Négy jelenet.

Az 1. szövegben (/„/Nem volt szerencsénk!/“/) két /„/asszony/“/ beszélget egy rosszul sikerült lóvásárról.

A 2. szövegben (/„/Eladta a jó lovaimat!") Dari a /„/feleség/“/ szerepében indulatosan szidalmazza férjét, aki a lovaikat eladta a vásárban. Életszerű részletességgel játssza el a konfliktust, drámateremtő készséggel. Édes válaszként elmeséli, hogy neki viszont megvan a kiscsikója, akit maga nevelt fel.

A 3. szöveg (/„/Rossz a lovad!/“/) két cigány férfi közötti lócserélési szándékról szól. A két kislány itt férfit játszik.

A 4. szövegben (/„/Mennyit adsz a lóért?/“/) a kislányok újra férfi szerepben vannak. Dari lovat ad el Móninak. Alkudoznak, egyre irreálisabb árak röpködnek a levegőben. Szöszi is részt vesz a tranzakcióban. Az adásvétel létrejötte után cigány módra jókívánságokat mondanak. A jókívánságok formalitását Dari az Amen szóval jelöli, amit Szöszi furcsáll, mivel ehhez a műfajhoz nem illik.

1. NASZ AME BAXT!

ÉDES: Gelamtar ando foro, dilekam!

DARI: Haj!

ÉDES: Haj bikindem amare khuren.

DARI: Szode line pe le?

ÉDES: Haj sovardes ezere lem pe lende. Haj ek khuresz.

DARI: Hat!

ÉDES: Haj gede szasz ame but love. Haj gede birindem te kinah e grahten!

DARI: Haj csampasa szasz! Pharrade szasz penge punrre. Haj csi phendeh, dikhesz, godo buzsjenglo gazsjo! Haj buzsjenglo szasz.

ÉDES: Haj kinel o dilo e grasztesz haj merela, dilekam, po drom.

Haj gelem palpale ka gazsjo, haj phendem lehke, te del palpale e love.

DARI: Haj szode dine pe lesz?

ÉDES: Negyvenezer, dile, baro muravura.

Haj phendem lehke:

Adja vissza a pénzünket!

DARI: Na-j tume baxt!

ÉDES: Gede desz palpal-amare love. Haj phendem leszke:

Ugy kell 'magának! Minek adta el azt a lovat? Haj meghalt a ló! Olyan rossz ló volt, hogy no csuda!

DARI: Haj csampaso graszt szasz godo, dilekam, na kamlem te phenav tuke. Te phendemasz tuke, xoljejleszasz.

ÉDES: Haj vi me dikhlem kako!

2. BIKINDASZ MURRE LASJE GRASZTEN!

DARI [KIÁLTVA]: Dilekam! E neve graszten bikindesz! Asjel puszto godo kher pala leszte! Gode! God csudavo, godo majmo! Bikindeh mirre lasje khure! Godale sukar szurren! De sukar szasz-le! Asjel puszto! Zsjav, maj me kinav opre, rrodav le dilekam, dikhav, kaj-le! Haj de! Zsjav ka kuko gazsjo, phenav, kaj pherdo-j o grasz. Haj maj rrodav le mé kothe leszte! Haj dikhav murre jekhe szurren! Haj szo?

[KÉPZELETBELI FÉRJÉHEZ] Haj dil-asjesz puszto! Sza bikindeh e khuren! Murre majsukar khuren, dilekam!

ÉDES: Mirre khure soha csi bikindesz. Te me le gode bajardem lesz. Cino pittyarvo szasz, kana mande andem lesz ando colo. Haj opre bajardem lesz, dem lesz thud, pe cumi bajardem lesz.

DARI: Haj me, dilekam! Haj me phendem murre rromeszke:

/–/ An le palpale! Szar kinden godole graszten, an le palpale, szan! Akan gele pala lende. Ke phendem:

/–/ Kher te n-aveh! /–/ te n-anla le.

Kaszo grasz szasz, eta leszko fenykepo-j, taj e kavereszko-j! Dikhesz?

3. TYO GRASZT BOGOJ-LO!

DARI: Avilem, mo! Te paruvasz graszt!

MÓNI: Jól van! Desz ma love!

DARI: No! Szode te day to me?

MÓNI: Predipe desz ma tizennyolcezer.

DARI: No, dav tu tizenkétezer.

MÓNI: Ötvenkettő!

DARI: Na! Pe tyo grasz, mo? Akkor day tu pe leszte, kana leszki vungyija keravesza. Ke rye graszteszki vungyija phagi-la.

MÓNI: Haj keradi-la! Haj. Tuti!

DARI: Szar keradesz la, mo! Csak kasze-la, mo, murre graszteszki te dikheszasz! Leszki csillogil, villogil, gede dicsol! Pe panzsj ezere csi dasz la, mo! Ehe! Szurroj-la! De phabol ande la e kasze. E phaba.

MÓNI: Haj v-ande murri, dik aba mo!

DARI: Dikh e bogo! E puposo!

MÓNI: Tyire dikh aba! Dalekam! Szo vorbil gado rrom mange!

DARI: Zsjavtar pala mirri rromnyi!

MÓNI: Zsja, pusztintu, kathe cs-aveszasz predipe te leszasz!

4. SZODE DESZ MA PO GRASZ?

DARI: Szode desz ma po grasz?

MÓNI: Száztíz.

SZÖSZI: Pe duj?

MÓNI: Po jekh.

SZÖSZI: Kaszavi lasji?

DARI: Ehe!

SZÖSZI [KÖZBEVÁG]: Na-j bange lake punrre?

MÓNI [DARIVAL EGYÜTT]: Na-j!

SZÖSZI: Száztíz but-i!

MÓNI: Aa, na-j but!

DARI: De ma ötszázezer!

SZÖSZI: A, godola inke majbut-i!

MÓNI: Inke majbut-i, tu dile!

SZÖSZI: Dav tu pe la ötvenezer!

DAM: Na de!

MÓNI: Hetven!

DARI: De ma des milliovure!

MÓNI: El van cserélve!

[EGYMÁS TENYERÉBE CSAPNAK]

DAM: T-avesz baxtalo murre grasztenca!

MÓNI: Vi tu mirre lovenca. T-avesz vi tu murre lovenca!

SZÖSZI: T-aven tuke baxtale e graszt!

DAM: Amen!

SZÖSZI: Jaj, Ament phenel!

1. NEM VOLT SZERENCSÉNK!

ÉDES (9 éves), DARI (10 éves), 1985.

ÉDES: Elmentünk a vásárba, bolondoskám!

DARI: Aha!

ÉDES: És eladtuk a csikóinkat.

DARI: Mennyit kaptatok értük?

ÉDES: Hatvanezret kaptunk értük. Meg egy kiscsikót.

DARI: Nahát!

ÉDES: Hát így lett nekünk sok pénzünk. És így tudtuk megvenni a lovakat.

DARI: De hát csámpásak voltak! Hasadt volt a patájuk. Látod, az a ravasz magyar ember meg nem mondta! (ti. aki eladta). Raffinált volt.

ÉDES: A bolond [férjem] megvette a lovat, aztán az úton megdöglött, bolondoskám! Visszamentem az emberhez, és mondtam neki, hogy adja vissza a pénzt.

DARI: Hát mennyit adtatok érte?

ÉDES: Negyvenezret, bolondoskám, olyan nagy muraközi lovai voltak.

Hát mondtam neki:

/–/ Adja vissza a pénzünket!

DARI: Nem volt szerencsétek!

ÉDES: Vissza is adta a pénzünket. Én meg azt mondtam neki:

/–/ Úgy kell magának! Minek adta el azt a lovat? Hát meghalt a ló! Olyan rossz ló volt, hogy csoda!

DARI: Hát csámpás ló volt, bolondoskám, nem akartam mondani neked. Ha megmondtam volna, megharagudtál volna.

ÉDES: Hát ezt én is láttam aztán!

2. ELADTA A JÓ LOVAIMAT!

ÉDES (9 éves), DARI (10 éves), 1985.

DARI [KIÁLTVA]: Bolondoskám! (A férjem) eladta az új lovakat! Hogy pusztulna el az a ház utána! Az! Az a csúfság, az a majom! Eladta a jó csikóimat! A szép dereseket! Milyen szépek voltak! Hogy pusztulna el! Megyek, majd én visszaveszem őket, megkeresem, bolondoskám, meglátom, hol vannak! Meg én! Elmegyek ahhoz az emberhez, mondom, ahol sok a ló. És megkeresem köztük az enyéimet! Újra meglátom az egy szem deres lovaimat! Hát nem?

[KÉPZELETBELI FÉRJÉHEZ] Te bolond, hogy pusztulnál el! Mind eladta a lovakat! A legszebb csikóimat, bolondoskám!

ÉDES: Az én csikómat soha nem adta el [a férjem]! Mert azt én neveltem. Icike-picike volt, amikor a batyuban hazahoztam. És felneveltem, adtam neki tejel, cumival neveltem fel.

DARI: Hát én meg, bolondoskám! Én csak annyit mondtam a férjemnek: /–/ Hozd vissza őket! Ahogy visszavetted a lovakat, hozd vissza őket, mind! Pont most mentek értük. Mert azt mondtam neki:

/–/ Haza se gyere! /–/ ha nem hozza vissza őket.

Olyan ló volt az, nézd, itt a fényképe, meg a másik lóé! Látod?

3. ROSSZ A LOVAD!

DARI (10 éves), MÓNI (11 éves), 1985.

DARI: Jöttem, te! Cseréljünk lovat!

MÓNI: Jól van! Te adsz nekem pénzt [ráadásnak]!

DARI: No! Mennyit adjak?

MÓNI: Adjál nekem ráadásnak tizennyolcezret.

DARI: No, tizenkétezret adok!

MÓNI: Ötvenkettőt!

DARI: Nem! A te lovadért, te? Akkor adok érte pénzt, ha majd a patáját megcsináltatod. Mert a lovad patája be van hasadva.

MÓNI: Hát már meg van csináltatva! Igen. Tuti!

DARI: Méghogy megcsináltattad, te! Az enyémet, az én lovamét ha látnád! Az övé csillog-villog, úgy néz ki! Ötezerért nem adnánk, te! Az ám! Deres ló! De világít is rajta (a homlokán) az izé. Az alma.

MÓNI: Hát az enyémén is, nézd!

DARI: Micsoda gebe a te lovad! Púpos is!

MÓNI: A tiedet nézd! Anyám! Mit beszél nekem ez az ember!

DARI: Megyek, megkeresem a feleségemet.

MÓNI: Menj, pusztulj innen, ide többet nem jössz ráadást kérni!

4. MENNYIT ADSZ A LÓÉRT?

DARI (10 éves), MÓNI (11 éves), SZÖSZI (12 éves), 1985.

DARI: Mennyit adsz a lóért?

MÓNI: Száztízet.

SZÖSZI: A kettőért?

MÓNI: Az egyikért.

SZÖSZI: Olyan jó?

DARi: Aha!

SZÖSZI [KÖZBEVÁG]: Nem csámpás a lába?

MÓNI [DARIVAL EGYÜTT]: Nem!

SZÖSZI: Száztíz sok érte!

MÓNI: Áá, nem sok!

DARI: Adj nekem ötszázezret!

SZÖSZI: Hát az meg még több!

MÓNI: Még több az, te bolond!

SZÖSZI: Adok rá még ötvenezret!

DARi: Nem jó!

MÓNI: Hetvenet!

DAM: Adjál tízmilliót!

MÓNI: El van cserélve!

[EGYMÁS TENYERÉBE CSAPNAK]

DARI: Légy szerencsés a lovaimmal!

MÓNI: Te is a pénzemmel. Légy te is a pénzemmel!

SZÖSZI: Legyenek szerencsések a lovaid!

DARI: Amen!

SZÖSZI: Jaj, Ament mondott!