(ROMing) - filmvígjáték, 105 perc
Bolek Polívka teli pofával üvölti a tőle megszokott vulgáris szövegeket és a néző már előre örül a népi vigalomnak. De a ROMing nem teljesen az ...
Rendezte: Jiří Vejdělek
Szereplők: Marián Labuda, Boleslav Polívka, Vítězslav Holub, Jean Constantin, Vladimír Javorský, Corina Moise, Emanoil Florentina
Forgatókönyv: Marek Epstein
Operatőr: Jakub Šimůnek
Zene: Vojta Lavička

Roman éli nyugodt kis életét és már csaknem elfelejtette barátjának tett ígéretét, miszerint ha a gyerekeik elérik a nagykorúságot és még mindig facérak lesznek, akkor összeházasítják őket. Eltelt 18 év, a gyerekek felnőttek és a messzi Szlovákiából levél érkezik ... A menyasszony készen áll teljesíteni apja kívánságát és ezzel beteljesíteni az ígéretet. Csakhogy Roman fia, Jura már más életet él - egyetemre jár, van egy szép szőke barátnője és apja ígéretei egyáltalán nem érdeklik.

Mindezek ellenére végül is hagyja magát meggyőzni és elindul a hosszú útra, mely során apja mellett még annak barátja Stano (Bolek Polívka) is aszisztál neki, aki mágnesként vonzza a bizar szituációkat, melyek vagy katasztrófával vagy szerencsétlenséggel végződnek. A három teljesen különböző fickó útjuk során igyekszik elhárítani a Stano által előidézett katasztrófákat és az egyéb veszélyeket, de főképp igyekeznek egyáltalán odaérni a menyasszonyhoz...

Cseh testvéreinknek van merszük néha olyan filmet is készíteni, mely kilóg a tipikus "szomorú nemzeti drámák" sorából, nem tartozik a kínos szituációs komédiák közé és nem napjaink viszonyait bemutató modrn film-kísérlet. Ez a film ötvözi a komédiát a road-movie-t és a "kis film nagy mondanivalóval" stílust.

Annak ellenére, hogy a plakátról Marián Labuda és Bolek Polívka vigyorog ránk és szinte non-stop repkednek a "kurva-picsa" és egyéb vulgarizmusok, ez nem egy primitív gegre épített komédia. Sokak meglepetésére ez nem egy második Örökség ..., mégha néhány utalás beleértve Polívka személyét is ezt sugallja.

Ez egyáltalán nem jelenti azt, h

ogy a nézőnek meg kellene elégednie a vulgarizmussal és nem kerül sor gyönyörű szóprábajokra és nevetséges szituációkra. Épp ellenkezőleg, körülbelül a film felét Stano agyamentségei teszik ki, ahogy a rendőrökkel viselkedik, vagy ahogy mindent elront azon a csotrogányon amivel a hőn áhított menyasszony felé közelednek. Stano filmbeli alakja valahol egy szánalomra méltó, részeg, hajléktalan, csavargó mintájára íródott, aki ugyan rettenetesen van felöltözve, iszonyatosan viselkedik, de mégiscak egy jószívű, segíteni kész figura. A LAbuda által megformált Roman szíve legmélyén szintén jó ember, tiszteli a barátságot. Ő alkotja a film második vonalát.

A ROMing valójában egy road-moviesok jó geggel és az út során Roman által írt misztikus tanmesével feltupírozva. Ez a történet egy cigány királyról, Somáliról szól, aki valóban dolgozott. És epp e miatt lett megbüntetve, a cigány nép tüze kialudt és ő volt kénytelen vándorútra indulni, hogy megtalálja a csodamadarat, és ezt a kellemetlen szituációt megoldja. Roman szerint minden nemzetnek szüksége van egy legendára, ami a nemzet születését írja le. Mivel a cigányoknak ilyen nincs, elhatározta, hogy léterhoz egyet. Ez az érdekes misztikus vonal úgy passzol a filmbe, mint Katiba a gyerek, az általa teremtett kontraszt magával ragadja a nézőt.

Ez az érzés viszont csak a film két harmadáig tart, mert ezután a cigány eposz kezd nagyon abszurd lenni (néha még furcsább is, mint azok az őrült dolgok, amik a három főhőssel utazásuk során történik). A vásznon egyszer csak feltűnik Isten, a Sátán és az ő segítőik és az egész történet a feje tetejére áll. Ami persze egy paradoxon, ha a road-movie történetét vesszük alapul. Mindezek ellenére úgy látszik egy őrült, de mégis kicsit komoly mítikus szálat beleszőni a történetbe nem is olyan rossz ötlet, de a kontraszt nagyon mély szakadékának kell húzódnia a két szál között, mégis eléggé egybe tartozónak kell lennie.

Ez az egység tűnik el a filmből úgy egy óra elteltével, miután is az alkotóknak volt mit csinálniuk, hogy az elkezdett történeteket kellő képpen be tudják fejezni. Ennek ellenére jó, hogy a csehek meglépték ezt a lépést, csak kár, hogy a film végére kicsúszott az irányítás a kezeik közül. Maga az eposz ugyanis jó, csak nem szabadott volna túlságosan mélyre hatolnia, ugyanis a cigány nemzetrűl szóló üzenete csak részben működik. Egy dolog valamit sejtetni, más pedig a valós állapotot misztifikálni.

A road-movie vonal egyedül is működne, de nem töltené ki a megadott időkeretet. Kb. egy órát töltene ki, aztán be kellene fejezni, mert ismétlődne és unalmassá válna. Így viszont a néző két részt kap, melyek egyenként eléggé átlagosak, helyenként gyengék lennének, de a kettő ötvözetéből (még ha nem is tökéletesen viszont nagyon érdekesen) egy igazán nézhető film kerekedik ki.

És ez működik a helyszínek kiválasztásánál is. Igaz, hogy a cseheknek nincs módjuk nagyon változatos terepen forgatni (ami a road-movie egyik alapkövetelménye, hogy a nézőt mind jobban lekösse), mégis képes lekötni a nézőt. Főleg a jó operatőri munkának, a jó vágásnak és zenének köszönhetően, ami kiválóan egészíti ki a film tartalmát és atmoszféráját.
A színészi teljesítmények főleg a két főszereplőre támaszkodnak. Bolek Polívka hozta a formáját, de sokkal jobb benyomást kelt Marián Labuda józan és pontos játéka. Köszönet a film alkotóinak, hogy őt választották erre a szerepre.

És az eredmény? Meglepően megnyugtató. A ROMing nem fog tömegeket megörvendetezni, mint a Vratné lahve, de egy csomó néző fog jó érzéssel távozni a film végén. A kevésbé igényesek jól fognak szórakozni a road-movie-n, az igényesebbek pedig elmélkedhetnek a cigány eposz küldetésén. Egy kis cseh filmtől ez nem is olyan kevés.