Családi állapota: élettársi kapcsolat, Felföldi László. Hobbi: festmények gyűjtése

Közgazdasági Szakközépiskolában érettségizett, majd 1976-ban elkezdte a Közgazdasági Egyetemet. Utána tanársegéd, különböző köz- és felsőoktatásban, politikai közgazdaságtant tanított. 1987-ben kezd el dolgozni a Ferencvárosi Polgármesteri Hivatalban, mint romaügyi és kisebbségi referens.

Ez idő alatt két szakközgazdász képesítést szerzett. Szintén ez idő alatt alapította meg a "Bokréta Szövetkezetet", ami a budapesti virágárusok védelmét szolgálta. 1990-ben megalapította a "Munkanélküliség Helyett Vállalkozás Közalapítvány"-t. 1994-től az V. Kerületi Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke. Ugyanebben az évben a Fővárosi Közgyűlés tagja, és az óta is közgyűlési szakértő. 1995-ben megalapította a "Közéleti Roma Nők Egyesületét". 2002-ben parlamenti egyéni képviselő jelölt az SZDSZ színeiben (egyéni körzet). 2003. OCÖ képviselő.

1994- Belváros-Lipótváros, Cigány Kisebbségi Önkormányzat – Elnök

1994-1998 Fővárosi Cigány Kisebbségi Önkormányzat, képviselő

2002- Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat - képviselő, kabinettag

1994- Fővárosi Közgyűlés, képviselő

1994-2002 Fővárosi Közgyűlés Foglalkoztatáspolitikai Bizottság, bizottsági tag

1991- Munkanélküliség helyett Vállalkozás” Közalapítvány - Kurátor, kuratóriumi titkár

1995- Közéleti Roma Nők Egyesülete - elnök, jogvédő iroda vezetője

1987-1996 Budapest, Ferencvárosi Önkormányzat - Cigányügyi majd Kisebbségügyi referens

1981- 1990 Oktatás különböző középfokú és felsőoktatási intézményekben

2002 Országgyűlési képviselő jelölt

'87-ben kerültem a kilencedik kerületi tanácshoz, és a '87-tôl '90-ig terjedô idôszak elég produktív volt az életemben. Akkor csináltuk meg a Bokréta szövetkezetet - éppen most szunik meg, mert a fôváros mindent a saját kezelésébe vesz. Ez az illegális virágárusoknak nyújtott lehetôséget, hogy legális vállalkozókká, adófizetô állampolgárokká váljanak. Nem azért árulnak aluljáróban meg mindenhol, mert így nem kell adót fizetni, hanem azért, mert nincs jobbra lehetôségük.

Legalábbis a többség, ha lenne jobbra lehetôsége, nem csinálná. Sikerült bebizonyítani, hogy akik kaptak közterület foglalási engedélyt, egy-két kivételtôl eltekintve, mindegyik megmaradt, fizettek adót, tébét.

Sajnos, sok önkormányzat nem állt az ügy mellé, egyre inkább elfogynak az engedélyek. Miután a fôváros kezelésébe került a közterület, a fôváros sem járult hozzá. Nem tudom elképzelni, hogy a Mester utca és a Ferenc körút sarkán az egy négyzetméteres virágasztal kinek árt. Ugyanúgy elvették a Boráros téren, semmi sincs a csepeli HÉV végállomáson. Kimondottan pártoló leveleket kaptunk a helyi lakosoktól, mégsem maradhatott meg a virágos. Elég sok cikkezés volt a Bokréta ügyében. Abban a pillanatban, hogy Demszky fôpolgármester lett, kiküldte a kerületeknek a levelet, hogy vizsgálják felül, gondolják végig, városszépítés, minden egyebek. És akkor a Beszélôben ezt le lehetett hozni, hogy végre lenne egy ilyen kezdeményezés, és ezt a liberális fôpolgármester fojtotta meg.

Létrehoztam a Munkanélküliség helyett Vállalkozás Közalapítványt. Az alapítvány kap a fôvárostól öt-hat millió forintot, és abból 50-100-200 ezerrel tudunk támogatni induló vállalkozásokat. Egyre kisebb a súlya, ez az alapítvány nem tudta magát kifutni. Nem olyan kézben van a foglalkoztatáspolitika, aminek ez fontos lenne. Még megvan, csak kérdés, lesz-e roma vállalkozás, amit támogatni lehetne.

Nyugodtan feltételezhetjük, hogy ma már a "cigány módon" vállalkozók sem analfabéták. Hogy nem mennek túl közel a magasan iskolázott üzletmenethez, az meglehet. Hogy nem tárják a világ elé üzleti tapasztalataikat, az biztos. De, ha nem is becsülik túl sokra az iskolás tudást, a papír szükségességét nem vonják kétségbe. És tapasztalják, hogy a papírért szerzett tudás hasznukra válik az üzleti tárgyalásoknál: komolyan veszik ôket. A fennmaradás kényszeríti ôket arra, hogy az ösztönöstôl a tudatos, a hagyományostól a korszeru felé haladjanak.

A diszkriminációval sújtott embereknek se lehet okosabbat mondani - bármilyen reménytelen a helyzetük: tanuljanak. A tanulásnak mindenképp van közvetlen haszna: a szellemi épülés, az öntudat, az önbecsülés erôsödése. Érdekeik védelméhez, a diszkrimináció leküzdéséhez is tudás szükséges.