Mikor a bal oldal elbukja a választást, rögtön előkerül a rettegés-kártya. Mi lesz, ha egyszer valaki megunja ezt a nemzetellenes hangulatkeltést? És lekever egy sallert? Akkor rögtön lesz miről cikkezni majd nyugaton. Megoldás kell; gyors és megfellebbezhetetlen; hogy véget érjen a pofázások kora!

 

A Jobbik a „cigánykérdés rövid távú megoldásaként” elkülönített telepek létrehozását javasolja. Ez volt az utolsó csepp: Berki Judit, a Nógrád megyei Bátonyterenyén élő cigány „szociálpolitikus” elkeseredett hangú nyílt levelet írt a hallgató többséghez.

Olvassuk és értsük meg! Íme:

Tarthatatlan az, ami a hazámban történik.

Cigány vagyok.

Őrületesek a mindennapok.

Mindenhonnan a gyűlölet hangja szól, szinte mindegy, hogy hol vagyok, már nyíltan megy a „cigányozás", büntetlenül teheti a többség, nincsen ami, kontrollálja, mert a politikai közbeszéd, az Országházában folyó disputa is sok esetben nyíltan rasszista. Hol a határ? Hol a türelem határa?

Mindennap felteszem magamnak a kérdést, amikor hazatérek a munkából. Sok idő kell, hogy regenerálódjak, hogy hitet tudjak önteni magamba, hiszen munkám során szükségem van erre.

A józan többség „kiabálása mégsem hallatszik az égig," mert úgy látszik, hogy elfelejtődött a gyilkos XX. század számomra kitörölhetetlen időszaka, amikor sok millió embert pusztítottak el csak azért, mert zsidónak vagy cigánynak született.

A többség vette a bátorságot, hogy megmondja, ki élhet és ki nem, kinek van a gettóban a helye, ki, mit tehet, kivel házasodhat, milyen hivatalt tölthet be, és melyik koncentrációs táborba fogja vinni az a vonat, ami a legbrutálisabb emberi vérengzések utolsó állomására fuvarozta a gyerekeket, nőket, időseket és a férfiakat.

Én még nem éltem ebben az időszakban, de túlélőkkel sokszor találkoztam.

Ma kísértetiesen látom ismétlődni a folyamatokat. A barátaim azt mondják, ne aggódj, ne túlozz, ne ez, ne az… de bennem ott van a kisördög. Akkor sem akarták elhinni az emberek, hogy megtörténhet. Sok okos, nagy tudású ember nem ismerte fel a veszélyt, csak akkor, amikor késő volt. Sokan asszisztáltak a folyamathoz, és felvetődik a társadalom kollektív bűnösségének a kérdése.

Elővettem országházi beszédeket abból az időből! Jó lenne, ha politikusaink is megtennék ezt! Kísérteties a hasonlóság!

Miskolcon nyíltan megfogalmazódott, hogy gettó kell a „miskolci cigányoknak".

Fantasztikus elképzelésekkel oldanák meg azt a problémát, ami lassan szétfeszíti a falakat, kettéosztja a társadalmat és felkorbácsolja az egymás elleni gyűlöletet.

Igen, a cigánykérdésről van szó. Azokról az elmulasztott lépésekről, melyeket a többség soha nem mert megtenni a valós integráció érdekében, mert féltette politikai ambícióit a helyi képviselőtestületekben és az úgynevezett nagypolitika színterén.

A jelentős intézkedések mindig elmaradtak, bármilyen kormány is volt hatalmon az elmúlt húsz évben. Minden csak akkor, ha politikai érdeke fűződött hozzá, ha nem, akkor várni kellett. Eltapsolt úgynevezett „cigánypénzek", melyek soha nem értek célba, de arra jók voltak, hogy tudathatták a többséggel, hogy látjátok adunk, és mégsem történik semmi!

Igen, tisztelt honfitársaim, a húsz éve fennálló munkanélküliség, a folyamatos jövedelemhiány, a romló lakáskörülmények, a kikapcsolt közművek, a telepek megtartása, a szolgáltatásoktól történő elzárás oda vezet, hogy belepusztul egy népcsoport. A gettót már nem kell megteremteni, mert a gettósodó kistérségek, települések már kialakultak. Az LHH (leghátrányosabb helyzetűeknek szánt) projektek, ahol a sokszor a szűklátókörűség nem engedte érvényesülni a valós problémák tényleges kezelését. A pénzek, szerződések későn érkezése, a hosszú huzavona a bírálatok megszületéséig - a jóllakott emberek ráérős döntési mechanizmusa - nem segítette a gyorsabb segítség megjelenését.

A közmunkák rendszere, az egy család egy RÁT (rendelkezésre állási támogatás), mind még inkább sújtották az amúgy is kiszolgáltatott emberek csoportját. Sok helyen egymás ellen is fordultak, mert kinek is fontosabb a munka? A te családodnak, vagy az enyémnek? Még azt is elérték, hogy csoporton belül is szembenállás van, mert a szegénység, a legnagyobb úr. „Ember embernek farkasa" lehet.

A társadalom egy csoportja, jelen esetben a roma közösség egy része a fent leírt helyzetéből adódóan teljesen marginalizálódott, a társadalom peremére szorult vagy kilökődött.

A probléma csak az, hogy bárki, aki hasonló helyzetben él, vagy oda kerül, mint a cigány közösség jelentős része, beleshet ebbe a csapdába. Nem kell ehhez barnább bőrűnek lenni, nem kell ehhez cigánynak születni. Belepusztul, mert kialakult a csoport felé a többség részéről a gyűlölet, az előítéletek észrevétlenül lopták be magukat a mindennapokba. Hányszor hallottam én is, hogy „milyen rendes ember, de milyen kár, hogy cigány…" Ha nem lennének nagyon biztos gyökereim, ha nem jutna eszembe mindennap édesapám, aki 46 évet dolgozott ebben a hazában, értünk és másokért, akkor lehet, hogy már öngyűlöletem lenne, és megkérdezném, mint ahogyan sokan megkérdezik, hogy tényleg ilyen rosszak vagyunk mi, mint ahogyan állítják?

Így azonban azt mondom magamnak, megengedhetetlen, hogy az az ország, ahol én élek, ahol születtem, ahol nevelkedtem, tanultam és dolgozom, ilyen cudar módon bánjon velem és társaimmal, mert cigányok vagyunk! Mi hová fordulhatunk védelemért?

Meddig mehet még a mindentől való megfosztottság? Meddig lehet hagyni, hogy olyan emberek törjenek pálcát felettünk, akiknek fogalma nincsen arról, hogy mit jelent így élni? Mit jelentenek a szorító mindennapok?
Mit jelentenek az átsütő gyűlölködő megjegyzések? A folytonos cigányozás, a „szappan lesz belőletek" felirat a Magyar Nemzeti Gárda masírozása, az árvízi károk okozta súlyos veszteségek, és még abban a helyzetben is megnyilvánuló kirekesztés.

Lassan megfojt mindenkit közülünk ez a légkör.

Magyar vagyok, cigány vagyok. Kettős identitástudattal rendelkezem.

Csak Radnótit tudom idézni:

„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám…"

Igen, tisztelt gyűlölködő honfitársaim!

Bármennyire hihetetlen is, így érzek, így érzünk több százezren ebben az országban!

Mi önökkel ellentétben senkinek nem kívánjuk azt, hogy gettóban éljen, hogy csendőrök vigyázzák, és csak kilépővel hagyhassa el a területet!

Magyar alkotmány! A jogállamiság intézményeiben dolgozók, alkotmánybírók, törvényhozók, jogvédők, civilek és normálisan gondolkodó állampolgárok! Hol vagytok????

Berki Judit, Bátonyterenye

Nevezzük „nyílt” levelét (csak mert „sunnyogó” levél, mint műfaj nem létezik) egyszerűen annak, ami: cigánykodásnak. Olvastuk. Mert mi tudunk. Sajnos az elmúlt években tömegével olvastunk ilyen könnyfacsaró, pusztai cigányromantikával átitatott marhabőgésszerű baromságokat. Külön műfaj lett; hungarikum, mint a cigányzene.

Szokásos klisék: összekeverni a zsidókat a cigányokkal - mint ha bármi közös is lenne bennük - sajnáltatás, mentális koldulás, az „olyan éhes vagyok, hogy majd meghalok egy pohár borért” habitus, a cigányt üldözik, megvetik - bal-bla-bla. Mennyire unalmas, mennyire lejárt a lemez.

De segítsenek nekem: látta valaki valahol ezt a műcigány Berki Juditot, amikor a Marian Cosma meggyilkoláskor Veszprémben csöndes megemlékező felvonulás volt? Látta valaki Berki Juditot, amikor Kiskunlacháza tiltakozott a pokolhegyiek terrorja ellen? Látta valaki Berki Juditot, amikor öregasszonyokat erőszakoltak meg, öltek meg és raboltak ki taknyosorrú cigánybűnözők?

Hol volt ekkor Berki Judit? Hol voltak a most könnyfacsaróan óbégató, cigánykodó Berki Juditok?

Hol voltak akkor a most oly hangosan pofázó, szánalomért, megértésért, együttérzésért, keresztény felebaráti szeretetet felemlegetők, az ateisták harcostársai, a kímélet-kuncsorgó Berki Juditok?

Megmondom. Otthon ültek a plazmatévéjük előtt; pörgették Mercédeszük kulcsait az ujjukon, közben nem is zavartan mosolyogtak - vagy a látottaktól vagy a nagy jólétüktől - s dörzsölgették párthű tenyerüket, s azt várták, minél rosszabb legyen. Lett. Pedig ők tudták, hogy ez lesz belőle.

Mert a Berki Juditok nem járnak ám cigányok közé! Á, az derogál nekik! Még átmászik rájuk a tetű meg a TBC. A Berki Juditoknak fehér ember a szomszédja. Mert a Berki Juditoknak nincs társadalmi funkciója - ők „nem politizálnak” - szeretik mondogatni. Maguknak.

Mert a Berki Juditok maguk a cigányság legnagyobb betegségei: ők, a cigányokat teljesen érthető okokból megtagadó egykori cigányok, akik hét ökörrel húzva, kínnal-keservvel „értelmiségiek” lettek. S mint ilyenek tagadták meg valóban szégyellni való fajtájukat. A Berki Juditok miatt tart itt a cigány, ahol.

Miattuk csal, lop, erőszakoskodik, és miattuk nem tud írni-olvasni, és miattuk nem tudja, mire való a vízöblítéses porcelán alkalmatosság.

A Berki Juditok együttérzésért kuncsorognak. A Berki Juditok sírnak, rínak; Berki Juditok összemosnak, szavakban csalnak, azaz, magyarul: cigánykodnak.

A bekijuditoknak csak annyi az üzenet: „el lehet menni ebből az országból, tessék, lehet menni”. Sosem éreztétek hazátoknak ezt az országot, és - valljuk be - nem is voltatok soha ide valók. Csomagoljatok! Menjetek! Nélkületek jóval nyugodtabb lesz ez az általatok is lerabolta ország!
S még csak egy: be lehet fejezni ezt a nyavalygást. Ha valami zavar, miért nem dolgoztatok érte, hogy ne így legyen?

Biztos azért, amit a szólás így fogalmaz: nem szokta a cigány a szántást…

Berki Juditok: elközelgett a „szántás” korszaka; attól ti meg úgy tartotok, mint cigány a három műszaktól.

[Még mielőtt bárki meghatódnak a levelet jegyző díszcigánytól, eláruljuk, hogy Berki a Medgyessy-féle Roma Politikai Államtitkár Romaügyi Hivatal hivatalvezetője volt, akit 2004 óta alvó ügynökként jegeltek, hogy most egy ilyen akcióba, kvázi „öngyilkos merénylőként” bevonjanak. Bedobják, akik tudják, hogy mikor, kit, mire, mennyiért és miért kell bevetni.
Önéletrajza magáért beszél.]

(nol nyomán Szent Korona Rádió)