Ez egy olyan alaptörvény, amit mi nagyon megtanultunk – és sűrűn

alkalmazunk is embertársainkra. Különösen, ha csalódunk valakiben.

Ha úgy érezzük, hogy kiismertük a másikat, megismertük a másik

természetének, jellemének negatív vonásait; és ha jövőre gondolunk

vele kapcsolatban, hogy mire számíthatunk, mit várhatunk tőle:

már mondjuk is, hogy kutyából nem lesz szalonna.

És általában igazunk is van – mert aki olyan, az olyan is marad, ha nem

még rosszabb. Általában.

„Mi tehát az igazság? Különbek vagyunk? Egyáltalában nem!

Hiszen előbb már kimondtuk azt az ítéletet, hogy zsidók is, görögök is

mind bűnben vannak, amint meg van írva: „Nincsen igaz ember

egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent.

Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót

tegyen, nincs egyetlen egy sem. Nyitott sír a torkuk, nyelvükkel

ámítanak, kígyóméreg az ajkukon; szájuk átokkal és keserűséggel

van tele. Lábuk gyors a vérontásra, romlás és nyomorúság jár a

nyomukban, és a békesség útját nem ismerik: Isten félelmével nem

törődnek.” Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azt a törvény

alatt élőknek mondja, hogy elnémuljon minden száj, és az egész

világot Isten ítélje meg”. (Róma 3:9–19) Miért mondja ezt az

ige? Azért, mert az ember kiszámíthatatlanul és valószínűtlenül rossz

és gonosz önmagában (mert olyan az a szellemi hatalom, amely

fölötte van, és akinek ki van szolgáltatva) – az Isten megváltó

munkája pedig azt végzi el, hogy kiszámíthatatlanul és

valószínűtlenül jóvá váljon (a benne munkálkodó Szentlélek által,

aki életté teszi benne az igét, Jézus Krisztust).  Hogy igenis legyen

kutyából szalonna. Igenis legyen pálfordulás, legyen Saulból – Pál.

Még fiatal voltam, amikor ment egy amerikai filmsorozat a televízióban.

Az 1700-as évek végén játszódott a történet, amely egy afrikai fekete

bőrű törzsfőnök gyermekéről szólt, akit 17 évesen elfogtak, három hónapi

hajóút végén pedig eladták egy amerikai ültetvényesnek, rabszolgának.

Talán sokan ismeritek Kunta Kinte történetét – akit Toby-nak nevezett el

gazdája. Aki öntudatos törzsfőnök lévén nem akarta elfogadni, hogy árúvá

lett. Rengeteget szenvedett, nagyon sokszor megverték.

Negyedik szökése után rábízták a döntést: vagy nemzőképtelenné

teszik, vagy levágják a jobb lábát. Levágták a jobb lábszárát. Volt felesége–

természetesen egy másik rabszolganő, akitől lett egy lánya. Feleségét azonban

20 évi házasság után eladták, a lányár is, és elszakították őket egymástól.

Ebbe pedig négy év múlva belehalt. Mindeközben a filmben végig jelen van a hit,

a vallás, a templom – ahova járnak a fehér rabszolgatartók, hallgatják a

prédikációt, énekelnek, úrvacsoráznak, teljesen szabályos, szép vallásos

életet élnek. Teljesen vakok meglátni a bűnt, hogy pénzért adják-veszik a

felebarátot, tönkreteszik, megnyomorítják a másik embert.

A valós történeten alapuló film arról szól, amiről Pál apostol is beszél: „Hálát adok

a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki megerősített engem, mert megbízhatónak

tartott, amikor szolgálatra rendelt. Miért ad hálát az apostol?

„Jóllehet előbb őt káromló, az övéit üldöző és erőszakos ember voltam,

mégis irgalmat nyertem, mert hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem.

(Nem ártatlan volt – hanem tudatlan. Nem ismerte az Isten bűnbocsátó

kegyelmét!) De bőségesen kiáradt rám a mi Urunk kegyelme a Krisztus Jézusban

való hittel és szeretettel. Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó,

hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse,

akik közül az első én vagyok. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus

elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik

majd hisznek benne, és így az örök életre jutnak”. (1Timóteus 1:12–16)

Mint például te és én.

Jöjjünk közelebb. Hétköznapi történet. Egy 44 éves nő mesélte el (Nők Lapja),

hogyan lett az élete pokollá a nagyon befutott ügyvéd férje mellett, aki a

végén valósággal rabszolgaként kezelte. Csodálatos szerelemnek indult.

A nőnek jó állása volt, miközben a férj még egyetemen tanult. Aztán

ügyvédbojtár lett – akkor is a feleség tartotta el; szegényesen, de

harmonikus kapcsolatban éltek. Később a férj egy remek ügyvédi irodában

kapott állást, és megszületett az első, majd második gyermek.

A feleségnek fel kellett adnia remek állását, karrierjét, amiben sikeres volt

– és anya és feleség lett, aki a családjáért és férjéért élt. Kellett, mert a

férje karrierje meredeken ívelt felfelé. Reggel előkészített vasalt ing, öltöny,

nyakkendő; gyermekekkel programok, házimunkák. Közben a férj egyre

jobban keresett – a nő pedig egyre jobban cseléddé vált. Eltávolodtak

egymástól. Kölcsönösen meggyűlölték egymást, és elváltak. Pedig élhettek

volna boldogan, békességben, jólétben – ahogyan a kapcsolat indult. De

ők nem keresték az Isten közelségét, Jézus Krisztus bűntörlő kegyelmét –

és a bűn szabadon rombolhatott. Mert mind megromlottunk – és ameddig

az Isten kegyelme nem állít helyre, addig a pusztító szabadon munkálkodhat

bennünk, köztünk!

Addig igaz a keserű mondás: kutyából nem lesz szalonna.
Pedig lehet. Az Úr Jézus drága vére kell hozzá, amely megmos.

Őszinte bűnbánat kell hozzá, amit akkor érez az ember, ha megérti az

Isten szeretetét, az Úr Jézus áldozatát.

Amilyen volt például az uszkai

cigányok megtérése. Uszka egy pici (336 lakos) cigány falu az Ukrán

határ szélén.

Többszörösen hátrányos helyzetű település. 1974-ben ment oda egy

igehirdető, akinek munkálkodására először megtért két család, majd szinte

az egész falu. Visszavitték a sok lopott holmijukat, egyikük például

visszavitte az önkiszolgáló étterembe a sok evőeszközt; valósággal és

teljesen mássá lett az életük. (google: uszkai gyülekezet) Igenis éppen az

az Isten csodálatos újjáteremtő munkája, az a valóság, hogy ez lehet;

lehet kutyából szalonna!

Nem csak az uszkai cigányokból – de még belőlem is! Ahogyan Saulból is

lehetett Pál apostol; meg Péterből, Tamásból, és az összes többiből.

Éppen így lehet belőled is, testvérem az Úr Jézusban!

Sőt, még azokból a rabszolgatartókból is lehet, akik kora reggel levágják

a szökött rabszolga lábát, és délután elmentek halleluját énekelni a

templomba. Mert Jézus éppen ezekért, a bűnösökért jött. „Nem az

egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.

Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket

megtérésre.” (Lukács 5:31–32)

Mi volt Saul legnagyobb baja, amiért üldözte Jézus Krisztust? „Mert hallottátok: milyen volt az én egykori magatartásom a zsidóság körében, hogy féktelenül üldöztem az Isten egyházát, és pusztítottam azt. És a zsidó hithűségben sok kortársamat felülmúltam népem körében, minthogy fölöttébb buzgó rajongója voltam atyáim hagyományainak”. (Galata 1:13–14) Miért volt ez baj? Milyen nagyon szép dolog, ha valaki így ragaszkodik ősei hagyományaihoz! Igen, szép és jó dolog – ameddig nem kerül az első helyre, Jézus Krisztus elé. Mert ha bármi jó és szép, értékes, és fontos dolog az Úr Isten szeretete, akarata elé kerül – az bűn! Akkor a feje tetejére áll minden. Nem bűn önmagában – de azzá válik. Pál apostolnak bálvánnyá lett a nemzeti, vallásos hagyomány az életében. Ezért az Isten nevében üldözte Jézus tanítványait.

Mert egészen addig nincs rendben az ember élete, ameddig nem az Isten kijelentése, akarata határozza meg – hanem valami más. Például a munka, pénz, sport, szórakozás, az imádott férfi / nő / gyerek / kutya / macska – és felborul az élet, mert minden ez alá rendeződik.

Ezért szenvedett Kunta Kinte is egy életen át – mert a rabszolgatartó

fehérek jártak ugyan temploma, de az első helyen nem az Isten és az

ő világos akarata állt, hanem az anyagi haszonszerzés – amibe még

rabszolgatartás is belefért (a rendszeres templomozás mellett).

És ugyanezért szenvedett ez 44 éves nő a házasságában, mert az anyagi

haszonszerzés került első helyre az életükben – ez alá rendeződött, és

deformálódott minden. Mint amikor kap valaki egy könnyű megfázást,

de nem kezeli ki magát, és tüdőgyulladás lesz belőle, erőtlenség, láz,

köhögés, általános leépülés, mert az egész élete belebetegszik.

De az Isten szeret, és Jézus Krisztus a gyógyító! Utánunk nyúl, mint Saul

után. Megérint, világosságot gyújt, leleplez – és újjá tesz! Olyan

csodálatos azt tudni, hogy mindenkiben a megváltott új embert látja az

Isten szeretete! Mindenkiből lehet, akit kiforgat önmagából a kegyelem!

Aki leszáll a trónról, és odaengedi Jézust. Akinek nyomorult, bűnös életét

hordozza, formálja, tisztogatja, használja Jézus!

Gondold el, kik azok az emberek, akikről lemondtál, akikkel haragban vagy,

akik reménytelenek a számodra. Akikre legyintve, keserűen mondod:

kutyából nem lesz szalonna.

Te pontosan ilyen vagy az Istennek – lázadásaiddal, önfejűségeddel,

keményszívűségeddel, hitetlenségeddel, szeretetlenségeddel. És mégis

szeret, és mégis gondja van rád, és mégis magához hív, mégis neveden

szólít – mert szeret és meg akar menteni Téged; és használni akar, hogy

általad megmenthessen másokat!

Mert neki nem vagy reménytelen! Senki sem az! Nem önmagunkért, a mi

hatalmas értékünkért – mert bennünk semmi jó sincs! „Mert tudom, hogy

énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam

a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs”. (Róma 7: 18)

Hanem egyedül Jézus Krisztusért, az Isten kegyelméért, amely minden

reggel megújul. (Jer. Sir. 3:22–23) Az Isten az Úr Jézusra néz – és nekünk

kegyelmez meg! Jézus Krisztus a mi reménységünk forrása. Az Ő golgotai

kereszten kimondott csodálatos, életet, szabadítást, üdvöt jelentő szava:

„elvégeztetett”. Minden készen van, csak el kell fogadni. És – mint Saul-Pál

esetében – kiárad a kegyelem, és megtelünk Szentlélekkel, kapunk vezetést,

igét, hitet, küldetést, erőt: és igenis lesz kutyából szalonna!

Jézusi hasonlattal, amely sokkal többet mond: így lehessünk mind só és

világosság ebben a világban! Ámen.

taborilelkesz.hu