Egy lehetséges válasz szerint cigány az, aki annak vallja magát. Ez a válasz azért figyelemre méltó, mert a legutóbbi, 2001-es népszámlálásnál 190 ezer fő, a cigányoknak alig harmada (becsült adat) vallotta cigánynak magát. De lehet, hogy csak negyede- ötöde, hiszen számukat 600 ezertől egymillióig becsülik. De miért csak ennyi? A szociológusok és jogvédők szerint azért, mert a cigány névhez számos negatív előítélet tapad, amit nem akarnak felvállalni. Lehet ebben igazság, de valahol az érvelés sántít. Hiszen használhatnák a makulátlan roma nevet, ráadásul a cigány etnikumhoz tartozás számos anyagi, egzisztenciális előnnyel járhat! A jelenség legvalószínübb magyarázatát abban kell keresni, hogy a magyarországi cigányok többsége asszimilálódott, vagy asszimilálódni akar a magyar társadalomba. Identitása alapvetően magyar, a cigány eredet tudatával és egy bizonytalan, vékony rétegű cigány kulturális identitással.

A társadalmi asszimilációs és kohéziós folyamatokat, valamint a cigányság területi koncentrációjának növekedését a szocialista korszak felgyorsította. A rendszerváltással kezdődő tömeges munkanélküliség, rohamos elszegényedés és gazdasági depriváció ellentétes irányú folyamatokat indított el.

A magyarországi cigányság történelme során különböző mértékben integrálódott a magyar társadalomba. Becsült 65 százalékuk a XV. század óta itt élő magyar cigányok leszármazottja, amelyik nyelvét elveszítette, letelepedett, koronként változó mértékben és formában, de bekapcsolódott a társadalmi munkamegosztásba, történelme ötszáz éve megegyezik a magyar történelemmel, identitása magyarcigány, és nem feltétlenül vállal közösséget a később bevándorló és lenézett oláh és beás cigányokkal. Keveredve a magyarokkal bőrszínét tekintve kifehéredett, így antropológiai jegyek alapján már egyre nehezebben azonosítható. 40 évi szocializmus alatt szülei, nagyszülei közel kerültek, együtt dolgoztak, szórakoztak a gyári és tsz brigádokban, egy lakótelepen laktak, üdültek, tanultak, ünnepeltek, sportoltak, szolgáltak a hadseregben a magyarokkal, növekvő számban kötöttek velük élettársi, házassági kapcsolatokat. Ami koronként társadalmi periférián tartotta őket, az az alacsonyabb iskolai végzettség, szakképzetlenség, a változásoknak és technikai fejlődésnek való nagyfokú kiszolgáltatottság, a szegénység, mindezek következtében a munkamegosztásban az alacsony presztizsű foglalkozások ellátása, illetve a szegénység kultúráját átszínező cigány szubkultúra. De ettől ők legalább ötszáz éve magyarok, mint a kunok, vagy jászok.

A cigányság becsült 35 %-át az oláh, majd a harmadik hullámban érkező beás cigányok alkotják. Mongol és román rabszolga múlt áll mögöttük, vándorló életmódot folytattak, az oláhok és a lovári cigány is.

Mikor integrált egy cigány, és ki a szegény?

Egy másik szociológiai válasz a feltett kérdésre, hogy cigány az, akit környezete annak tart. Ezzel a válasszal számos probléma van, legfőképpen, hogy nem feltétlenül igaz, nehezen ellenőrizhető becslésekre épül, pedig számos szociológiai kutatás ezt a meghatározást követi.

Az egyik probléma, hogy figyelmen kívül hagyja az egyéni önmeghatározást és érzéketlen a fentebb felsorolt szempontokra.

Egységesnek tekinti a cigány kultúrát, pedig a népcsoportok közötti különbségek jelentősek, és nem is biztos, hogy közösséget vállalnak egymással.

Életmódja, magatartása, környezeti jellemzői alapján azt is cigánynak tekintheti, aki nem az. Vagyis könnyen összetéveszti a cigányság etnikai és kultúrális sajátosságait a mélyszegénység szegénységkultúrájával és annak érték- és normarendszerével, magatartásformáival. Nálunk pontosan ez történt, erre az utóbbi évek szegénységkutatása hívta fel a figyelmet!

2001-es adatok felhasználásával és többféle módszerrel a KSH a magyar háztartások tizedét (kb. 321 ezer háztartás) találta a mélyszegénységben élőnek (kb. 920 ezer fő), melyek fele- kétharmada vidéki községekben található. Egy kutatási becslés szerint Magyarországon a legszegényebb egymillió ember között mintegy 300 ezer a cigány, a többi magyar! Egy másik vizsgálat szerint tartós mélyszegénységben mintegy 700 000 ember él, de ezek többsége nem cigány!

Ezek a kutatási eredmények legkevesebb arra utalnak, hogy a magyar kormányok eddigi romaintegrációs megközelítése és programjai, támogatási és esélyegyenlőségi rendszere elhibázott, mert a probléma nem etnikai, hanem társadalmi.

Különösen nagy felelősség hárul ebből a szempontból a szocialista kormány neoliberális, etnikai alapú esélyegyenlőségi politikájára, amely nem csak célt tévesztett és társadalmilag igazságtalan, de jóval túllép az EU elvárásokon és a szomszéd országok gyakorlatán. Ez a politika zavarodottan, értetlenül és értelmetlenül izzítja a többségi társadalmi és etnikai indulatokat, és beindíthatja a magyar cigányoknál sanyarúbb sorsú szlovák, román cigánybevándorlás újabb hullámát.

Az is érthetővé válik a kutatási eredmények tükrében, hogy az etnikai alapú támogatási rendszer miért váltott ki, különösen a leghátrányosabb helyzetű térségekben elemi felháborodást a magyar lakosság körében! Az is világossá kell hogy válljon, hogy mindennek hátterében nem a magyarok vérszomja és előítéletessége áll, hanem egy társadomra erőltetett politika.

Cigány férfiak és nők foglalkoztatása1983-tól 2004-ig.