkalmatlannak bizonyult a romák integrálására. Lévai Katalin esélyegyenlőségi miniszter a kudarcokért főleg a magyar többségi társadalom előítéletességét okolja. Vajon ezt a kijelentését mivel indokolja?

Települési reszegregáció: mitől lesz gettó a falu, vagy a munkástelep?

Hasonló problémák vannak a szocialista kormány antiszegregációs településfejlesztési elképzeléseivel, és a cigány gettókkal is. Ezek a gettók gyakran a szocpolhoz, önerő hiányához igazodó olcsóbb, félkomfortos sablonházakból álló telepek, utcák, vagy utcasorok, amelyek új állapotban ugyan telepi (de nem gettó) jellegűek, és a beköltözők számára helyzetük lényeges javulását hozták. Máskor a régebbi félkomfortos, komfortos, de gondozott, kertműveléses lakásokba költöztek, ahol korábban magyarok, munkások generációi éltek, és senki nem nevezte ezeket akkoriban gettónak. Gettók azáltal jöttek létre, hogy a cigányok beköltöztek, és lelakták. Tipikus példa erre a miskolci munkáskolóniához tartozó "számos" utcák, ahol a 10-15 év alatt lepusztult épületek, műveletlen kertek körül tonnaszámra áll a szétdobált szemét. Néhol gettókká váltak egész falvak is, miután a többségbe kerülő cigányok a magyarok építette házakat lelakták, és a falut szemétdombbá varázsolták. Vannak kivételek, de ritkák.

40 évnyi szocializmus tapasztalata volt, hogy a putriból, lepusztult gettóból új házakba beköltöző lakók tulajdonai rohamosan pusztulnak. Szocializációs célból is szoktatták őket fokozatosan a komforthoz. Településfejlesztési szempontból azonban nem mindegy, hogy ez a Mátyás templom környékén történik, vagy Monoron. Pedig a ballib kormány pont ilyen feltételekkel ír ki pályázatokat! Csak egy elvakult liberális nem látja, hogy jövedelem híján az új lakást nem lehet fenntartani, karbantartani, és bárhol épüljön a lakás, hamarosan eladósodik, eladásra kerül, a kapott összegből pedig csak egy jóval olcsóbb, alacsonyabb komfort fokozatú lakást lehet venni, többnyire olyan kültereleten, ahol a beköltöző szegény emberek, cigányok miatt már padlón vannak az ingatlanárak. A közgazdasági tényezők szegregálnak, nem a magyarok, és a gettó újraépül- más helyen. A megoldás a szakma, munkahely és munkával szerzett jövedelem. A lakás csak utána jöhet, hogy fent lehessen tartani. Mert gondoljunk bele: tulajdonképpen életében hány lakást kellene adni egy cigány családnak, ha 15-20 évenként gettóba kerül?

A jogvédők tiltakoznak- joggal- a cigánybűnözés kifejezés ellen, mondván , hogy nem a cigányság, hanem egy-egy cigány a bűnöző. Legyen- de akkor cigány szegénységről és cigány integrációról se beszéljünk, vagyis nem a romákat kell integrálni, hanem a szegénységet megszüntetni, különösen, mert a legszegényebbek többsége magyar!

A Magyarországi Szociáldemokrata Párt álláspontja pontosan ez, néhány oldallal előbb olvasható: a probléma nem etnikai, ezért egy átgondolt és összehangolt Nemzeti Szegénység Elleni Program útján kell kezelni, az etnikai alapú támogatási és pályáztatási gyakorlatot pedig sürgősen meg kell szüntetni.

Elméleti értelmezési hibák.

Fel kell vetni a kérdést, hogy a szociológusok és liberális filozófusok hogyan követhettek el olyan elméleti hibát, ami az egymást követő kormányok hibás megközelítéséhez, romaintegrációs politikájához vezetett, és ami az elmúlt 20 évben 150 milliárd forintnyi ráfordítása ellenére siker helyett csak az etnikai feszültségek éleződését és a szélsőjobb előretörését eredményezte?

A válasz a modern Nyugat-Európai és hazai szocialista szociológiában és szociálpolitikában keresendő. A fejlett országokban- és a szocializmusban- az Oscar Lewis által főként fejlődő országok nyomornegyedeinek tanulmányozása alapján leírt szegénységkultúra megszünt, illetve olyan szintre csökkent, ami szociális intervencióval kezelhető volt. A kultúraelmélet egyszerűen elveszítette hosszú időre Európában a magyarázó értékét, illetve újabb szociológiai elméletek kiszorították. A kelet- európai átalakulást követő vadkapitalizmus néhány évtized alatt tömegesen kitermelte a szegénység kultúráját. Önkritikai érzék is kell ahhoz, hogy a pártok oktatás- és szociálpolitikáját meghatározó személyiségei átértékeljék álláspontjukat, és tévedéseikkel szembenézve helyrehozzák amit elrontottak, lehetőleg még életükben...