A kemence építéssel foglakozó szakirodalmak és az általunk megkérdezett emberek is azt vallják, hogy ha vert falba alakítjuk ki a kemence száját a falazat vastagsága miatt ajánlott a kemence felé szélesedő felső felén íves nyílást készíti. Ezt viszonylag könnyedén elkészíthető egy ásó vagy balta segítségével. Amikor ezzel készen voltak a nyílást pelyvás sárral alakították ki végleges formájára. – (vannak kemencék amiknek a száját téglával rakták boltívesre amit úgyszintén sárba raktak mivel a habarcs megrepedezhet a nagy hő miatt) – Tégla fal esetében a nyílást téglával boltívesre kell kirakni, aki nem jártas ebben annak ajánlott egy fából készült sablon használata itt is ajánlott a téglákat pelyvás sárba ágyazni. Viszont mindkét esetben gondosan figyeljünk arra, hogy a kemence szája a kemence középpontjába kerüljön. Mindenképpen ügyelnünk kell a száj megfelelő méretére hisz a felépülő kemencénkben a tűz égését és a füst kiáramlását is befolyásolja. A hagyományos „alföldi” kemencéknek más szabályozó nyílást vagy csatornát nem alkalmaztak igazából nem is volt rá szükség. A nagyságát a régi korokban a kemence felfűtésére szolgáló anyagok (szalmaköteg, napraforgószár köteg, kukorica szár vagy a szőlősökből összegyűjtött vesszők köteg stb.) méretének a nagysága és a készítendő kenyerek nagysága határozta meg a szélessége  ez kb. 38-45 centiméteres míg a magassága ezzel megegyezett vagy ennél valamivel több volt a jellemző. A mi tapasztalataink alapján 40 cm széles és 55 cm magas boltíves nyílást ajánlunk.

Köpenyfal, tűztér kialakítása:

Esetünkben egy körbe padkával készült búbos kemence elkészítését írjuk le. Mert ugye ahány ház annyi szokás vagy mennyi hely áll a rendelkezésünkre. Az első lépés a kemence és a padka kijelölése. Ezt régen a földre rajzolták így szem előtt tartva a tényleges méretét a készülő kemencének. Külön külön rajzoltak egy kört ami maga a kemence volt és e köré húzták a padka körvonalát.

A köpeny fal többféle anyagból készül és készíthető ma is.

A legegyszerűbb és kézenfekvő a tégla fal. Ez lehet akár új vagy bontott kis vagy nagyméretű lényegében mindegy végül is csak anyagmennyiségbeli különbség van köztük. Mi mégis ha már hagyományőrző kemence építésről van szó a vályogtéglát javasoljuk amit minden esetben a már említett pelyvás sárba rakjunk. Oka is van ennek, mivel a falazat belsejét mindenképpen természetes anyaggal földel kell feltölteni így ez a két anyag eredetükből fakadóan szoros jó kötést fog kialakítani egymásközt. Ezzel egy igen masszív és tartós alapot képezhetünk kemencénknek.

A padkát úgy alakították régen hogy lentről felfelé haladva kb. 70-75 fokban dőlt kifelé a padka fala, ezt azzal érték el, hogy soronként mindig egy kicsit a felső sort kijjebb helyezték el mint az alatta lévőt mindaddig amíg el nem érték a kívánt magasságot ami 55-60 cm. Ennek a technikának az alkalmazása a kemence külső felületének tisztán tartásában van nagy szerepe. Ugyan is aki a padkán üldögél így kevésbé rugdossa össze a fehérre meszelt padka alsó részét.

Ha elkészült és nagyjából megszilárdult a köpenyfal akkor nincs más hátra fel kell tölteni földel amit 20-25 cm-es rétegenként jól le kell döngölni ( amennyiben a föld nem elég nedves ajánlott egy kicsit megvizezni ). Ezt a műveletet mindaddig kell folytatni még az utolsó jól ledöngölt réteg a padka felső peremétől  30 cm-re nincs. Majd ismét jelöljük ki a kemence körvonalát és rakjuk ki négyzetalapban vályogtéglával. A külső részeket a már megszokott módon töltsük fel földel. Majd ezután a belső részt ami maga a kemence alja lesz gondosan a következő képen csináljuk meg, mivel a kemence jó  minősége nagy részben a fenék szigetelésétől és kialakításától függ.

Régen sokféle technikát használtak ehhez  a művelethez mi most az általánosságban és gyakorlatban általunk legjobbnak ítéltre térünk ki. A ledöngölt föld tetejére kb. 4 cm vastagon tisztított száraz sódert majd ugyanennyi homokot terítünk ezután ugyan ebből a homokból, régi tetőcserép darabokból  és üvegtörmelékből készített keveréket terítünk el kb. 15 cm vastagon. ezután finoman megdöngöljük, zárásképp ismét homokréteget terítünk szét amíg simára egyengetve a padka felső részétől kb. 5 cm-re mélyebb síkot nem képez. Ezután nyers kisméretű téglával a kívánt formában kötésben fedjük le a szigetelést.

Majd egy egyenes 30-40 cm-es deszka ami átéri a padka szélességét, lapjával a téglák tetejére helyezzük és  ezzel finoman gumi- vagy fakalapáccsal addig ütögetjük soronként amíg kb. azonos szintre nem kerülnek a padka fal magasságával. Ha ezzel elkészültünk akkor a téglák közti rész finom száraz homokkal kitöltjük.  Végezetül egy égetett téglával dörzsölve összesimítjuk a nyers téglákat, ezt mindaddig csináljuk még egy egybefüggő sík felületet nem kapunk.

Ezzel a technológiával a kemencénk a saját hőjével égetett feneket hoz létre ami biztos, hogy passzol az adott kemencéhez.

A kemencéhez szükséges anyagmennyiségről bővebben itt olvashat!