A pesti Roma Divatház nemrégiben két bemutatót tartott egy aranyműves családtörténete címmel, egyet a Gödörben, egyet pedig az elegáns Iparművészeti Múzeumban.

- A roma közösségeken belül - magyarázza Varga Erika, vagyis Gyöngyi - a tradíció része, hogy a megszületendő gyermek roma nevet kap. Apám például a hivatalos iratai szerint Varga Ferenc, de mindenki Lucsinak hívja, kizárólag így ismerik. Varga Ráin, Varga Iboly, Varga Zelen, Varga Viol ... mind oláh cigány nevek. Engem a kórházban egy nővér nevezett el Erikának. Mert nem kaphattam cigány nevet. Attól még a nagycsalád, a roma közösség ezt használja. Annak a pártján vagyok, hadd jelenhessenek meg a cigány nevek. Egy oláh cigány család, mely őrzi a nyelvét, a hagyományait, miért ne adhatna a gyermekeinek cigány nevet.

- A fiam is Varga Ferenc - mondja az édesanya -, de a cigány neve Loloj. A nagymamám romániai születésű, nagykállói volt, de azt nem tudom, hogyan és mikor keveredtek át, mert egyéves voltam, amikor meghalt. Úgy hívták, Katica. Katica, a jósasszony, de én már csak fotókon keresztül emlékszek arra, hogy hagyományos viseletet hordott, kendőt, kötőt... Apám lókupec volt, és nagyon szeretett élni. Mulatott, táncolt, nőzött. Az édesanyámat meg Dalos Pacsirtának hívták, olyan szépen énekelt. Föltették az asztalra, ott táncolt, énekelt... Édesanyám, édesapám szöktetésben voltak. A romáknál ez hagyomány. Engem is az apósom nézett ki a fiának, és a miénk is szöktetés lett, cigány törvény szerint.
- A nagyanyám, vagyis anyám anyukája - mondja Helena - nagyon szép volt. Olyanokat csinált, hogy benyálazta a kezét, és cakkokat, mintát nyomott a hajunkba, aztán pántlikát kötött belé. A nagyapa meg mulatós volt és szerették a nők.

- Így lettünk tizenketten testvérek - mondja az édesanya -, mert édesapámnak édesanyámon kívül még két asszonya volt. Az egyiktől született három gyermek, a másiktól öt, mi pedig voltunk hárman. A romáknál úgy van, hogy a férfinak lehetnek szeretői, ám ha a nő, az asszony teszi ugyanezt, akkor az ura gyerekestől ott hagyja.
- Megesik, hogy az emberek másokat szeretnek meg. Jómódú cigány férfiak - mondja Gyöngyi -, akiknek van képessége és bírják anyagilag, családot váltanak. De akkor sem fordítanak hátat az előzőnek. Még az is megesik, és ez a nőtől függ, hogy tartják az egymás közötti kapcsolatot is. Vagyis hogy a cigány férfinak egyidejűleg több asszonya, több családja van. De ha a nő ezt nem tűri, akkor elhagyják egymást.

- Jó kis falu volt Kántorjánosi - mondja az édesanya. - A házunk a falu része volt, a kertben sok gyümölcsfa, az udvaron jószág, földek, lovak, marhák... Emlékszek, pászkaszenteléskor mindig anyámhoz jöttek, őt kérték, süsse meg a kalácsot, a kenyeret. Jó kalácsot sütött, diósat, és jó pergelt leveseket is csinált, csiperke tésztával, jaj, az nagyon finom. Arra is emlékszek, hogy mikor a lónak baja lett, anyám varrta be a sebet. Különös kézügyessége volt, ruhát varrt, de akkor is őt hívták, amikor a faluban valakinek ki kellett fúrni a fülét. Először elzsibbasztotta a fülcimpát, azután megforrósított egy tűt, és a lyukba mintha szalmaszálat is tett volna.
- A nagyanyánk olyat is csinált, hogy amikor a hasunk fájt, meggyújtott egy gyufát, azt beleszúrta egy kis krumpli- vagy kenyérdarabkába, arra poharat tett, azt a hasunkra, és a fájdalom enyhült.
- Apám meg - mondja az édesanya - meséket mondott. Olyanokat, hogy abban az égvilágon minden volt. Egyszer, az egyikből verekedés lett. Most a Tojásról szólót mondom el.

- Tojás papó - magyarázza Helena -, a nagymama testvére volt és Iboly mámival lakott. Tojás papót amúgy Ántonynak hívták, s a háborúban egy nap az a hír jött, hogy amerikai fogságba esett. Aztán pedig hogy meghalt.
- Szép asszony volt a Tojás felesége, Iboly, s mert az a hír jött, az ura meghalt, hát hozzáment egy jómódú cigány emberhez, egy kereskedőhöz, és manapjára megszületett a gyermek. És akkor tudták meg, hogy Ántony él. Meg is érkezett és mert annyira szerette Ibolyt, hát erőszakkal visszavette. Na és az én édesapám a mesét úgy mondta elfele, ahogy az a valóságban megtörtént. Csakhogy minálunk régen az a szokás volt, hogy mikor apám mesélt, akkor azt két-három házaspár is hallgatta. És apám annyira elmondta az igazat, hogy a felnőttek dühösek lettek, és elkezdték szaggatni a párnákat. Emlékszek, a ház tiszta toll volt.

a roma templom

- Azt mesélik - mondja Helena -, hogy a nagyapa a történetet mindig rajzolta is, a falra. Hát hogy az Iboly hogy csalta meg az urát a gazdag kereskedővel. Elmagyarázom. Ántony, a Tojás anyám nagybátyja volt, és hozzá tartozott egy nagycsalád. A Zoli papóhoz pedig egy másik família. Mind a ketten kereskedők, jó barátok voltak, és jó szokás szerint a gyerekeiket összeházasították.

- Szöktetés akkor van - mondja az édesanya -, ha a lány nem várja ki a lagzit. De a bulit akkor is meg kell tartani, ami abban különbözik a lagzitól, hogy nincs fátyol. Én is szöktetésben voltam Varga Lucsival. Tizenöt éves lehettem. Vagy tizenhat? Akkor már visszamentem Pestről, ahol a nagynénémnél laktam. Na az volt még egy szép asszony. Van róla egy kalapos képünk. Kis kalap fátyollal, mintha egy grófnő volna. A nagynéninek egy pesti gróf udvarolt, és mert a nagynéninek nem lehetett gyermeke, felhozatott engem meg a fiú testvéremet, aki aztán meghalt. Tizenegy-tizenkét éves lehettem, és a Homok utcában jártam iskolába, aztán dolgoztam az EMKE étteremben tanulóként, aztán hazamentem. Mert akkor szült az Iboly.

Az úgy volt, hogy estére odaért az apátok is, megfogta a kezemet és elvitt... Ekhós szekérrel jártuk a megyét. Én hajtottam az egyiket, apátok a másikat. Egyik faluból mentünk a másikba. Sok minden régiséget begyűjtöttünk. Csereberéltünk. A parasztok odaadták a régi vasalóikat, mi bizsukat, edényeket kínáltunk meg játékokat. A gyerekek odavoltak a fütyülőkért és a léggömbökért, az anyós meg jósolt. Együtt mentünk, mint egy tábor, visszagondolni is szép. Amikor meg ránk esteledett, megálltunk a falu szélén, ott, ahol régen a legelők voltak, tüzet raktunk és főztünk.

- Van erről egy gyerekkori emlékem - mondja Gyöngyi. - Dunyhák között fekszem a szekéren és utazom...Nyírbátorba?
- A nagyapád rokonaihoz...

Csoportkép a falon a hófehér árkádok alatt. Az Iparművészeti Múzeumban, a kifutón, a magyar divatvilágban eddig még nem létező roma modellek is felvonulnak. A jobb oldali árkádok alatt a filmproducer, Andy Vajna figyel és tapsol, itt az EU nagykövet meg Kossuth Díjas író, aztán fönt, a kifutón, Helena s egy szőke modell kíséretében feltűnik a Roma Divatház tervezője, vezetője. A haja ébenfekete, vastag copfja a fenekét verdesi. Zúg a taps a roma divatbemutató után, ő pedig úgy örül, hogy meghatottságában egy pillanatra ráhajtja fejét a szőke hajú, fehér bőrű modell mellére, vállára.

Scipiades Erzsébet / Népszava