Szentandrássy István a legjelentősebb kortárs hivatásos cigány képzőművész, aki a reneszánsz és barokk hagyományokhoz nyúlt vissza inspirációért és alakította ki a maga sajátos, egyéni képzőművészeti nyelvezetét. Kiállítása az Esély Galériában tekinthető meg.

- Én nagyon szívesen beszélek Istenhez. Minden erőltetés nélkül.

Jólesik neki biztos. Ezt Szentandrássy István festőművész mondta egy róla készült portréfilmben néhány éve. De aki nem hallotta ezt a vallomást, az is megsejthet valamit ebből a "filozófiából", ha megnézi az elmúlt huszonöt évben készült alkotásait.

Erőteljes, néhol provokatív, barokkos színek, a reneszánszot idéző, tiszta figurák, álom- és látomásszerű kompozíciók, elgondolkodtató jelképek, az utazás mint visszatérő motívum - nagyjából így lehet leírni képeit, illetve egyéni stílusát, amelyre saját bevallása szerint Péli Tamás és a nagy reneszánsz festők hatottak leginkább.

Minden festményén cigány arcokat örökít meg, akkor is, amikor Szindbád utazásait viszi vászonra, és akkor is, amikor Madonnát fest. Egy teljes sorozatot készített Cigány románcok címmel, és szinte minden képén felbukkannak a cigányság mindennapjaiban sokáig fontos szerepet játszó hegedűk, lovak. Jelenleg a cigányok vallástörténetét bemutató nagy pannóján dolgozik. Mindez nem meglepő, hiszen Szentandrássyt "a legjelentősebb kortárs hivatásos cigány képzőművészként" tartják számon. Az elmúlt években számtalan díjat, elismerést kapott itthon és külföldön, képeit kiállították már New Yorkban, Bécsben, Münchenben, Prágában is.

Rózsa Péter, az MTV szerkesztő-riportere elmondta: "a képek álmodni hívják egy olyan világba, ahol senkinek sem okoz gondot az, hogy Mózes, Chaplin, de még a ló is cigány". Fátyol Tivadar zeneszerző a huszonöt évvel ezelőtt rendezett első Szentandrássy-kiállításra visszaemlékezve felidézte az alkotóval eltöltött meghitt baráti együttléteket. Trokán Péter színművész, a "szigorú barát" - ahogy a festőművész nevezte őt - kollégájával, Nyári Oszkárral felváltva Garcia Lorca-etűdöket adtak elő. Közben a Khamoro táncegyüttes hagyományos magyar és spanyol cigány táncokat mutatott be.

Szentandrássy István festőművész

Szentandrássy István a legjelentősebb kortárs hivatásos cigány képzőművész, aki a reneszánsz és barokk hagyományokhoz nyúlt vissza inspirációért és alakította ki a maga sajátos, egyéni képzőművészeti nyelvezetét. Műveire egyszerre jellemző az erőteljes tárgyiasság, gyakran a plasztikus formaalakítás, a felfokozott expresszivitás és a jelképalkotás.

Munkásságának kiemelkedő darabjaihoz tartoznak az ikonszerű stilizációval megalkotott Madonna-képek, a Federico Garcia Lorca Cigány románcok című versciklusának ihletésére készített sorozat festményei. Művészete nagyban hozzájárul az európai és a hazai cigány kultúra megőrzéséhez, szervesen kapcsolódik nemzeti kulturális értékeinkhez. Jelenleg a cigányok vallástörténetét bemutató nagy pannóján dolgozik. 1999-ben a Kisebbségekért Díjat nyerte el munkásságával.

A művész egy interjújában így vallott a cigányság helyzetéről:

- A cigányságot a mindennapi gazdasági nyomor megbénítja.

Elveszi tőlük a legelemibb emberi méltóságot.

Egyébként a nem romák milliói is hasonló helyzetben élnek. Ami mindkét nép számára életveszélyes. Egyelőre nem jutottunk el a kéznyújtásig.

Illetve van valamiféle abszurd kéznyújtás, ami azonban inkább kézcsókra degradálná a cigányságot. A roma művészet jövőjéről pedig elmondta:

- Ha egy ember elmegy például Mexikóba, megtalálja azokat a múzeumokat, ahol Mexikó kultúráját megismerheti. Abban az elvárásban, hogy láthatóvá, megismerhetővé, kutathatóvá váljék idehaza a cigány kultúra nem hiszem, hogy valami eltúlzott igény volna. Legalább tíz év és kétszázmillió forint kellene hozzá - mondom ezt én, aki nem értek hozzá - hogy létrejöjjön egy múzeum.

De, boldogok lehetnénk, ha a rendszerváltás óta eltelt tizenöt év legalább arra elég lett volna, hogy egy roma alkotók számára bemutatkozási lehetőséget nyújtó - professzionálisan működő - galéria létrejött volna.

Forrás: Népszabadság, Magyar Hírlap, Népszava, Meh.hu