BADA MÁRTA FESTŐMŰVÉSZNŐ

Iskolás koromtól festegetek- írja a festőnő. Remsey Iván és Mizser Pál festőművészek és László Lilla rajztanárnő segítő keze nyomán alakult ki festészetem.

1973-tól rendszeresen festek, munkáimon Gödöllő város és annak környéke, valamint a környezetében élő cigány emberek élete, és megálmodott mesevilága elevenedik meg.

Festményeimmel örömet szeretnék szerezni az embereknek, átadni azt a boldogságérzést, amit a festést szerez nekem.

Talán azért vágyom vissza a gyermekkorba, mert az a környezet, amelyben most élünk, nem tetszik nekem. Ha végignézek az erdőn, nem a régi. Sem a növények, sem a vizek.

Összetört a természet, miként az emberek is. Egykor azt sem tudták, hogyan segítsenek egymásnak. Ma már csak a pénz számít.

A festők közül Munkácsy Mihályt és Van Goghot tartja példaképének, de sokat köszönhet Péli Tamásnak is.

“Festményeimmel örömet szeretnék szerezni az embereknek, átadni azt a boldogságérzést, amit a festés szerez nekem.” – mondja Bada Márta.

A kiállítás helyszíne: Madách Színház, Tolnay Szalon (Budapest, VII.
Erzsébet krt. 29.)

Megnyitó: április 7. 17 óra 30.

Megnyitja: Szuhay Péter muzeológus

A kiállítás 2011. április 7-től május 5-ig tekinthető meg az
előadások alatt.

Támogató: a Protea Kulturális Egyesület

1951. március 19-én születtem a Nógrád megyei Erdőtarcsán.

Héttagú családból származom. Szüleim vályogvetéssel és rongykereskedéssel foglalkoztak. Az általános iskolát csak ketten jártuk ki, én és a húgom.

A cigányközösség, a táj, a természet vett körül.

Édesanyám elalvás előtt sokat mesélt. Nálunk az a szokás, hogy amíg el nem temetik a halottat, addig tart a virrasztás, a vigasztalás, és közben, aki régi történeteket ismer, az elmondja a többieknek. 

Szegényen éltek, festékre nem, vagy csak kevés jutott. A családja nem értette meg a művészetét – sok festményét eltüzelték a téli hidegben. Bolondnak tartották, hogy a festészetben örömét leli. A festéshez szükséges eszközöket a Remsey és a Szekeres család segítségével szerezte be. Ők támogatták, nem hagyták elveszni a tehetségét.

Gyermekkorától vonzódott az érintetlen, tiszta természethez, ez szinte minden képén tükröződik. Gyermekéveit vidéken, cigányközösségben töltötte, szülei vályogvetéssel és rongykereskedéssel foglalkoztak. Hagyománytisztelő és a hagyományokat őrző családban nőtt fel, így festészetét édesanyja meséi és a rokonok ősi történetei is inspirálták.

1963-tól 1976-ig a Budapesti Épületkerámiai Vállalatnál dolgoztam segédmunkásként, s a kézifestő műhelyben lehetőséget kaptam padlólapok tervezésére. Aztán a gödöllői Városgazdálkodási Vállalathoz kerültem, ahol takarítónőként dolgoztam.

1973 óta rendszeresen fest. Számos kiállítása volt itthon és a határon túl. Már tudatos festőként ismerkedett meg más roma képzőművészekkel, például Oláh Marával, Oláh Jolánnal.

Sokat köszönhet Daróczi Ágnesnek, Lakatos Menyhértnek és a cigány szervezetek vezetőinek, mert rengeteg támogatást és bíztatást kapott tőlük. Munkáin a természet, Gödöllő és környéke, valamint az ott élő romák élete, mesevilága és álmai elevenednek meg. Kedvelt témája a tenger és annak élővilága.

Felnőttkori művészetét nagyban támogatta Zsigó Jenő, illetve Sári Katalin, művészettörténész. Több újságcikk és televíziós műsor is bemutatta Bada Márta munkásságát.

Bada Márta

“ More pikturenca loś kamav te dav e manuśen, perdal kamav te dav odi paća, bukuria so mori butǐ del man.” – phenel e Bada Marta, kon biandilas and-o berś 1951. 03. 19., and-o Erdőtarcsa, so and-o Nógrad kotorthem hi. And-e laqi familia efta ćhavorra has. Ćorres trajonas, po farbo na vaj cerra love has la. Laqi familia na hatǎrlas/halǒvelas laqi artistikani butǐ – jivendeça but piktura phaberde laŶar. Phenenas ke dili hi, ke and-o farbisaripo loś rakhel. Odola materiali so karing laqi butǐ trubulas, jives dine la duj familia o Remsey thaj o Szekeres. Von dine la vast and-e laqi butǐ.

Aba gě ćhejorri kamelas e natura, ado kamipo vi pe laqe pikture sikavdǒn. And-e jekh rromano telepo/pero barilas, laqi familia andar ćik kerenas tegli thaj sar drizara phirenas o gava. Laqi familia inkerlas e tradicia, laqe dejaqe nepeto dias inśpiracia k-e laqi artistikani buti. Maśkar o artisti o Munkácsi Mihály thaj o Van Gogh aćhel angla laŶe, sar misal, de but naisarel vi le Péli Tamás-esqe.

Kathar o berś? 1963 źi k-o b. 1976. And-o Budapeśt kerelas butǐ jekha fabrikaŶe, maj palal and-o Gödöllő gelǎs te śilavel le khera.

Kathar so and-e śkola phirel, farbosarel. O Remsey Iván thaj o Mizser Pál, sar piktora but źutisarde laqe, thaj vi e Laszló Lilla-qe but śaj naisarel, kon and-o ćitripo źitisarelas la. Kathar o 1973-to berś farbisarel sako děs. And-anglune berśa bićhaldas pesqe pikturi, pe kasave projektura save e amatorenqe źutinnas te aven maj pinźarde. Kade but Ŵene pinŴarde laqe butǎ.

But expozicia has la vi and-o Ungriko thaj vi and-e avrutne thema. PinŴardas vi avere rromane artisten, misalaqe e Oláh Mara thaj e Oláh Jolana. But naisare le Daróczi Agnes-aqe thaj le Lakatos Menyhért-esqe thaj e rromane organizacienqe, ke but aźutipo xuterdǎs lenŶar. Pe laqe kepura e natùra, e rromenqo trajo thaj laqe sune sikavdǒn. Laqi majdrago tema si e drǎv thaj o Ŵivutre and-e derǎv.

Sar pinŴardi manuśni but aźutindas la o Zsigó Jenő thaj e Sari Katalin. But reviste thaj televiziaqi programa sikavde la, sar śundǐ manuśni.