Egyszer volt, ha nem lett volna, nem is mondták volna. Egyszer volt egy szegény ember meg egy szegény asszony. Se vénségükre, se fiatal korukra nem született több gyermekük, csak két fiuk. A két fiú közül a nagyobbik tizennyolc esztendős volt, a másik tizenhét esztendős. A jó Isten úgy adta, hogy anyjuk egyszer csak teherbe esett. Mikor anyjuk teherbe esett, egyszer csak lebetegedett, és kisfia született. De annak a kisfiúnak nem volt se keze, se lába; tisztára egy gömböc volt. Úgy adta a jó Isten, hogy mihelyst megszületett, máris tudott beszélni. Így szólt az anyjához meg a testvéreihez:
- No, drága kedves édesanyám, drága kedves édesapám, arra kérlek benneteket, hogy a két kedves bátyám menjen, hozzanak nekem két lepedőt, és fonjanak nekem szittyóból két lábat, két kart, meg fejet.
Indult a két bátyja, meghozták, amit kért, fontak neki két lábat, két kart, meg fejet. Amikor mindez készen volt, akkor így szólt anyjához és apjához:
- No, kedves apám, kedves anyám, most azt kérem tőletek, hogy adjatok nekünk három lovat, mert világgá akarunk menni rajtuk.
Ekkor aztán apjuk meg anyjuk adott nekik három lovat, és a három fiú útnak indult. Annyit mentek, hogy a Szent Isten őrizzen! Egyszer csak egy vadon erdőbe kerültek. Abban a vadonban, ott a hegyeken, mit láttak? Megpillantottak egy hatalmas kastélyt. Abban a kastélyban ki lakott? Egy huszonnégy fejű sárkány. A huszonnégy fejű éppen nem volt odahaza, amikor odaérkeztek. Azt mondja a gömböcfiú a testvéreinek, hogy menjenek be, kérjenek egy kicsi szállást egy éjszakára (mert már estére járt az idő). Bemennek, s mikor beléptek, szólnak:
- Adjon Isten jó estét, öreganyám!
- Szintúgy ti is éljetek, kedves fiaim. Honnét jösztök, merről érkeztetek, mikor errefelé még az énekes madár sem jár, nemhogy halandó ember?
Mondja a két fiú:

- Arra szeretnénk kérni, hogy adj nekünk egy kicsi szállást erre az éjszakára. Van még egy testvérünk is, odakint a kapuban várakozik.
Azt mondja az öreg ördöngös szüle:
- Hát már hogyne adnék! Menjetek, hívjátok be a testvéreteket is.
Kimegy a két fiú, mondják az öccsüknek:
- No, drága kedves öcsénk, azt mondta az öreg ördöngös szüle, hogy ad nekünk szállást.
- No, kedves bátyáim, emeljetek fel szépen hónomnál fogva, vigyetek be, és mondjátok, hogy részeg vagyok.
Beviszik a fiút, a gömböcöt, leteszik az ágyra. Kérdi tőlük az öreg ördöngös szüle:
- No, kedves fiaim, mi történt a testvéretekkel?
- Ó Istenem, öreganyám, olyan részeg, hogy nem tud a lábán állni.
Belépnek; az öregasszony szól:
- No, tegyétek oda az ágy alá, hogy kialudja magát.
Mindjárt vacsorát tálal elébük. Megeszik a fiúk a vacsorát, s mikor megették, lefeküsznek. Ekkor a gömböcfiú szól a két bátyjának:
- No, ha megint kérdi tőletek az öregasszony, hogy mi van velem, mondjátok, hogy még részeg vagyok.
- Jól van, kedves öcsénk.
Valamivel később felkel a öreg ördöngös szüle, odamegy a fiúkhoz, és ezt mondja:
- Ide hallgassatok! Azt álmodtam, hogy ha öcsétek nem szopik egy keveset a mellemből, én meghalok. Muszáj szopnia egy kicsit!

Megy az öreg ördöngös szüle, meg akarja szoptatni. Felteszik a fiút a mellére, hogy szopjon. De miközben szopik a gömböcfiú, olyan nehézzé változtatja magát, hogy a vénasszony úgy érzi, mindjárt kiszökik belőle a lelke a súlytól.
- Vegyétek le gyorsan rólam, mert itt halok meg!
Leveszik, s mikor levették, mondja az öregasszony:
- No, hagyjátok úgy reggelig. Talán reggelre kijózanodik a részegségéből, s akkor majd megnézem, hogy kiféle.
Reggel felhozza az Isten a napot, a fiúk felkelnek, megmosakodnak, az öreg ördöngös szüle ételt tálal elébük, s mondja:
- No, hozzátok ide az öcséteket, hadd egyék ő is. Talán az este óta kijózanodott a részegségéből.
Felállnak, odamennek hozzá, szólnak neki:
- Öcsénk, nézd, mi van. Neked is velünk kell az asztalhoz ülnöd.
- Mondjátok meg neki, hogy akkor ülök veletek együtt az asztalhoz, meg ővele együtt, ha ideadja a kilencedik szoba kulcsát, hogy megfürödjem az erősítő vízben.
- Hallgass ide, öreganyám! Azt mondja az öcsénk, hogy csak akkor ül velünk együtt az asztalhoz, ha ideadod a kilencedik szoba kulcsát, kinyitod a szobát, hogy megfürödhessen abban a vízben.
- Nem tudom odaadni - mondja -, mert nincs nálam a kulcs. A fiamnál van, a legidősebbik fiamnál.
No, elkészültek, elfogyasztották az ételt, szépen megköszönték a reggelit, és fizetni akartak érte. Nem fogadta el. Ekkor aztán a fiúk fogták magukat, útnak indultak.

Ahogy útjukon haladtak, rájuk esteledett. Hol esteledett rájuk? A legöregebbik huszonnégy fejű sárkánynál. Ekkor a két idősebbik fiúhoz szól az öccsük:
- Hallgassatok ide! Menjetek be ebbe a palotába, s ha otthon van valaki, de a huszonnégy fejű nincs otthon, és egy lány jön elébetek, mondjátok neki, hogy én üzenem, a gömböcfiú, hogy adjon nekünk egy kicsi szállást.
Belép a két fiú, szállást kérnek. Csakugyan nem volt más otthon, csak egy királylány, tizenhat esztendős.
- Adjon Isten jó estét, királykisasszony!
- Szintúgy ti is éljetek, drága kedves legények. Mi járatban vagytok?
- Nézd - mondják -, innét és innét jövünk, ebből és ebből a városból, ebből és ebből a faluból. Öcsénk úgy könyörög neked, mint az Istennek, hogy adj neki szállást egy éjszakára.
- Kicsoda az öcsétek?
- A gömböcfiú az öcsénk - mondják.
- No, ha ő, akkor jőjjön be. Hallottam hírét, de látni ez idáig nem láttam. Szeretném látni, miféle ember.

Belépnek a fiúk, felemelik, megmutatják. Szemügyre veszi a lány, szól:
- No, drága kedves szeretőm, mától fogva szeretőm vagy. De tudd meg, drága kedves szeretőm, hogy innét többé nem távoztok, mert három testvér lakik itt, huszonnégy fejűek, azok megölnek benneteket.
- No, kedves szeretőm - mondja neki a fiú -, engem rejts el a kilencedik szobában, és te csak azt tedd, amit én mondok neked.
- Jól van, kedves szeretőm.
- Ti pedig, két kedves bátyám, fogjátok ezt a kicsi levelet, vigyétek el a Vörös királynak, mutassátok meg neki, mondjátok el, hogy hol van a lánya, itt lakik a huszonnégy fejű sárkánynál a hegyekben. Három napon belül térjetek vissza. Ha három nap múlva nem találtok itt, akkor tudhatjátok, hogy meghaltam, megöltek. Ha itt leszek, akkor majd meglátjuk, hogy s mint lesz tovább.
Ezzel fogta magát a két fiú, a két bátyja, elbúcsúztak öccsüktől, elindultak. A gömböcfiú ott maradt elrejtőzve a kilencedik szobában. Hát egyszer csak hazaérkezik a huszonnégy fejű. Kérdezi a szeretőjétől, a királylánytól:
- Készen van a vacsorám?

- Készen van.
Feltálalja az asztalra. Megeszi, lefekszik. Reggel fogja magát, indul magának. A lány bemegy a gömböcfiúhoz, kérdi:
- No, mit tegyek? Mi a teendőm?
- Hallgass ide! Amikor hazaérkezik a férjed, mondd neki, hogy azt álmodtad, hogy ha nem hoz neked emberlábat meg emberkezet meg fejet meg tüdőt meg belet, meghalsz. De te csupán látni akarod őket. Mert azután már nem fogsz félni tőlük. Ő majd nem akar hozni, de te ne engedj, hanem igenis hozzon.
Úgy adta Isten, hogy hazaérkezik a huszonnégy fejű, elfogyaszják a vacsorájukat, lefeküsznek, s a lány felretten álmából.
- Mi történt, kedves feleségem? - kérdezi tőle.
- Nézd, mit álmodtam, s mit álmodtam! Azt, hogy hozz nekem valamiféle emberlábat, valamiféle kart, fejet, tüdőt, belet, hogy láthassam.
- Ó Istenem, kedves feleségem! Hát én meg honnét hozzak neked?
- Én ezt álmodtam.
Úgy adta a jó Isten, hogy egyszer csak lerakta elébe az asztalra:
- No, kedves feleségem! Nézd csak, itt van az asztalon.
Ránéz. Mikor megnézte:
- No, kedves férjem - mondja a lány -, most már nem félek.
- No, feleségem, megyek, eldugom valahová.

- Hagyd itt az asztalon, majd én holnap eldugom.
- Rendben van. Ha holnapra nem dugod el és közbejön valami, hogy nem tudod eldugni és elvesznek, levágom a fejedet.
-Ne félj, kedves férjem, úgy eldugom, hogy senki sem talál rá.
Ezzel fogta magát a huszonnégy fejű, és elment.
Amikor elment, a lány behordta a fiúnak azokat a beleket, azt a fejet, a két lábat, a két kart. Ekkor azt mondta a fiú:
- No, kedves szeretőm, most hozz egy hordó vizet, hogy megfürödjem.
A lány megfürösztötte, aztán felhasította, belerakta a beleket, a tüdőt, és alig hogy megmutatta neki a két lábat meg a két kezet, azok maguktól a helyükre mentek. Ugyanúgy a fej is. Ekkor egyszeriben felpattant a gömböcfiú, és tüstént tizenhét esztendőssé változott. Fogta a lányt, megcsókolta, szólt:
- No, drága kedves feleségem, tudd meg, hogy mától fogva én vagyok a férjed, te vagy a feleségem.
Ekkor bement az egyik szobába, felkészült, királyi köntöst öltött magára, kardot és szablyát vett magához. Mikor felkészült, várta a két testvérét. Amikor a két bátyja megérkezett, nem ismertek rá, hogy ugyan ki lehet. Kérdezték:
- Te vagy a mi kedves öcsénk?
- Én vagyok - mondja nekik. - Nos, tudjátok meg, hogy mától fogva velem együtt kell viaskodnotok, és addig kell viaskodnunk, amíg meg nem öljük a három huszonnégy fejűt, és hazatérhetünk.

No, ez megvolt. A három fiú fogja magát, és visszatér az öreg ördöngös szüléhez.
- No, kedves testvéreim, menjetek be, kérjetek szállást egy éjszakára!
Bemegy a két fiú, mondja:
- Öreganyám, légy szíves, adj nekünk megint szállást egy éjszakára!
Belép a három fiú, asztalhoz ülteti őket. Amikor asztalhoz ültette őket az ördöngös szüle, észreveszi, hogy a gömböcfiú felírta a nevét a homlokukra színarany betűkkel. Megrémült az öregasszony, amikor a fiút látta. Odaszólt a három fiúnak:
- No, kedves fiaim, fogyasszátok el a vacsorátokat, én egy kicsit kimegyek szükségre.
Amikor a vénasszony kiment, hogy elszaladjon a három fiához, jelezni nekik, hogy itt van az a legény, akitől tartanak, a gömböcfiú szólt a testvéreinek:

- No, kedves testvéreim! Ide hallgassatok! A vénasszony nem szükségre ment ki, hanem elment jelezni a fiainak, hogy itt vagyunk, és jőjjenek megölni minket. Te nagyobbik bátyám! Állj az ajtó mellé! Te középső bátyám! Állj a kilencedik szobában az ajtó mellé! Húzzátok ki a kardotokat, és várakozzatok!
A fiú egymagában odaült az asztalhoz - az asztalon étel, ital volt -, fogta a kardját, belevágta az asztal közepébe.
Egyszer csak megérkezik a három huszonnégy fejű, velük az öreg ördöngös szüle. Belép a három huszonnégy fejű meg az öreg ördöngös szüle:
- Adjon Isten jó estét, gömböcfiú!

- Szintúgy éljetek ti is szerencsében-egészségben, ti rusnya szörnyetegek, amik vagytok!
- Tegnap-tegnapelőtt még csak egy borsszem voltál az anyád méhében, s most itt vagy a mi országunkban, a mi asztalunk mellett. Mi senkitől sem félünk, egyedül tőled; de még tőled sem. No, gyerünk, egyél-igyál velünk, ha jó szándékkal vagytok.
Szól a két testvérének a huszonnégy fejű:

- No, drága kedves testvéreim! Együnk, igyunk, amíg jóllakunk!
Mindjárt megparancsolja anyjának a huszonnégy fejű:
- Anyám! Menj le a pincébe, hozz fel nekünk három hordó bort, három sült ökröt és három kemence kenyeret!
Az öregasszony mindjárt felhozza nekik a három kemence kenyeret, három hordó bort és három sült ökröt. Nekilátnak az evésnek. Ekkor így szól anyjához a huszonnégy fejű:
- Anyám! Egy kis időre hazanézek.
- Eredj, de ne ülj sokat!

Fogja magát, indul magának. Amikor hazaér, hová megy otthon, a királykisasszonyhoz. Szól neki:
- No, drága kedves feleségem! Azonnal hozd elő a gömböc lábát, belét, fejét!
- Mindjárt - mondja a lány. Ijedtében valami más teendőt talált magának, hogy megmeneküljön előle, hogy ne ölje meg. De eközben a gömböcfiú is a sárkány nyomában volt, és amikor az hazaért, ő is ott volt a házban. Rászólt:
- Mit akarsz tőle?
De ekkorára a huszonnégy fejű már akkora pofont kent le a lánynak, hogy rögtön összeesett és eszméletét vesztette. A fiú odalépett, feltámogatta, szólt:
- Miért mérgelődsz? Miért ütötted meg?
- Miért ne? Az én feleségem, én parancsolok neki.
- Nem a te feleséged, hanem az én feleségem lesz.
Fogták magukat, viadalra keltek. Amikor pofonvágta a fiút, térdig süllyedt a földbe. Kiugrik a fiú, megragadja a huszonnégy fejűt, s amikor földhöz vágta, derékig süllyedt a földbe. Kiugrik a huszonnégy fejű, ő is derékig vágja a fiút a földbe. Kiugrik a gömböc, megragadja a huszonnégy fejűt. Úgy bevágta a föld gyomrába, hogy ha nem tartotta volna vissza a két fülénél meg a hajánál fogva, lesüllyedt volna a föld mélyébe. Ekkor kirántotta kardját, és levágta az összes fejét.

Most maga mellé vette a lányt, és visszatért vele a két bátyjához, akik a huszonnégy fejűeknél vártak rá. Ekkor kardot rántottak, viadalra keltek, viaskodtak, sokáig viaskodtak, legalább egy óráig. Amikor aztán végeztek a viadallal, nekiláttak, a három fiú kitakarította a szobából azt a sok vért, azt a sok húst, azt a sok hájat, kihordták a házból. Akkor a gömböcfiú így szólt a testvéreihez:
- No, drága kedves testvéreim! Mától fogva ti csak azt csináljátok, amit én mondok nektek.
- Hogyne, drága kedves testvérünk.

- Takarítsatok ki innét mindent, ami a szobákban van, hordjatok ki mindent a házból, és találjatok magatoknak valami munkát az istállóban itt-ott, mert én itt rendbe teszem a dolgokat.
Fogja magát a gömböcfiú, kocsira ül a feleségével együtt, útra kel. Hová mennek? Ahhoz a három kastélyhoz. A gömböcfiú mindjárt összecsapja a három kastélyt, három koronát csinál belőlük. Zsebreteszi, visszatér. Amikor visszaérkeznek, a másik két lány, a középső meg a legkisebbik sárkány felesége, elébe megy a gömböcfiúnak, kérdezik:
- Hol van a férjünk?

- Gyertek, majd megmutatom, hol van.
Bemennek egy szobába. Kihúzza a kardját, és mindkettőjüket kettéhasítja a fejük tetejétől a talpukig. Besózza őket, berakja egy kádba, három napig ott hagyja. Három nap múlva kiveszi őket, rögtön megmossa, összerakja őket, és csak gondol egyet, s a két lány helyrejön. Ha szépek voltak azelőtt, most kétszer olyan szépek és szemrevalóbbak lettek, mint azelőtt voltak.
No, ettek-ittak. Egyszer csak azt mondja a gömböcfiú a két bátyjának:

- No, drága kedves testvéreim! Tudjátok meg, hogy mától fogva van feleségetek. Két feleséget szereztem nektek.
Odaszól a saját feleségének, a legkisebbiknek:
- No, kedves feleségem, készíts ételt, tedd az asztalra. Rakj az asztalra három tálat, három kanalat, három készület ételt, és három kést. Meg kenyeret.

A lány elkészítette az ételt, megterítette az asztalt. Amikor az étel elkészült, hat széket tettek oda. Azt mondja most a gömböcfiú:
- No, gyertek be, üljetek asztalhoz.
Leültek. Ekkor szólt a középső lánynak, a huszonnégy fejű feleségének:
- Eredj be, és kérdezd meg, hogy melyik az idősebbik fiú? Ő lesz a férjed.

Bemegy, megkérdi:
- Melyikőtök az idősebbik fiú?
Az mondja: - Én vagyok.
- Na, én vagyok a feleséged.
Leül mellé. Bemegy a másik lány, ő is ajánlja magát a középső fiúnak, ő is leül a mellé. Ekkor a gömböcfiú is maga mellé veszi a feleségét, és a három testvér helyet foglal a három feleségével az asztalnál, és esznek. Amikor végeztek az evéssel, a gömböcfiú szól a testvéreinek:

- No, kedves testvéreim, most induljunk haza, mert apánk meg anyánk vár ránk.
Mindjárt felpattantak az asztal mellől, azt a palotát is egybecsapták, egy korona lett belőle, a gömböcfiú azt is zsebrerakta. Amikor ezzel elkészültek, mindjárt felültek három kocsira, elindultak hazafelé. Egyszer aztán hazaérkeztek. Amikor hazaérkezett a három fiú, apjuk meg anyjuk csak azt látta, hogy jön három kocsi, a három kocsin három király meg három királyné ül. Behajtanak az udvarra. Amikor behajtanak, rögtön kiszalad az öregember meg az öregasszony, ráismernek két fiukra, a legidősebbikre meg a középsőre, meg a két menyükre. Összecsókolják őket, bevezetik a házba. De a legkisebbiket nem ismerték fel, hogy az is az ő fiuk. Kérdezik:

- Ez meg kicsoda, drága kedves fiaim?
- A legkisebbik testvérünk, a gömböc.
- Nem létezik. Jól tudjátok, hogy az öcsétek egy kis gömböc volt. Nem volt lába, nem volt keze, nem volt feje.
- Ó Istenem, apánk, anyánk! Ő az öcsénk!
No, anyjuk rögtön vacsorát készít, levág egy nagy ludat, kitálalja három tányérra. Tesz a legnagyobbiknak a tányérjára, tesz a középsőnek is, tesz a legkisebbiknek is, de neki kevesebbet. Merthogy ő idegen. No, a fiú kicsit megharagudott. Rosszul esett neki, hogy neki kevesebbet tesz, mint a másik kettőnek. Szól a nagyobbik bátyjának a gömböcfiú:
- No, holnap este a te feleséged főz vacsorát!
Megfőzi a vacsorát a felesége. Mikor a vacsora elkészült, feltálalja, tesz mindenkinek, de neki tesz legtöbbet, mert ő volt a fő hármójuk között. Emiatt megharagudott az anyjuk meg az apjuk.

No, amikor végeztek, azt mondja a gömböcfiú a két bátyjának:
- Ide hallgassatok! Adjátok át ezt a kis levelet apánknak meg anyánknak, és mondjátok nekik, hogy a király megparancsolta, hogy szedelőzködjenek össze, és hagyják el a házat, mert a király le akarja égetni a házukat, és újat akar építeni nekik helyette.
Sírva fakadt a két öreg, hogy ők nem, és ők nem, miért égjen le a kicsi házuk. De nem volt mit tenni, kiköltöztek mindnyájan, és a gömböcfiú felgyújtotta az öregek házát. A ház leégett. Ekkor aztán így szólt hozzájuk:
- No, apám, anyám! Most a király másik palotát építtet nektek.
Ezzel elővette a koronáját, az öreg ördöngös szülétől valót, felhajította, és ahogy ott a hegyen állt a palota, ugyanúgy visszaváltozott az öreg ház helyén.
- No, apám, anyám! Ez a tiétek.

Abban a helyben beköltöznek a nagy palotába, letanyáznak, elhelyezkednek. Azt mondja ekkor a gömböcfiú a feleségének:
- Na, kedves feleségem, hozz vizet, és vágd le a két lábamat, a két kezemet, meg a fejemet, hogy olyan legyek, mint amikor gömböc voltam.
A felesége rögtön úgy is tett, levágta a két lábát, a két kezét, a fejét. Amikor apja meg anyja így látta, akkor ismertek rá, hogy tényleg ő a legkisebbik fiúk. Ekkor aztán sírva fakadtak, hogy most mi lesz, hogyan lesz megint lába, karja, meg keze. Ekkor a felesége visszarakta helyére a lábát, a karját, a fejét, és a fiú helyrejött.

- No, apám, anyám, most már rám ismertek, hogy én vagyok a legkisebbik fiatok, a gömböc?
- Jaj, drága kedves fiam! Ezután minden úgy lesz, ahogy te akarod.
Apjuknak meg anyjuknak volt egy kis telke a falu végén, azt mindjárt felosztották a három fiú között. Mindhárom fiú felhajította a maga koronáját, három kastély lett belőlük. A három kastély egymás mellett állt. Tüstént nagy lakodalmat csapott a három fiú, megesküdtek, és ha meg nem haltak, máig is élnek.