A magyar cigány kultúrát bemutató kiállítást rendeznek februárban Valenciában a magyar EU-elnökség egyik programjaként - erről írt alá szándéknyilatkozatot pénteken Budapesten Balog Zoltán, a közigazgatási és igazságügyi tárca (KIM) társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkára és Salvador Enguix Morant, a kelet-spanyolországi város önkormányzatának kulturális főtanácsosa.

Az MTI által rögzített sajtótájékoztatón Balog Zoltán elmondta, hogy az új magyar kormánynak egyik nagyon fontos célkitűzése a társadalmi fölzárkóztatás, amely Magyarországon nagy részben érinti a cigányságot.

    "Meggyőződésünk, hogy kulturális öntudat nélkül nem lehet felzárkózni, felzárkóztatni" - hangsúlyozta, egyúttal örömét fejezte ki, hogy a tervezett fotókiállítás kapcsán - amely összeveti a külső szemlélő cigányságképét a belülről látható romaképpel - ez a két kérdés összekapcsolódik. Balog Zoltán fontosnak nevezte, hogy ne csak a cigánykérdéshez értsen mindenki Magyarországon, hanem magát a cigányságot is megismerjük, s hogy e népcsoport története részévé váljon a magyar oktatásnak.

Valencia

    Salvador Enguix Morant elmondta, hogy a budapesti Néprajzi Múzeum által kezdeményezett és a madridi magyar nagykövetség által támogatott kiállítást a Valenciai Néprajzi Múzeum fogadja. Utalt rá, hogy a két országot sok ponton köti össze a történelem, s ezek egyike, hogy Spanyolországban is jelentős cigány népesség él, még ha arányát tekintve kisebb is, mint Magyarországon. A főtanácsos hangsúlyozta, hogy a sokszínűség adja nemcsak Európa, de egy-egy ország kultúrájának gazdagságát, s ennek tudatosítása szintén összekötő kapocs a spanyolok és a magyarok között.

    A Képek, cigányok, cigányképek elnevezésű kiállítás Szuhay Péternek, a Néprajzi Múzeum kurátorának és Szeljak György kultúrantropológusnak a gondozásában jön létre.

    Szuhay Péter az MTI-nek elmondta, hogy a tárgyi gyűjteménnyel kísért fotókiállítás egy és egynegyed századot ölel majd át a XIX. század végétől egészen napjainkig. Segítségével a társadalom többségében kialakult cigányképet, illetve a cigányok ezzel jórészt ellentétes önképét igyekszenek majd összevetni - mondta, hozzátéve, hogy az anyag részben a Soros György által támogatott Nyitott Társadalom Intézet (OSI) immár harmadik, cigány családok saját fotóalbumaira kiírt pályázatából származik.

A KIM sajtóanyagának közleménye szerint 2010. december 3-án Balog Zoltán, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkára és Salvador Enguix Morant, Valencia tartomány kulturális főtanácsosa  aláírta a magyar cigány kultúrát bemutató kiállítás megvalósításáról szóló szándéknyilatkozatot.

A kiállítást a Valenciai Autonóm Területi Kormány és a Caja Madrid spanyol pénzintézet, illetve a magyar állam támogatja – a 2011. első félévi magyar EU-elnökség lakossági programjainak részeként.

A megállapodás célja, hogy a budapesti Néprajzi Múzeum, a Hungarofest Kft. és a Valenciai Etnológiai Múzeum együttműködésében egy, a magyar cigány kultúrát bemutató kiállítás kerüljön megrendezésre Valenciában 2011 első félévében, a soros magyar EU-elnökségi program keretében.

A tárlat mintegy egy és negyed századot ölel át, s a cigányokról készített fotók segítségével a társadalom többségében kialakult cigány-képeit, illetve a cigányok ezzel jórészt ellentétes önképét igyekszik bemutatni, értelmezni.

A kiállítás előzményének tekinthető néprajzi múzeumi kiállítások és fotóalbumok joggal vetették fel a kérdést: tükrözi-e valójában a magyarországi cigányság történetét az album 736 felvétele, avagy csak a szerkesztők által konstruált tudományos és művészi "valósággal" találkozhat az olvasó? Mondhatnánk a fényképek különböző világlátással, különböző szemléletmóddal és különböző politikai céllal készültek. Jóllehet minden kép tárgya - vagyis minden képen valamilyen formában szerepel - a cigányság, de mivel a kép üzenete nem szükségszerűen azonos a kép tárgyával, valójában az alkotóról szól.

Az általunk ismert cigányokról készült fényképek többségét nem cigányok készítették. E képeknek is csak töredéke az olyan kép, ahol a cigányok, akár mint megrendelők jelentkeztek a fényképezés piacán vagy a velük találkozó fényképészeket legalább egy-egy kép erejéig befolyásolhatták. Ilyenkor az általuk megválasztott pózban, beállításban és csoportösszetételben, a maguk választotta öltözékben fényképezkednek.

A képek többségén azonban a cigányok, mint "áldozatok" szerepelnek, általában ugyanis nem a maguk akaratából fényképezik őket, nem is a nekik tetsző élethelyzetben örökítődnek meg, hanem akaratuktól függetlenül válnak az etnográfiai, antropológiai vagy a szociológiai kutatás tárgyává, vagy a riport-fotó jóvoltából egyenesen valamilyen politikai cél eszközévé. Ez persze nem jelenti azt, hogy az egyes fényképezés során kialakított működő kapcsolatban ne válhatnának partnerré, s ne lelnének örömet a fényképezésben, de nyomatékosítanunk kell, hogy fényképezésük mégiscsak egy rajtuk kívül álló kulturális világ rájuk kényszerített akarata lesz. A legfontosabb kérdés azonban mégis csak az, hogy a képek a fényképezett emberről, vagy a kép készítőjéről szólnak.

A kiállítás ezekre a kérdésekre keresi a választ, úgy hogy a fotóanyagát mintegy történeti és tipológiai rendbe sorolja.

A prezentáció fő fejezetei:

I. A cigányok felfedezése: az európai „vadember” egzotikus zsánerképei (a 19 és 20. század fordulója);

II. A cigányok, mint az etnográfiai kutatás „tárgya”: cigány munka, cigány életmód (a 20. század első fele);

III. A cigányok szociológiai érzékelése(1): amikor a szegénység még nem etnicizálódik (a cigányok a két világháború közötti szociofotó világában);

IV. A cigányok, mint a politikai propaganda sikertörténete: a cigányok „beilleszkedése” (a cigányok az államszocializmus sajtófotó világában);

V. A cigányok szociológiai érzékelése(2): a szegénység etnicizálódása és tematizálódása; együttérzés a szegénységgel (a cigányok a 20. század második felének szociofotó világában);

VI. A cigányok, mint a velünk egyenrangú, mint a velünk együtt élők antropológiai ábrázolása: a kulturális különbségek tisztelete (a cigányok utóbbi negyedszázados megértő ábrázolása);

VII. A cigányok saját világa: önkép és önreprezentáció; a sztereotípiák lebontása (családi fotóalbumok képei, megrendelt műtermi képek, privát és amatőr felvételek a korszak egészéből). Az egyes témákhoz, illetve fejezetekhez gazdag tárgyi anyag is kapcsolódik.