"Mindketten szociológusok vagyunk, különböző terepmunkát végzünk, de érdeklődünk egymás terepe iránt. Engem ugyanúgy érdekel Ózd, a magyar romák élete, mint feleségemet az a párizsi külváros, ahol én kutatok. Mielőtt Ózdra jöttem volna, annyit tudtam a városról, hogy a kohászat megszunte után nagymértéku munkanélküliség alakult ki, különösen a romák körében. Az itt élő emberek negyede roma származású" - nyilatkozta az Amaro Dromnak Larry Bookner, a Franciaországban élő szociológus, akinek "Hétesi romák" című dokumentumfotó-kiállítása az ózdi Tagore-Tanodában, majd a Roma Parlamentben volt megtekinthető.

A

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Tanoda a Pályaorientációs Alapítvány kezelésében az 1-10. osztályos tanulókkal foglalkozik Váradi Gábor festőmuvész irányítása alatt. Beszélgetésünk folyamán a tolmács szerepét a feleség, Klauber Vera szociológus vállalta. Larry Brookner elmondta, hogy 1958-ban született New Yorkban. A fizikusi diploma után angol szakon is diplomát szerzett, s 1982 óta él Franciaországban.

1998 óta szociológiát hallgatok a párizsi Sorbonne-on és 2002-ben fejezem be a diplomamunkámat. 1999 óta ismerkedem a hétesi romák életével. Az ott élő emberek melegen fogadtak, s úgy érzem, hogy Hétes a rossz hírére nem szolgált rá. A telepiekkel órákig is el lehet beszélgetni a gyári munka élményéről, a megélhetésükért folytatott mindennapos küzdelmükről, így kedvező, pozitív tapasztalatokat szereztem - hangsúlyozta Larry Bookner.

Klauber Vera arról is tájékoztatott, hogy 20 éve élnek Párizsban, és már Franciaországban is érdeklődtek a romák élete iránt.

Tanultam a roma nyelvet, s elkezdtem a roma irodalmat tanulmányozni Franciaországban és Magyarországon is. A franciaországi romák száma 300 ezer körül mozog, igaz, nem ismerik el őket kisebbségként, de negatív megkülönböztetéssel sem kell szembenézniük. Mint magánemberek utazhatnak, de sokan letelepedtek közülük.

Mi lehet a hétesi emberek felemelkedésének az útja? - kérdeztem tőlük.

Ez egy nagy kérdés, mi szociológusok vagyunk, nem politikusok - válaszolta Larry. - A valódi életben nincs egy egyszeru megoldás, de vannak megoldások. A hétesi probléma nem csak specifikusan ózdi probléma, bár még nem volt időnk megnézni más telepeket. Úgy érzem, nem jó, hogy két különböző iskola legyen a magyar állampolgárok számára. A demokráciával ellenkezik, hogy az egyikben olyan oktatás történjék, ahol alig tanulnak meg olvasni és írni a gyerekek, mint a volt kisegítő iskola jogutódjában, az úgynevezett fehér iskolában, ahova túl sok gyerek jár Hétesről. Nem hisszük el, hogy a hétesi gyerekek nagy része mentálisan lemaradott lenne. Nem értünk egyet azzal a tendenciával, hogy a roma gyerekek olyan iskolába járjanak, amely lezárja a perspektívájukat, ahonnét nincs kiútjuk. Már 5-6 éves korban eldöntik róluk, hogy semmit nem fognak tanulni az iskolában, nincs miről álmodniuk.

Mindketten publikálják szociológiai tevékenységük tapasztalatait, de véleményük szerint az eredmények nem megoldások. Hétesben csak konstatálni tudják, hogy mi a helyzet. A publikációkat a könyvtárakban meg lehet találni, de a magyar nyelvre történő fordítás még várat magára. A hétesi romák mindennapjait bemutató fotók következő kiállítási helyszíne Budapesten a Roma Parlament lesz, Párizsban pedig valószínuleg a Politikai Tudományok Intézetében kerül sor a kiállításra.

A dokumentáláson kívül van-e más célja is a fotókkal? - kérdeztem Larry Booknert.

A hétesi emberekről akartam fotót készíteni, mert meg vannak bélyegezve. Azt akartam elérni a képekkel, hogy megértsék az ózdi polgárok, nem igaz, amit a hétesiekről állítanak. Kedves, befogadó emberek ők, s a képek egy része a munkájukat mutatja be, megcáfolva ezzel azt a mítoszt, hogy a hétesi romák nem dolgoznak. A kontaktus, a kapcsolat nagyon fontos a hétesiek és a fényképező között. Remélem a fotók megtekintése közelebb hozhatja a többi embert a Hétes-telepen élőkhöz.

Józsa Zoltán