Tavaly másodszor rendezték meg a Cigányok ideje elnevezésű szakmai programot a Magyar Filmszemlén, melynek célja a mindenkori szemle mezőnyébe kerülő roma érintettségű filmek elemzése, bemutatása, értékelése. A témában elkötelezett szervezők Sós Mari és Kalla Éva voltak. Ez az interjú 2010-ben készült:

Sós Mari: Második éve rendeztük ezt a beszélgetést, ennek hozományaként decemberben megrendeztük az első Európai Magyar Cigány Filmfesztivált, ahol a rajzfilmtől a dokumentumfilmen át a játékfilmig minden helyet kapott. A Szemle nagyszerű alkalom arra, hogy a következő fesztivál alapanyagát összegyűjtsük. Éva még ennél is tovább ment, elkezdte összeállítani a magyar gyártású cigány filmográfiáját.

Kalla Éva: A 2010-es szemlén 17 cigány témájú film volt, két kisjátékfilm: Groó Diana Eldorádója és Nagypál Orsolya Hidegzuhany című filmje, egy nagyjátékfilm (Groó Diana Vespája), a többi kivétel nélkül dokumentumfilm. Ezek általában nagyon hosszúak, több, mint 100 percesek. Ám ez a nagy terjedelem még jelenti azt, hogy többet tudok meg a szereplőkről.

Sós Mari: A cigányfilmek között nagyon sok filmben megy el az idő azzal, hogy bemutassa a cigány életmód néprajzi érdekességét, pedig már rengetegszer láttuk, hogy milyen egy putri belülről. A hősöket szervesen kell bemutatni, erre még mindig kevés film képes. Az idei Szemlén a dokumentumfilmes termés az átlagosnál erősebb, de a mi témánkban, a cigányokat megjelenítendő filmekben még mindig sok a félrevezető elem. Bódis Kriszta kisjátékfilmje, a Virrasztás hosszasan elidőzik annál, hogy milyenek egy cigány kisfiú mindennapjai, milyen a putri, milyen a család élete a nyomorban, aztán nagyon kevés ideje marada téma kifejtésére.

Még mindig sok a félrevezető elem a filmekben

Kalla Éva: Ami nekem, cigányként még sértő is, az az, hogy számos film szánalmat igyekszik ébreszteni a cigányok iránt. Mi, köszönjük szépen, nem kérünk ebből. Ettől függetlenül számos filmet nagyon szerettem, kifejezett kedvencem Mészáros Antónia filmje, a Megtagadva, amit Bogdán Árpádról, a Boldog új élet rendezőjéről készített. Hasonló Nordin Eszter filmje, vagy Gerő Péter filmje, melyek ugyancsak nagyon figyelemre méltóak. Bársony Kata két filmjéből, amely a Duna Televíziónak készült, a jobban sikerült 26 percben remekül vázolja fel a kiválasztott problémát. Sajnos én nem láttam Groó Diana Vespáját, arról inkább Mari szóljon.

Sós Mari: Ennek a szemlének az lehetne a tematikája, vagy a mi fórumunknak a szlogenje, hogy a Szíven szúrt országtól a Vespáig. Mindkettő óriási nagy csúsztatás, és akkor inkább azt mondanám, hogy az előbbi a kisebb csúsztatás, mert az egy közfigyelemnek "örvendő" tényből, a cigánybűnözésből indul ki. Ha egy cigány szíven szúr valakit, még ha nem is ebben a minőségében tette, rögtön elő lehet venni a cigánybűnözés kategóriáját. Ez tévút, de legalább logikus egy bizonyos hibás gondolkodás szerint. A Vespa viszont azért jár tévúton, mert pontosan azt adja ki, amit a Szíven szúrt ország hordoz és sugall. Ez a film nem igazán mesefilm, de mesebeli figurákkal és a cigányok idealizált képével (összetartók, nem válnak, a család a legfőbb érték stb.) operál. Engem sokkal jobban izgatna a főhős kisfiú édesanyjával való viszonya, mint az a mesebeli történet, ahogy a kisfiú ismeretlen édesapja után indul a városba.

A csóró romatelepre helyez olyan szokásokat, amelyeket egy fővárosi családban élnek meg, pl. amikor a kisfiú nem akar a mamájával egy ágyban aludni. A ruhák, a gyerekek viselete is teljesen hiteltelen. Talán az a leghitelesebb jelenet, amikor a zseniális színész és zenész (aki üvegeken játszik) hangszerét, az üvegeket összetörik, mégis majdnem őt viszik el a rendőrök. Ez a jelenet közelít már a valósághoz. Amikor a faluszéli cigányokat gyilkolásszák, nem olyan világban élünk, amikor egy kisfiú egy piros robogón elindulhat az éjszakába, és napokat kóricál a nagyvárosban, hiszen mostanában kevesebbért is ölnek cigányt, sőt, a semmiért is ölnek cigányt, nemhogy egy piros robogóért. Az is hiteltelen, hogy a mama csak másfél nap után kezdi el keresni a fiát, holott ezeken a telepeken olyan szűken, szorosan élnek, hogy az is feltűnik, ha néhány órára szem elől veszítik a gyereket. Elnézést, hogy ennyire kemény voltam, de nem mondhatok mást, mint amit gondolok.

Kalla Éva: Azt azért tegyük hozzá, hogy Groó Diána Eldorádója viszont gyönyörű, ha annak a költészete megjelenne a Vespában, nagyon boldogok lennénk.

Hozzászóló: Nekem az volt az érzésem, hogy ez nem cigányfilm volt kalandokkal megfűszerezve, hanem egy kalandfilm cigányokkal megfűszerezve. Ez egy road movie, ha úgy tetszik, ezért nem is a cigány részek voltak benne a legizgalmasabbak.

Sós Mari: Hozzá kell tenni, hogy a Vespát az egyik legkiválóbb magyar operatőr, Kardos Sándor fényképezte, emellett a zenéje is nagyon jó, tehát a csapat, a rendezőt is beleértve, kiváló - ezért is vártunk, vagy legalábbis reméltünk többet.

Kalla Éva: Inkább az a baj, hogy játékfilmek cigány témában nem igazán készülnek, tehát azt a néhányat kell kiveséznünk, ami erre vállalkozik.

Hozzászóló: Ez jut el majd talán a közönséghez, hiszen a dokumentumfilmek biztosan nem.

Sós Mari: Nekem pont az a bajom, hogy ez a film kellemes, túl kellemes, így hamis képet nyújt a cigányokról, mert nem megy elég mélyre. Valószínűleg ez egymaga csinál majd akkora nézettséget, mint az összes, egy évben készült cigány témájú film, ezért lett volna kívánatosabb, ha pontosabban nyúl a témához. Lehet, hogy túl szigorú vagyok, pedig én kedvelem Groó Diánát.

Kalla Éva: Számos tévhit él még

Hozzászóló: Értem én, hogy nem jó, ha nem ás elég mélyre, de azt is problémaként említették, ha szánalmat kelt a cigányok iránt. Akkor mi lenne az az ideális arány, ami kívánatos lenne?

Sós Mari: Nincsen általános recept. Láttunk egy kedves, de kizsűrizett filmet egy vajdasági cigány zenészről, a Gettósort, ami az egyik legjobb dokumentumfilm volt ebben a témában. Magyarkanizsán, három nyelven játszódik. Egy egészen kicsike élethelyzetet mutat be szeretettel, hitelesen, okosan.

Kalla Éva: Nem is Gettósor, hanem Gettósors kellene a címe legyen, hiszen abből az élethelyzet mindmáig nem lehet kilépni. Végül mindenkinek meg szeretnénk köszönni, aki ebben a gyűlölködő társadalomban cigány témával foglalkozik. Talán a Szíven szúrt országot nem köszönnénk meg, bár ezt a zsűri nem is sorolta a cigány témájú filmek közé, holott szerintünk nagyon is az. Szintén problémásnak éreztük Szederkényi Júlia filmjét, a Barlangot, ezért én személy szerint nagyon dühös vagyok.  (Kalla Éva a beszélgetés után tudta meg, hogy az általuk megtekintett film szerkesztetlen és vágatlan volt - a szerk.) Viszont, hogy egy ellenpéldát is hozzak rögtön, nem említettük még Sós Mari Jajgatán című filmjét, amit ugyancsak nem soroltak a cigány filmek közé, pedig az, és érdemes megnézni.

Sós Mari: Kicsit tompítani szeretném, amit a Vespáról mondtam, mert a film szándékát szerettem, és örülök, hogy végre ismét készült egy játékfilm roma témában, mert ez nagyon ritka, de a cigánykérdés szempontjából jobban is meg lehetett volna csinálni.

Sós Mari: A Vespa azt adja ki, amit a Szíven szúrt ország sugall

Kalla Éva: Mi annyira örülnénk neki, ha végre valaki a cigányság történelmi szerepét is vizsgálná játékfilmen, mert sem a ‘48-as, sem az ‘56-os szerepvállalás nincs filmen feldolgozva. Számos tévhit még mindig él, például az, hogy iskolázatlanok, pedig a romák már rég fontosnak tartják az iskolába járást, és járatják is a gyerekeiket, de ezek a sztereotípiák még mindig uralják a filmeket. A cigányok is ugyanolyanok, mint a magyarok, dobog a szívünk, bőr fedi a testünket, és ahány cigány, annyi sors. Ezt szeretnénk látni filmen is, az egyéni sorsokat, nem a sztereotípiákat, legyenek azok pozitívak vagy negatívak.

Hozzászóló: Mi a véleményük Nagypál Orsolya Hidegzuhany című filmjéről? Szerintem ez úgy mutatta be a cigánygyereket, hogy neki is vannak fenntartásai a magyar gyerekekkel szemben, ezért mindkettejüknek kell tenni azért, hogy ledőljenek a falak.

Kalla Éva: Számomra ez a film azért fontos, mert megmutatja, hogy ha közös az érdeke a cigány és a nem cigány gyereknek (mint a strandról kimenekülés), onnantól szövetségesek lehetnek. Ha érzelmi síkra terelődik a viszony, az előítélet szertefoszlik. Ennek a filmnek ez az értékes mondanivalója. A közös érdek, a szövetség összehozza a feleket - a magyar iskolarendszernek is ezt a tapasztalatot kellene felhasználnia, amikor integrálni akarja a roma gyerekeket.