Nincs olyan természetes anyag, amelyből ne lehetne hangot kicsalni - vallja Kőszegi István népihangszer-készítő, aki állítását saját fejlesztésű hangszerekkel, hangkeltő eszközökkel is igazolja. Ennek jegyében készül a gyapi, a diózúgattyú, a gubóka vagy a csontkotkoda a Király Zsiga-díjas mester medinai műhelyében.

Disznóbél szárad a százéves parasztház középső szobájában. Mint kiderül, a bendő egy saját nevelésű vietnami csüngőhasú sertésé volt. - Fontos alkatrész a bél, ebből készül a hangszerek membránja. A vietnami sertés bele a legjobb, a magyar sertésé vastag, a kecskéé, birkái pedig vékonyabb - avatja be az MTI-Presst a szakmai titkokba Kőszegi István a 850 fős Tolna megyei faluban álló Siógyöngye Kézműves Alkotóházban.

A Kossuth utcai épületben hárman dolgoznak. A régi tiszta szobában Godóné Varga Piroska szövőműhelye van, a hátsó szobában a Kőszegi-testvérek, István és László népi hangszereiből rendeztek be nemrég kiállítást a Tamási Galériában.

Az 58 éves István 1995-ben kezdett öccsével, Lászlóval hangszereket készíteni egy erdélyi fafaragó, Ferencz János tanítványaként. Kezdetben a legismertebb népi hangszereket, köcsögdudát, csörgőket és a pánsípokat állítottak elő, később jöttek az ötletek és a saját fejlesztésű hangszerek.

Az eredetileg szőlész-borász végzettségű hangszeres bátorságáról tanúskodik, amit elárul: tulajdonképpen zenei előképzettség és hallás nélkül kezdte a mesterséget.

- Most már alakul a hallásom, de négy oktávot átfogó hangoló műszerrel mérem a hangokat. Igaz, nem hallom azt, hogy egy hang cé vagy dé, de nem is ez a fontos, inkább azzal kell tisztában lenni, hogy egy természetes anyagból miként lehet hangot kicsalni - hangsúlyozza Kőszegi István.

Az alkotó páros jelenleg 200-300 népi hangszert készít csontból, nádból, bürökből, bodzából, fából, termésekből. Közülük körülbelül húsz saját fejlesztésű, és legalább ennyi a tovább fejlesztett hangszerek száma.

- A tudás olyan, mint egy kör - magyarázza a mester -, minél nagyobb, annál több látszik abból, ami rajta kívül van, és amit nem ismerünk.

Tökből legalább százféle hangszert lehet készíteni, dióból vagy húszfélét, a nádban is 20-30 hangszer rejlik. Most magsípokat készít, barackmag és mogyoró felhasználásával.

A magsíp saját találmány, bár ismertek hozzá hasonló távol-keleti hangszerek. Sok változata van, készülhet mogyoróból, makkból, dióból, barackból, a madárkasíp hangját például három barackmag adja.

A diózúgattyú két, ovális falapra ragasztott, eltérő méretű, kifúrt féldióból áll, megpörgetve ad madárhangot. Az odúsíp többféle madárhangot is megszólaltat, a kakukksíp hangja nevéből könnyen kikövetkeztethető.

Az első saját fejlesztésű darab a gubóka volt, amely nem önálló hangkeltésre, csak hangszínezésre alkalmas úgynevezett mirliton hangszer; dúdolással kell megszólaltatni.

Szintén egyedi hangszer a gyapi, vagyis díszített bodzasíp, amelyet a díszítésre használt selyemkóróról, más néven vadgyapotról neveztek el. Különleges duda a bika, amelynek a köcsögdudával szemben nem merev, hanem hajlékony hangképzője van, nedves lószőr szólaltatja meg a kifeszített bőrt; morgó, bőgő hangjával siratókat kísértek.

A bika kisebb változata az üreges lábszárcsontból készült csontkotkoda, amelynek hangját szintén neve árulja el.

A mester bemutat egy "keresztezést", az angolnabőrrel behúzott, bürökből gyártott kürtöt, a "bürolnát", valamint a "koppintós" egy példányát. Ez utóbbi diózúgattyúnak látszó tárgy, csak éppen nem szólal meg - egy kolléga másolta le a Kőszegi-féle hangszert.

Kőszegi István a hagyományos hangszerek mellett az újításoknak is köszönhette, hogy tízévnyi munka után, 2005-ben elérte a nagy mesterek sorsa, a kitüntetés: a Népművészeti Egyesületek Szövetsége Király Zsiga-díjjal értékelte munkásságát. Az elismerés azért is rangos, mert egy évben csak öten kapják meg, és egy embernek csak egyszer ítélik oda - jegyzi meg a medinai hangszerkészítő.

- Sokan állítanak elő ma népi hangszereket Magyarországon, de ezen a szinten, ahogy mi, tíz-tizenöt ember műveli a szakmát. Azaz ennyire bolondok, hogy saját ötlet után dolgoznak - fűzi hozzá.

A válság miatt hangszerei iránt is megcsappant az igény, az utóbbi időben inkább skanzeneknek dolgoznak, és újabban óvodákban, iskolákban tartanak előadásokat. Voltak már zeneiskolában is, ott is megállták a helyüket. Igaz, Beethoven-szimfóniát nem lehet eljátszani ezeken a hangszereken, de a Parasztkantáta az odúsípon szépen szól.

MTI