Naponta látjuk a híradásokban, olvassuk az újságban a cigányokkal összefüggésbe hozható híreket. A politikusok folyamatosan a romák integrálásáról beszélnek. A dolgok mögé azonban kevesen néznek, akik véleményt mondanak gyakran csak felületesen ismerik a cigányok életét, gondolkodását. Végigjártuk három Ózdhoz tartozó település és a város mellett lévő Farkaslyuk roma negyedét - mi változott az utóbbi időben, történt-e javulás életfeltételeikben?

A borsodi iparvárosba megérkezve a cigány kisebbségi önkormányzat irodájában várt bennünket Berki Lajos elnök. Véleménye szerint is az a fő probléma, hogy a cigányság alulképzett és többségüknek nincs munkája.   felzárkózásra egyetlen lehetőséget lát, az oktatást, de hozzáteszi, integrálni csak azt lehet, aki akarja. A beszélgetés közben belépett egy fekete kalapot viselő bajszos cigányember, akiről udvarias bemutatkozása után kiderült, ő lesz, aki elkísér bennünket riportunk első állomására.

Amit elrontottunk, magunknak kell helyrehozni

Kísérőnkkel, a 47 éves Budai Jánossal gyalog indultunk az egykor ligetes, parkos Kiserdőaljára, ahol ma már nyomát sem látni a régi vidám, gondtalan életnek. Jelenleg ez a város egyik cigányok lakta településrésze. Bármerre nézünk mindenhol a szegénység és a kilátástalanság az úr. Kísérőnk beinvitál lakásába, felesége fogadkozik, ne haragudjunk, de nagyon szerényen élnek. Hellyel kínálnak és panaszkodnak, hogy 75 ezer forintból élnek nyolcan. A családi pótlék és a férj után járó ápolási díj az összes bevételi forrásuk. A kertet beültették krumplival, zöldséggel, ezzel is pótolnak valamit. Néha csurran-cseppen még pár ezer forint vashulladék gyűjtésből, amit eladnak a méhtelepen. A családban nem dolgozik senki, legmagasabb iskolai végzettségük nyolc általános. Az egyik gyermek közmunkásként három hónapig a város kertészetében dolgozott. A mélyszegénységért önmagukat és az államot is hibáztatják.

Fotó: Stiller Ákos

„Húsz évvel ezelőtt tanulhattunk volna, de akkor nem tudtunk gondolkozni. A rendszerváltás előtt lehetett érvényesülni iskola nélkül is, a kohászatnál és a bányánál segédmunkásként dolgoztunk. Az ipar megszűnésével életünk gyökeresen megváltozott. Hét évig egy budapesti vállalkozónál dolgoztam, megvolt mindenünk, de haza kellett jönnöm, mert a feleségem magában nem bírt gyerekekkel, azóta végünk van” – mesélte Budai János.

Az utóbbi időben egyre többször hallani a romák és nem romák közötti ellentétről, a származásukból adódó hátrányos megkülönböztetésről és a cigánybűnözésről,. Erről Budaiék másképp vélekednek: „mi nem érezzük és sosem éreztük, hogy származásunk miatt másképp viselkedtek volna velünk. Cigánybűnözés van, miért ne volna, mindenfajta bűnözés van. Az egész ország tiszta bűnözésből áll.”

Fotó: Stiller Ákos

Budai János mindamellett nem adja fel: „ki fogunk törni a szegénységből. A nyáron felnőtt gyerekeimmel elmegyünk napszámosnak. Félév alatt két-három millió forintot is megkereshetünk mezőgazdasági munkával és gyümölcsszedéssel. Az államra nem számíthatunk, saját magunkon kell segíteni. Ahogy elrontottuk az életünket, ugyanúgy kell helyrehoznunk”.

A cigányt bezárják, a fehérgallérosok megússzák

Mielőtt visszamennénk a cigány kisebbségi önkormányzathoz, útközben egy kisebb csapattal találkoztunk, felajánlották, név nélkül elmondják a véleményüket. Egy középkorú nő szerint a politikusok a szegények pénzén váltak milliomossá, az országot tönkretették. Munkalehetőség nincs, sok cigányember éhezik, s ha valaki egy darab vasat ellop, börtönbe zárják, a fehérgalléros bűnözők, akik milliókat, milliárdokat lophatnak, megússzák bűntelenül. A percek alatt összesereglett csoportból az egyik férfi is a rendszerváltozás előtti éveket idézte: „a kommunista rendszerben, aki nem akart dolgozni, munkakerülés miatt vitték a börtönbe. Most ilyen nincs, ránk szakadt a nagy szabadság, amivel nem tudunk élni”.

Kísérőnk egyik rokona,   Budai Zoltán kritizálta a jelenlegi kurzust: „Az elmúlt kormányról nem tudok rosszat mondani, lehetőségeikhez képest segítettek rajtunk. Nem értem miért kell bántani egymást. Amikor az ország nehéz helyzetét tetőzi még a világgazdasági válság is, nem marni kell azt, aki idáig adott, aki nem szított semmilyen fajgyűlöletet, hanem szeretetre buzdította a társadalmat. Ha a Bajnai-kormány el is vett az emberektől nem haltunk bele. Nem kellett volna a Fidesznek az MSZP kormányt elnyomni. Lehet, hogy négy év múlva ők ugyanilyen nehézséggel találják szemben magukat, ami az országot már porig fogja rombolni, kirobban a polgárháború a szegények és a gazdagok között”.

A cigány és magyar ellentéttel kapcsolatban az egyik fiatal férfi elmondta, ő egy olyan gyülekezetbe jár, ahol kevés a roma, de mindenki szereti egymást.. Véleménye szerint a pártoknak közösen kellene megalkotni egy olyan programot, amely fellendítené az országot. Amíg a politikusok csak azon veszekednek, kinek jusson nagyobb szelet a tortából, addig nem lesz előrelépés.

Hétes, a legrettegettebb

Fotó: Stiller Ákos

A hirtelen verbuválódott kis csapattól lassan elköszöntünk és visszaértünk a cigány kisebbségi önkormányzathoz, ahol csatlakozott hozzánk az elnök, Berki Lajos, együtt indultunk Ózd és talán az ország legrettegettebbnek tartott romatelepére, Hétesre. Az ózdi gettó a közelmúltban többször szerepelt a médiában, itt támadta meg két roma kiskorú a telep utolsó magyar lakóját, aki a kórházban belehalt sérüléseibe. A negyven szociális bérlakásban közel négyszáz roma él. Az egykor kohászati vezetők által lakott településrészre ma már semmi nem emlékeztet, nyomorral, kitaszítottsággal találkozunk, bármerre nézünk mindenhol romos házak, aki teheti, messziről elkerüli a környéket. Ahogy a kocsival egyre közelebb értünk, úgy sereglettek ki az utcára gyerekek és felnőttek egyaránt. Tekintetükben, viselkedésükben kitapintható volt a bizalmatlanság, a félelem.

Fotó: Stiller Ákos

Ahogy kiszálltunk az autóból rögtön elindultak felénk és gyanakodva kérdezték mit keressünk itt. Berki Lajos jelenléte kicsit oldotta a feszültséget, megnyugtatott mindenkit, hogy újságírókat kísér. Legtöbben elzárkóztak, de kíváncsiságból néhányan azért végigkísértek bennünket az utcán. Az első döbbenetet, egy 15 éves fiú váltotta ki belőlem. Dél körül járt az idő, ezért megkérdeztem, miért nincs iskolában. Közönyösen azt válaszolta, nem érdekli, két éve nem jár iskolába, neki elég volt az általános iskola első három osztályának az elvégzése. Napjai fagyűjtéssel és az udvar seprésével telnek. Az édesanyját kerestük, megkérdeztük volna, miért engedi, hogy a gyereke nem jár iskolába. A fiú nem szólt semmit, de a körülöttünk állók finoman jelezték, hogy az édesanyja prostituált, most „dolgozik”, nem tudunk vele beszélni. Ezalatt a gyerek gyorsan eltűnt.

Fotó: Stiller Ákos

Egy középkorú férfi azt mondta: „nagyon sokan vannak itt olyan gyerekek, akik nem járnak iskolába, mert nincs kedvük. Amikor elérik a 14-15 éves kort, már a megélhetést keresik, elmennek vasazni, fát gyűjteni. Csupán az érdekli őket, miből tudnak pénzt csinálni. Higgye el, nem az iskola teszi az embert, az egyenlő a nullával. Az számít, hogy mi van az ember szívében. Hiába szeretnénk jól élni, az állam és az önkormányzat nem engedi, nem kapunk lehetőséget.

folytatjuk