Krechuno, Krisjun

Ünnepek a magyarországi cigányság körében

A címben szereplő két szó az oláh-, illetve a beáscigányok nyelvén a karácsony megfelelője, amely a cigányság számára az egyik legnagyobb, legszentebb ünnep. Központjában a Kisjézus megszületése fölötti öröm, az összetartozás megélése és az emlékezés áll.

A cigányság különböző csoportjai, rétegei egymástól némiképp eltérően ünnepelnek. A hagyományőrző családok még őrzik a régi szokások egy részét.

A várakozás, a készülődés általános. Az asszonyok - bármilyen szegény családról is legyen szó - igyekeznek minden jót előteremteni, hogy méltóképpen ünnepeljenek. Ez így volt a múltban is, az évnek legalább ezen a jeles napján nem éhezhetett a család.

Az oláhcigány családokban szokás az ünnep délutánján vagy az azt megelőző napon a temetőben meglátogatni a hozzátartozók sírját; ilyenkor kis feldíszített fenyőfát visznek, s gyakran ételt (ostyát, mézet, gyümölcsöt), italt is hagynak ott.

A vallásos cigány emberek délután elmennek a templomba, majd a szentestét otthon, a szűkebb család körében ünneplik. Gyertyát gyújtanak, énekelnek, s az ünnepi asztalhoz ülnek. Leggyakoribb karácsonyi étel a toros káposzta, különféle sültek, halételek és a diós-mákos bejgli.

Az ország keleti részében még ma is él az a szokás a cigányság körében, hogy maguk faragnak jászolt a Kisjézusnak, amit aztán a szoba sarkába szórt szalmára tesznek, jelezve, hogy a szállást kereső Mária és József betérhet hozzájuk. A gyertya egész éjszaka ég, messzire világító fénye mutatja az utat a Szent Családnak. A szerény vacsorát a földre leterített abrosz körül ülve fogyasztják el, így emlékeznek a betlehemi éjszakára. Az éjszakát sok helyen átvirrasztják, majd reggel pálinkával köszöntik egymást a Kisjézus megszületése alkalmából.

A karácsonyi ajándékozás régen nem volt szokás a cigányság körében, s nemcsak anyagi okok miatt. Sok helyen ma sem divat, legfeljebb a kisgyermekek kapnak ajándékot. Gyakran mondják: "Miért ajándékozzuk meg egymást, hisz a karácsony nem erről szól. A Kisjézusnak örülünk most. Bármikor megvehetek a férjemnek, a gyerekeimnek valamit, amit úgy gondolom, hogy jó nekik, boldogok lesznek tőle, de a karácsony más."

A karácsonyfa díszítése, felállítása régóta szokás a cigányoknál is, de ha nem telik rá, legalább gyertyát gyújtanak a házban, s azt üli körül a család. A gazdag oláhcigányoknál azonban az is előfordult, hogy pénzt aggattak a fára, amit aztán háromkirályok napján szétosztottak a gyermekek között.

A beáscigányok ünnepi készülődése - a sütés-főzés, a várakozás - hasonló, mint a többi cigány csoporté.

Szokásaikban azonban sok görögkeleti szertartás is felfedezhető, hiszen ők román nyelvterületről érkeztek hazánkba, ahonnan magukkal hozták ortodox vallásukat, amelynek nyomai máig fennmaradtak. Ilyen hagyomány például a karácsonyi szalmabevitel: a hagyományőrző beás családoknál szalmával szórják meg a szoba padlóját, hogy osztozzanak a Kisjézus sorsában. Az öregek néhol még megülik a szerb karácsonyt is, tíz nappal a katolikus karácsony után.

Az ajándékozás hagyományosan a beás családokban sem volt szokás, úgy tartották, hogy maga a karácsonyfa az ajándék. Az ünnepi étel náluk is a húsos káposzta, de bejglit nem készítenek, helyette kulákot, kalácsot sütnek minden háznál. Néhol szokás bugurdicát is sütni: ez egyfajta fonott kalács, aminek a közepébe gyertyát állítanak a halottaik emlékére.

A szentestét a cigány családok együtt, szeretteik körében ünneplik, beszélgetve, énekelgetve. Énekeikben gyakran felbukkan a szállást kereső Szűz Mária alakja, akinek sorsában, szegénységében, kivetettségében saját sorsukat látják.

Sajnos a kántálás (kóringyálás, mendikálás) és a betlehemezés mára már eltűnt, csak a beáscigányok lakta Alsószentmártonban, a muncsánok járnak még koledálni (kántálni), betlehemezni. Régen a cigány gyermekek öszszeálltak, s karácsony vigíliáján, első, majd másodnapján házról házra jártak a faluban, s jókívánságokat mondtak énekes, verses formában a ház népének. A beáscigányok ilyenformán:

Bună gyiminyácá, măj! Hár sză fijé, kă-ny ázsunsz krisjunu-sztá, măj!

Ku pácse sî ku szănătátye, sî ku voje sî ku fálă sî ku bukurij, máj ku

mult biny, máj ku mult nurok.

Dă lá miny pucin, dă lá Dimizo máj mult.

Fugă rou, ká părou, vijé binyilye ká nălbinyilye!

Kityé páj-ăsz pă kulyib-ászt dă

tyityije, átityé bánj dă pipáros sză vă gye Dimizo ăn fákáz dă kulyibă!

Sză-m jirtéc, kă jo máj mult nu styu!

Jó reggelt, hej! Hála legyen, hogy megértük ezt a karácsonyt, hej!

Békével és egészséggel, jókedvvel, büszkeséggel és boldogsággal,

sok jóval, sok szerencsével. Tőlem keveset, a Jóistentől többet.

A rossz illanjon el, mint a harmat, jöjjön a jó, mint a méhek!

Amennyi szalma van ennek a kunyhónak a tetején, annyi papírpénzt adjon

a Jóisten a kunyhótok földjére!

Bocsássatok meg, hogy nem tudok többet! (beás köszöntő)

Az oláhcigányok így köszöntenek:

Zhutisardas o Del te resas o krechuno. Te resas les ande inke bute bershende

baxtyasa, zorasa, pachasa, vojasa, sastyimasa, boranca, shamutrenca, grastenca,

vurdonenca, tye shavorenca kethane, tye niponca kethane, haj tye lashe manushenca

kethane. Po rup po somnakaj te phiren. T´aven saste haj baxtale, chikana te na-ven nasvale!

Segített az Isten, hogy elérjük a karácsonyt. Érjük el még sok számos esztendőben erővel,

egészséggel, szerencsével, jókedvvel, békével, menyekkel, vőkkel, lovakkal, kocsikkal,

gyerekeitekkel együtt, népeitekkel együtt, a te jó embereiddel együtt. Ezüstön, aranyon járjatok. Legyetek egészségesek, szerencsések, soha ne legyetek betegek!

Igen elterjedt az alábbi köszöntő is:

Máma, karácsony első napján

Jaj, de jó híreket hoztunk:

Ma született az Úr Jézus.

Az a Jézus olyan édes,

E világon kellemetes.

Én nem láttam szebb gyümölcsfát,

Mint Úr Jézus keresztfáját,

Mert az vízzel-vérrel virágozik,

S szent lelkével gyümölcsözik.

A köszöntés után a házigazdák étellel, itallal vendégelték meg a kántálókat, almát, diót, szaloncukrot adtak nekik, amit azok illendően megköszöntek, tarisznyájukba tettek, s mentek tovább, a következő házhoz.

A betlehemjárást sok helyen már advent első vasárnapján elkezdték, de volt, ahol csak szenteste napjának délutánján indultak el a fiatalok. Papírból, fából vagy agyagból készült jászolt, templomot vittek a házakhoz, s pásztorjátékot adtak elő. Amit kaptak a falusiaktól, hazavitték az ünnepi asztalra.

Karácsony második napján megindul a rokonlátogatás a cigányok körében is. Az aszszonyok, lányok dolga, hogy minden érkezőt hellyel kínáljanak, etessenek, itassanak. Bőségesen kerül ilyenkor mindenből a vendégek elé, nagy szégyen lenne ugyanis a családra nézve, ha nem tudná kellő tisztelettel megvendégelni a rokont, ismerőst. A kínálást pedig visszautasítani nem szabad, mert az durva sértés. A közös étkezés megteremti az alkalmat a beszélgetésre, zenélésre, éneklésre, táncolásra is. Utána felkerekednek, s mennek tovább újabb testvérekhez, ahol hasonlóképpen köszöntik egymást, s mulatoznak. Ez a nagy vendégjárás két-három napig is eltart, majd újra kezdődik az újévi köszöntésekkel.

A hagyományoktól elszakadt cigányok karácsonyi szokásaiban a többségi társadalom negatív mintái láthatóak: a hangsúly a drága ajándékokra helyeződik át, a szentestét gyakran a televízió előtt ülve töltik, s nem tartják olyan fontosnak a rokonokkal való találkozást.

A karácsony a hagyományőrző cigány családokban azonban ma is a Kisjézus születésének ünnepe, s egyben a testvéri találkozások lehetősége, a közös öröm ünnepe is. Újév (Nyevo bersh) reggelén ismét útra kelnek a cigány emberek, hogy köszöntsék egymást: Amen te del o Del, hoj te trajin but bersh haj mishto! Úgy adja az Isten, hogy éljetek sok évet és jól!

Szabóné Kármán Judit