A karácsony a cigányok legfontosabb ünnepe. Bensőséges de egyben vidám nagycsaládi ünnep, amikor a nagycsalád lehető legtöbb tagja összegyűlik és körbeüli az ünnepi asztalt. Bármilyen messze is vessen a sors egy cigány embert, ilyenkor visszatér a szülői házba, hogy családtagjaival közösen ünnepeljék Jézus születésének napját.

Az érkező rokonok apró ajándékokkal – a férfiak általában itallal, a nők  gyümölccsel, édességgel – kedveskednek családtagjaiknak.

a zenész cigány család férfi tagjai kántálni mennek rokonaikhoz.

Szentestén, melynek cigány elnevezése vilija többnyire a zenész cigány család férfi tagjai kántálni mennek rokonaikhoz. Miután a vendéglátóhoz bebocsáttatást nyernek, a kántálást vezető rangidős családtag jókívánságokkal köszönti rokonait. Utoljára a nagyszülőkhöz mennek kántálni, ahol már várja őket népes rokonság. Az asszonyok általában nem vesznek részt a kántálásban, ők a nagyszülők házában a kántálókat várják, ahol egészen hajnalig énekelnek és táncolnak. A nők többnyire a férfiaktól külön helyiségben mulatoznak. A rokonok megajándékozása nem szokás itt sem, éjféli misére sem járnak. Jellegzetes karácsonyi ételük a burgonyás hurka, amely úgy készül, hogy nyers, reszelt burgonyával töltik meg az átmosott disznóbelet. A töltött káposzta és a cigánykenyér – más néven bodag, vagy vakaró – mellé disznóhús, kolbász, és füstölt hús is kerül az ünnepi asztalra.

A szentestét többnyire a szűk családdal töltik az anyanyelvüket beszélő, hagyományőrző oláh cigányok. A  karácsonyfát a gyermekek szüleikkel együtt „öltöztetik fel”, ezután a házigazda megköszöni Istennek, hogy ezt a napot békességben, egészségben érték meg, majd szerencsés, és boldog ünnepeket kíván családtagjainak. Erre valamennyi családtagnak azt kell válaszolnia: áment mondjon az Úr, veled együtt, a családoddal együtt. Az ajándékozás inkább a módosabb családoknál szokás. Az éjféli misén a család valamennyi tagja részt vesz, családtagjaiknak erőt, egészséget, szerencsét kérnek Szűz Máriától.

Karácsony első napjának reggelén, miután a családfő felköszönti családját, elmegy, hogy elsőként tegye ezt gyermeke és testvére családjával. Végül a legidősebb családtagoknál, többnyire a szülőknél vagy a nagyszülőknél gyűlik össze a rokonság. Alapszabály, hogy a férfi lép be először a lakásába, ha a nő lépne be, szerencsétlenséget hozna a ház lakóira. Vendégségben, ünnep alkalmával hosszú, szövegében az ünnephez alkalmazkodó köszöntőt mondanak a romák. Ebben sorra veszik a családtagokat, mindenkire Isten áldását, szerencsét, egészséget, jókedvet, békét, békességet, az elhunytaknak pedig örök nyugodalmat kérnek. Ha a család együtt van, a legjobb énekes, vagy a házigazda kezdi el az ünnephez alkalmazkodó lassú dalt, melyet aztán egy olyan követ, amire már táncolni is lehet. 

Elhunytjaikról karácsonykor, mint más jeles napokon is megemlékeznek a romák. Az oláh cigányok ilyenkor feldíszített fenyőágat, vagy kisebb karácsonyfát szoktak elhunyt hozzátartozóik sírjára helyezni, és cigarettával, illetve itallal „kínálják” meg a halott rokont: a szertartás alatt mindvégig beszélgetnek, sőt együtt „isznak” az elhunyttal. Az italból előbb a földre löttyintenek egy kortyot, majd maguk is húznak a flaskából.

A cigány asszonyok hétköznap sem tudnak keveset főzni,  mindig számítanak arra, hogy valaki jön. A vendég, legyen az bárki, nagy tiszteletnek örvend. Jeles napokon, de akár hétköznapokon is behívják, és megvendégelik az idegeneket a romák. Ha valaki nem fogadja el az ételt, az sértésnek számít.   Ünnepkor sokat sütnek, főznek, mert a vendég előtt, nem szabad „szégyenben maradni”. A romák „nemzeti eledele”, a töltött káposzta, valamint a bokolyi, vagy vakaró (cigány kenyér) nem maradhat el az ünnepi asztalról.

A cigánykenyeret kovász nélkül, zsírból, és lisztből összegyúrva parázson, vagy kemencében sütik. Többnyire tyúkból készül karácsonykor a leves, diós, mákos, vagy túrós kalács, zserbó, máshol a hurka is az asztalra kerül ezen a napon. A zenész cigányok tyúkpörköltet nokedlival, és töltött pulykát is szoktak készíteni. Az ünnepi hangulat már karácsony előtt egy héttel megérinti a cigány embereket, és a két ünnep között sem múlik el. Nem ritka, hogy egy-egy családnál nagyobb csoportokba verődve mulatással, tánccal és énekléssel töltik ezt az időszakot.

Lakatos Elza – Roma Sajtóközpont