Született: 1958.07.25. Születési helye: Illocska (Dél-Baranya Megye). Képzőművész. Faszobrász.

A Népművészet Ifjú Mestere cím birtokosa. Kétévesen szüleivel Lapáncsára költözött. A két településen egyetértésben, egymást segítve, éltek magyarok, cigányok, németek. Ez a szellemiség meghatározóvá vált gyermekévei során. Anyai ágon kertészkedő szorgos cigány családból származik. Édesanyja napszámot és házimunkát vállalva nevelte fel. Apja szerb vándormuzsikus és kosárfonó volt, aki járta az országot, olykor hónapokig távol volt tőlük.

Két lánytestvére a családot választotta hivatásul, öccse jogi diplomát szerzett. Első fafaragó kését nagyapjától kapta, aki pásztorként és favágóként saját maga faragta, díszítette pásztorbotját és az ostornyelet. Gyermekként tőle tanulta meg a fafaragás szakmai fogásait és a természet tiszteletét. Kicsi korban dologra nevelődve tapasztalta meg az egyszerű nép életét, tevékenységeit, amit ma hagyományőrzőként farag meg. Tanulmányai során az alapokat Báthory Gézának (volt tanárának) köszönheti, aki mint különösen ügyes kezű és fantáziával megáldott gyermeket, a dombormű faragás rejtelmeire okította. Az általános iskola elvégzése után Pécsre került az 508-as Szakmunkásképző Iskolába. Két évig bútorasztalosnak tanult, de fel kellett hagynia ilyen irányú érdeklődésével, az akkoriban személyét ért előítéletek és kirekesztettség miatt. 1974-ben Komlón próbálkozott az 501-es Szakmunkásképző Intézetben, de hasonlóképpen nem tudott beilleszkedni a személyes megvallása szerint: italozó, durva, verekedős, helybeli vájártanulók közé, ezért két év elteltével itt is megszakította tanulmányait. 1976-ban Budapestre költözött.

Építkezésen dolgozott. Beiskolázott munkásként épületszerkezet-lakatos szakmát szerzett. Egy magyar lánnyal való kapcsolata miatt azonban innen is távoznia kellett. Az előítéletes környezet nem nézte jó szemmel származását. Szülőföldjén, Villányban, vállalt ezután lakatosként munkát a Mezőgép Vállalatnál. A későbbiekben volt kocsirakodó és borász. Ezekben az éveiben megnősült és családot alapított. Házat épített és magángazdaságot hozott létre. 1989-ben a túlfeszített nehéz fizikai munka következtében fellépő gerincbántalmak miatt leszázalékolták és rokkantnak nyilvánították. Ennek következtében fordult ismét a képzőművészet felé. Első kiállítását a Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesület rendezte meg a pécsi Apáczai Csere János Nevelési Központban. 1991-ben a - szintén Pécsen - II. János Pál pápa látogatásának tiszteletére rendezett kiállításra beválasztották bibliai témájú szobrait. Ugyanebben az évben részt vett a Népművészet Ifjú Mestere pályázaton, ahol oklevelet kapott, 1992-ben pedig elnyerte a Népművészet Ifjú Mestere címet. Ezekben az években kezdte el kulturális szervezői munkáját. Egyre szaporodó kiállításaira építve, mintegy azok folytatásaként, nemzetiségeket bemutató népzenei és néptánc esteket szervezett. A 90-es évek második felétől ismételten Budapesten élt. A magánerőből finanszírozott kulturális szervezői munkáját (a szükséges anyagi feltételek hiányában) megszakította.

A folytatás érdekében alapítóként életre segítette a Békésebb Világért Alapítványt. A 10-es évek első felében visszaköltözött szülőföldjére, ahol újfent a dél-baranyai cigány közösség alkotótevékenységét erősíti. Mostanáig csaknem hetven egyéni vagy csoportos kiállítása volt Magyarországon. Néhány alkalommal külföldön (Franciaország és Ausztria) is szerepelt munkáival. Szobrai megtalálhatók a Néprajzi Múzeum Egyházi és Cigány Gyűjteményeiben, az Erdős Kamill Cigány Múzeumban Pécsett, a nagykanizsai - oktatást szolgáló - Cigány Néprajzi Gyűjteményben, a Soros Alapítvány, a Fővárosi és különböző Kisebbségi Önkormányzatok tulajdonában. Művészi pályája során mérföldkő a Kenyérosztó Krisztus című szobrának szerepeltetése az 1994-es Kossuth-évforduló alkalmából az olaszországi Collegnoban, a Magyar Kulturális Napok keretében, rendezett Arcaico e Moderno kiállításon, ahol Kosztics László alkotása fogadta a látogatókat. 1998-ban került sor 50. kiállítására a Magyar Kultúra Házában. A művész legnagyobb sikereként a látássérültek és mozgássérültek intézményeiben lakó gyermekek számára szervezett tapintható és körüljárható kiállításait tartja számon. Ars Poeticáját (Alkotói Hitvallását) a következőképpen fogalmazza meg: A sajátos kultúrák bemutatásával, a művészetek erejével eredményesen lehet küzdeni az előítéletek csökkentéséért, a tolerancia szélesedéséért, a család, a szeretet, a munka tiszteletéért, és a hagyomány megbecsüléséért.

Fontosabb kiállításainak jegyzéke: Pécs, Apáczai Csere János Nevelési Központ, Rácz Aladár Közösségi Ház, Szekszárdi Művelődési Ház, Ausztria, Weis Kulturális Központ, Mohács, Művelődési Ház, Pécs Székesegyház, Dunaföldvár, Budapesti Könyvesház, Hotel Gellért, Pécsi Megyei Közgyűlés Díszterme, Siklós, Harkány, Villány Szüreti Fesztivál, Lapáncsa Művelődési Ház, Budapest Vakok Állami Intézete, Vakok és Gyengénlátók Általános Iskolája, Mozgásjavító Általános Iskola, Vakok Országos Szövetsége, Fővárosi Szakszervezetek Háza, V. ker. Polgármesteri Hivatal díszterme, Tállya, Közép-európai Művésztelep, Franciaország, Ausztria, Bécs, Graz, Budapesti Ferencvárosi Művelődési Ház, Szentendre, Orosháza, Tura, Gödöllő, Budapest Néprajzi Múzeum, Budapest Magyarok Háza Kulturális Alapítvány, Budapest III. ker. Művelődési Központ, IV. ker. Művelődési Ház.