A gyerekek szépen, hangosan, tagoltan társalognak. Téma: vásárlás, /„/női dolgok/“/, barátság, nemi szerepek. Hangsúlyt kapnak a nemnek megfelelő értékek: szépség, engedelmesség, háziasság, barátság, csiszolt beszéd képessége, amit nagyra értékelnek az oláh cigányok. Azt, hogy itt nem valóságos, hanem képzeletbeli beszélgetésről van szó, olyan tényezőkből tudjuk meg, mint a nyelvi elemek törlésének (ellipszis) elmaradása, a nem köznapi intonáció és a válasz súgása.

KRISZTI (kb. 15 éves), HAJNAL (15 éves), HERCEG (fiú), 1995.

1.

HAJNAL: Kriszti, kaj zsjah ameng-agyesz?

KRISZTI: Haj zsjasz varekaj!

HAJNAL: Zsjasztar amenge agyesz intya andre?

KRISZTI: Zsjasztar!

HAJNAL: Kamav te kinav meng-eg lasjo csatto. Haj tu? Szo kinesz?

KRISZTI: Eg rotye maj kamav te kinav mange.'

HAJNAL: Rotye? Vi me kinav mang-eg rotye haj mange lasje papucsi.

2.

HAJNAL: Szo kamlen te phenesz?

KRISZTI: Hogy kana keravesza rye bal vi tu.

HAJNAL: Jaj, me sajke csi keravav le. Zsjanesz, te murro dad sajke csi mukhel te keravay. De maj jokhar keravava le vi me, ke nagyon lasjej-le.

KRISZTI: Tuke nagyon asjlasz!

HAJNAL: Sajke csi mukhela murro dad! Haj pe szode kerden le, szode love den?

HAJNAL [KRISZTINEK SÚGVA]: Des

KRISZTI: Des sela.

HAJNAL: De! Azér na-j but! Azér vi me keravav le mange.

3.

HAJNAL: Kaj szanah agyeh, Kriszti?

KRISZTI: Khere.

HAJNAL: Szo kerden khere?

KRISZTI: Kidem, thodem. Haj tu?

HAJNAL: Me szimah kaj Larisz. Zsjaneh, e Larisz murri bari baratkine. Haj szakofelo /–/ kedvesoj-la! /–/ szakofelo del ma.

Mindig phenav lake:

/–/ Kaj zsjasz, Larisz?

Voj meg phenel mange, kaj zsjal. Vi voj pusel mandar. Szityilem te zsjah amenge dujzsjene and-iskola.

KRISZTI: Na-j kaszi! Rendesoj-la!

4.

HAJNAL: Zsjanesz, me nagyon kedvelij tu!

KRISZTI: De vi me tu!

HAJNAL: Me tusza saj vorbin. Szar na szar kaveresza, hogy csi vorbin, meg ilyesmi. Tusza meg saj vorbin!

5.

HAJNAL: Asunden, avl-ando gav baro bev?

KRISZTI: Zsjasztar.

HAJNAL: Zsjasz. Phenav murre dadeszke, te ingrel ame.

HERCEG: Haj man?

KRISZTI: Maj vi tut ingrasz, Herceg!

1.

HAJNAL: Kriszti, hova menjünk ma?

KRISZTI: Hát menjünk valahová!

HAJNAL: Menjünk ma arrafelé (a városba)?!

KRISZTI: Menjünk!

HAJNAL: Akarok venni magamnak egy jó csatot. És te? Mit veszel?

KRISZTI: Én egy szoknyát szeretnék venni magamnak.

HAJNAL: Szoknyát? Én is veszek magamnak egy szoknyát meg egy pár jó cipőt.

2.

HAJNAL: Mit akartál kérdezni?

KRISZTI: Hogy te mikor csináltatod meg a hajadat.

HAJNAL: Jaj, én lehet, hogy nem csináltatom meg. Tudod, lehet, hogy apám nem engedi meg, hogy megcsináltassam. De egyszer majd én is megcsináltatom, mert nagyon jól néz ki.

KRISZTI: Neked nagyon jól állna!

HAJNAL: Lehet, hogy nem engedi meg apám! És mennyiért csinálták meg neked, mennyit fizettél?

HAJNAL [KRISZTINEK SÚGVA]: Tíz

KRISZTI: Tíz százast (ti. ezer forintot).

HAJNAL: Nahát! Ennyiért nem is sok! Ennyiért én is megcsináltatom magamnak.

3.

HAJNAL: Hol voltál ma, Kriszti?

KRISZTI: Otthon.

HAJNAL: És mit csináltál otthon?

KRISZTI: Takarítottam, mostam. És te?

HAJNAL: Én voltam a Larisznál. Tudod, Larisz a legjobb barátnőm. És mindenfélét — olyan kedves! — mindenfélét ad nekem.

Mindig megkérdezem:

— Hová mész, Larisz?

Ő meg elmondja nekem, hová megy. És ő is megkérdezi tőlem. Ketten szoktunk menni az iskolába.

KRISZTI: Ő nem olyan! Ő rendes!

4.

HAJNAL: Tudod, én nagyon kedvellek téged.

KRISZTI: Hát én is téged!

HAJNAL: Veled lehet beszélgetni. Nem mint mással, hogy nem beszélgetnek, meg ilyesmi. Teveled meg lehet beszélgetni!

5.

HAJNAL: Hallottad, hogy a faluban nagy lakodalom lesz?

KRISZTI: Elmegyünk oda!

HAJNAL: Elmegyünk. Megmondom apámnak, hogy vigyen el minket.

HERCEG: És engem?

KRISZTI: Majd téged is elviszünk, Herceg!