Idehaza sem divatcég, sem divattal foglalkozó szakemberek nem gondoltak a rendszerváltás óta arra, hogy a több százezernyi magyar cigányság számára ruhákat, ékszereket és egyéb kiegészítőket tervezzenek. A cigánysággal, mint lehetséges vásárlóerővel idáig nem igazán számolt senki.

A Roma Divatház Pesten, az erzsébetvárosi Akácfa utcában nyílt meg, Magyarországon ilyen még sosem volt. A divatházat, amire a turisták is felfigyeltek, egy copfos, fekete hajú roma ötvös, Varga Erika találta ki, aki gyerekkorában, a hetvenes években a szüleivel együtt ekhós szekérrel járta Szabolcs megyét.

A divat sok mindenre képes. Ha valaki belép a Roma Divatházba, és fél órát nézegetéssel tölt el, akkor azt tapasztalja, hogy a betérők között sok a fiatal, a nem roma, és a turista. A Roma Divatházból egyfajta látványosság lett, romák és nem romák találkozási helye. A kollekció ruháit roma tervezők igazítják nem roma testekre, és közben sok mindenről szó esik: például a ruhák anyagáról vagy arról, hogy Romániából érkezik hozzánk. És közben az is kiderül, a vevő egyetemista és Pesten néprajzot tanul. A Roma Divatházat egy roma ötvös, Varga Erika vezeti. A Varga család oláh kereskedő família, apai ágon hosszú éveken át majd mindenki ezzel foglalkozott, hol ruhával, hol fémmel, autóalkatrészekkel kereskedtek.

- Apukámnak - magyarázza Varga Erika - a fémekhez különös viszonya volt. Reszelőket, fogókat és satukat gyűjtött, hatalmas gyűjteménye lett, az ükapám meg csengőöntő volt. Igen, tudom, hogy Magyarországon a cigány ötvösségnek nincsen hagyománya, de ha keletebbre megyünk, Erdélybe, Romániába, akkor a cigányok között ma is találunk ötvösöket. Talán azért, mert valamikor az erdélyi romák egy része aranymosó volt. A húgom, Helena, aki ékszerbecsüs és egy ideje ékszereket is készít a Divatháznak, tavaly elment a híres erdélyi Feketetó-i vásárba, ahol csöppet sem tűnt szokatlannak, hogy egy-egy öreg cigány, pár szerszámmal ott, a helyszínen gyűrűket készít. Az ükapám csengőöntő volt, engem meg huszonöt éves koromban, akár egy villámcsapás, úgy ért a felismerés, hogy ötvös, aranyműves szeretnék lenni, és tényleg az utolsó napon könyörögtem be magamat tanulónak.

A Roma Divatház ötlete már évek óta foglalkoztatott. Azért is, mert úgy gondolom, ezzel is csökkenthető az előítélet. Egyrészt a fiatal romák ápolhatják a roma hagyományokat, a nem romák pedig elfogadóbbá, nyitottabbá válhatnak. A divatházunk valójában egy szociális szövetkezet, közhasznú közösségi vállalkozás. Magyarországon a szociális szövetkezet olyan, egyelőre kevésbé ismert vállalkozási forma, amiben többnyire hátrányos helyzetűek dolgoznak. Például romák, regisztrált munkanélküliek, fiatal pályakezdők... Az egyik munkatársunk az iparművészeti egyetem utolsó éves hallgatója, és azért nem tud diplomázni, mert a diplomamunkájához szükséges pénzt képtelen előteremteni. A vésnök kolléganőnk meg nyugdíjas. A nyugdíja olyan alacsony, hogy abból nem lehet megélni. A műhelyünket tavaly novemberben nyitottuk, a ruha- és ékszerkollekciónk pedig idén februárban állt össze.

Romani Design, a vállfákon meghökkentően újszerű ruhák: a csíkos nadrág két oldalába rózsamintás anyagot toldtak be, egyes szoknyák hossza változtatható, hol mini, hol maxi, a gyűrűkön és a fülbevalókon alig észrevehetően, de fölfedezhető a kerék motívum. Most egy nem roma család lép a divatházba. A nő szeplős, a bőre tejfehér, a kislányát a pultra ülteti, ő maga pedig egy testhez simuló halványzöld, rózsás ruhába bújik, a fülébe öklömnyi, ahogy akarom, úgy állítom szirmú ruha virágot rak; átváltozását ámulva nézzük.

Romani nyelven a glinda tükröt jelent, a valóságban pedig egy olyan, ezer példányban megjelenő roma gyermek és ifjúsági magazint, amit az óvodák, iskolák és tanodák -a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány és az Open Society Institute jóvoltából - ingyen kapnak; a Glindát is Varga Erika vezeti. Van benne romani és beás nyelvlecke (a romani Choli Daróczi Józseftől), a romák történelméről szóló képregény, Jónás Tamás pedig arról ír, "azért jó költőnek lenni, mert a versekké formált szavak kinyitják a szívedet, ami sajnos többnyire zárva van..."