Felkavarták az indulatokat a csicskatartásról beszámoló híradások. A modern rabszolgatartás a kisebb, elsősorban kelet-magyarországi falvakban elterjedt gyakorlat. Bonyolítja a dolgot, hogy sokszor nincs is szükség láncra, a nincstelen, idős hajléktalanok önként vállalják a rabszolga sorsot, nincs hová menniük.

A Független hírügynökség tudósított szeptember 19-én arról, hogy “Istállóba láncolták a szarvasi férfit”. „Rabszolgaként tartották fogva Békés megyében azt a két férfit, akiknek végül sikerült megszökniük. A gyulai hajléktalanszállón évi tizenöt-húsz volt csicska fordul meg.” Az újkígyósi férfi kálváriáról, akit a lánya “adott el”, és az istállóban élt, állatgondozóként, a Népszabadság szeptember 22-i száma számolt be, Modern kori rabszolgaság címmel, majd ezt követte szeptember 23-án Rabszolgatartók bankkártyával című írása. 

Korábban, még júniusban jelentette a Független hírügynökség: „Huszonhat csicskát hallgattak ki a rendőrök Szarvason”. Oltyán Sándor alezredes, a szarvasi kapitányság vezetője tartott sajtótájékoztatót, és elmondta, hogy lakossági bejelentésekről, illetve a polgármesteri hivatal által jelzett esetekről értesülve harminc rendőr részvételével átfésülték a várost, “csicskákat” keresve. “Megadott címekre, összesen harminc ingatlanba kopogtattak be reggel a háromfős rendőri csapatok, melyek mindegyikében egy-egy kommandós is volt. Azért mentek, hogy megállapítsák, igazak-e a bejelentések arról, hogy Szarvason fogságban tartanak és dolgoztatnak elesett embereket és elveszik a nyugdíjukat”.

Az akció során 26 olyan embert vittek be a kapitányságra, akiknél felmerült a gyanú, hogy nem saját akaratukból tartózkodnak itt és nem megfelelő körülmények között élnek. A beszállított személyek közül többet (információink szerint ötöt) az orvosi ügyeletre vittek, mivel úgy ítélték meg, hogy nem megfelelő egészségi állapotban vannak. Az ügyeletes orvos olyan súlyos problémát egy esetben sem állapított meg, amely azonnali kórházi ellátást indokolt volna. A rendőrség saját hatáskörében eljárásokat kezdeményez bankkártyával való visszaélések miatt… Az eljárások során vizsgálják azt, hogy ezen személyek tekintetében elhelyezésük, ellátásuk megfelelő volt-e. Az ellenőrzés során körözött személy elfogására, bűncselekményből származó tárgyak, valamint lőszerek lefoglalására is sor került.

Miért tartanak, elsősorban a jobb módú, elsősorban  autókereskedéssel, piacozással foglalkozó oláhcigányok “csicskákat”, akiknek száma ráadásul az utóbbi években szemmel láthatóan növekszik? Hiszen az elesett, többnyire nincstelen és alkoholista embereknek munkaerőként alig veszik hasznát, vagyis racionális szempontból a “csicskatartás” értelmetlen és felesleges, ráadásul ebben a formában egyértelműen törvénybe ütközik. Szuhay Péter, jeles néprajzkutató, már a kilencvenes években foglalkozott a csicskatartás problémájával. Szuhay tanulmánya Csövesek - csicskák - Az ároktői romák esete a miskolci hajléktalanokkal címmel jelent meg a Régió című folyóirat 1997. évi 3-4-es számában. Ebben többek között meghatározza, mi is a büntetés-végrehajtási intézményeinkben állandóan használt csicska” szó. „A csicska, csicskás kifejezés még az Osztrák-Magyar Monarchia közös hadseregének idejéből származik, a tisztiszolgákat a zubbonyuk karjára vart csúcsos jel alapján kezdték így nevezni. A mai magyar nyelvben jelentése kibővült, illetve átalakult, és egyértelműen alávetett helyzetben lévő szolgát jelent, míg a belőle származó ige, a csicskáztatni egyenesen sértő és megalázó viszonyra utal: az értelmetlen és céltalan parancsok adását, illetve teljesítését jelenti.”

Szuhay Kőszegi Edittel együtt Csövesek – csicskák címmel dokumentumfilmet is készített a témától, amit a 27. Magyar Filmszemlén is vetítettek, 1996-ban. A Régióban részletesen leírja, mi a célja a cigányoknak a „csicskatartással”. „Feltevésem szerint normális esetben a csicskát tartó romákat az intézmény működtetése során három elv vezérli:
1. a csicska alkalmazásával elégtételt vegyenek a gádzsókon;
2. emberiméltóság-érzésüket fokozzák azáltal, hogy nem kell alantasnak és tisztátalannak tartott munkát elvégezniük;
3. racionális gazdasági akciót hajtsanak végre a célból, hogy a csicska juttatásaiból (nyugdíj, munkanélküli járulék, szociális segély stb.) részesüljenek.

A csicskások …..ezt úgy élik meg ugyanis, hogy
1. tudásuk és munkabírásuk nélkül a cigányok semmire sem mennének, ezáltal méltóságérzetük kiteljesedhet;
2. családi melegséghez, szolidáris közösséghez jutnak;
3. az életükből hiányzó dolgokat a romák segítségével megszerezhetik.”

Fel kell tenni a kérdést, milyen utat kell végigjárnia ahhoz egy magyar faluban, hogy illetve egy vidéki városban, hogy egy ember elveszítse mindenét, családját, vagyonát, jövedelmét, önbecsülését, s a hajléktalanszálló helyett elfogadja a csicskasorsot? Szuhay tanulmányában pontosan érzékelteti azt a szociális katasztrófát, melynek egyre több elszegényedett, alkoholizáló idős ember esik áldozatul. „A hajléktalanság az 1980-as évek végétől számít életformának, társadalmi bázisát az elszegényedett, munkanélkülivé vált, családi-házassági konfliktusból vesztesen kikerült, elvált, lakás és gyermek nélkül maradt emberek jelentik. A hajléktalan-életmód egyszerre jelent szabadulást a társadalmi konvenciók alól, valamint a korábbi társadalmi és családi kötelékek felszámolását, a polgári értékek eliminálását, a tervező gondolkodás elvetését, másrészt a helyébe lépő egyik napról a másikra élés kényszerét. .… Ebbe az intézményesült hajléktalanvilágba robbantak be. a cigányok.”

„A csicskatartás intézményének kiszélesítéséhez a hajléktalanok százai és ezrei ajánlkoztak, immár olyan emberek, akik lógondozásra nem, de más apró házimunkákra alkalmasnak mutatkoztak. Míg a cigányok számára a gádzsókon vett győzelmet jelentette az elesett emberek befogadása, addig a hajléktalanok számára egy olyan együttélési formát kínált a cigány családba kerülés, amely pótolni tudta a kibocsátó család melegségének hiányát, és ellensúlyozta a szociális gondoskodó intézmények ridegségét. A hajléktalanok ilyen formán új családhoz jutottak, melyben elfogadták az új munkamegosztásban rájuk kirótt szerepet. A cigányok az együttélés szimbolikus aktusári túl felismertek egy egyszerű racionális hozadékot: a hajléktalanok ellátását szociális tevékenységnek kezdték tekinteni, melynek ára van. Miként az állami gondoskodás is beszedi szolgáltatásainak ellenértékét (ehhez képest viszont elég szigorú feltételeket szab, mint például az alkoholfogyasztás tilalma, a házirend), úgy a cigányok is alkalmazni kezdték a ’szolgáltatásért ellenérték jár’ elvét. A hajléktalanok nyugdíjának vagy segélyének nagyobbik hányadáért vagy - az alku sikerétől függően egészéért - ellátást ígérnek, szállást, étkezést, italfogyasztást, cigarettát, tiszta ruhát és ezenfelül a családból kiszakadtaknak új családot.”

Szuhay ugyan alaposan ismeri tárgyát, de a megközelítése feltehetően túlzottan idealista. Az összes, időközben napvilágra került információ arra utal, hogy valójában állati körülmények között tartják a csicskákat, akiket, hogy el ne szökjenek, gyakran láncra is vernek.