1989 előtt más volt minden, akkor dolgozhattunk. Ha nem ment dolgozni az ember, a rendőr bevitte harminc napra. Most semmi nincs. A hatalmat nem érdekli, hogy mi van velünk, mindenki maga felé húzza a pénzeszsákot. Ígérnek fűt-fát, a parlamentben csak a vita megy, egy normális törvényt nem tudnak hozni”.

Fotó: Stiller Ákos

Nézelődünk a hétesi nyomortelepen, amikor az 53 éves B. Gyula a lakásába invitál bennünket, közben elmeséli, hogy jelenleg közmunkásként dolgozik, ami nem folyamatos munka, pedig arra lenne szüksége ahhoz, hogy rendesen tudja fizetni a 3500 forintos lakbért. „Nem igaz, hogy a cigányság nem akar dolgozni, csak nem kellünk sehová. Közel 75 ezer forint a havi bevétele a családnak, amiből nem kapok ki 40 ezret sem, mert levonják lakbérre és a tartozásainkra. Éljen meg ennyiből a sok miniszter. Nem tudunk venni normális ételt, ruhát, cipőt. Bárhová megyünk segítségért, nem kapunk semmit. A gyógyszereket nem tudjuk kiváltani még közgyógyra sem, mire elintézzük az ehhez szükséges papírokat, addig az illető meghal”.

Fotó: Stiller Ákos

Sok hétesinek az elemi iratai is hiányoznak, ,a személyi igazolvány, az adókártya a taj szám. Igazolványok nélkül teljesen a margó szélére kerülnek, végképp esélytelenné válnak arra, hogy munkát találjanak. A telepen szinte minden férfinek volt már dolga a rendőrséggel.  „Hha mi kimegyünk az erdőre fáért, vagy valaki ellop egy tyúkot, jön a rendőr, megbüntet 20 ezer forintra, ha háromszor, négyszer elkap, az már 80 ezer forint. Aki nem tudja kifizetni, megy a börtönbe. A rendőrökben nem bízunk, ha nem csinálunk semmit, akkor sem hisznek nekünk, csak kötekednek, gyalázkodnak és cigányoznak, megaláznak bennünket. A Fidesz három csapás törvényével sem értek egyet, az egész a cigányokról szól. Mi a bűnözéssel csak a megélhetésünket próbáljuk valahogy fenntartani. El vagyunk lehetetlenítve, adjanak nekünk munkát, s nem lesznek lopások” – panaszolja B.Gyula.

Fotó: Stiller Ákos

Időközben megérkeztünk B.Gyula házába, ahol kb. 40 négyzetméteren élnek heten: a családfő, a feleség, két fiú, az egyik élettársa és két unoka. A családtagok közül az egyik fiú végezte csak el a nyolc általánost. Az asszonyok nem járnak sehová, az ő dolguk a háztartási munka, a férfiak kötelessége pedig eltartani a családot, feltéve, ha van miből.

Azt hitték jön a Gárda

A házból kilépve megpillantottuk, hogy az úton motoros csapat közeledik. Az itt lakók füttyel, halk kiáltásokkal jeleztek egymásnak, másodpercek töredéke alatt szinte az egész telep az utcán volt. Többen azt mondták „ha ezek gárdisták, innen nem mennek el élve”. Közben a motorosok egyre közelebb értek, Berki Lajos és mi is próbáltuk őket nyugtatni, ne féljenek. A 40-50 főből álló motoros csapat és az őket kísérő mikrobusz végigment az utcán, majd megfordultak, s megálltak a házak előtt. A hétesiek arcán szemmel látható volt a félelem, ezt többen harciasságukkal próbáltak leplezni, de a merev, riadt tekintetek árulkodtak. A motorosokról kiderült német turisták, kíváncsiságból jöttek, pénzt és üdítőt osztottak, egy-két motoros még akrobata bemutatót is rögtönzött. A kedélyek lecsillapodtak, a látogatók pedig, amilyen váratlanul jöttek, olyan gyorsan el is mentek.

Fotó: Stiller Ákos

Mi is lassan elindultunk következő állomásunkra, Várkonyra, ahol már nem voltak ennyire közlékenyek az emberek. Egyedül a helyi élelmiszerboltos mesélt név nélkül az itt élők vásárlási szokásairól. A kereskedő azt tapasztalja, mióta egy családban csak egy felnőttnek jár a segély, még nehezebben élnek az emberek, helyzetüket tovább súlyosbítja a rájuk nehezedő uzsorakölcsön kamata is. Kizárólag az olcsóbb termékeket viszik, a nagyobb kiszerelésű áruk közül is a kisebbeket veszik meg. Nem lehet meggyőzni senkit arról, hogy a nagyobb csomag lehet száz forinttal drágább, de jobban megéri. Korábban munkavállalói kiskönyvvel sokan az Alföldre jártak dolgozni, de miután ez is megszűnt, még jobban beszűkültek a lehetőségeik. Szeretnének dolgozni, de nincs hol. A boltos szerint a legnagyobb probléma, hogy nem tudják beosztani a pénzüket, csak a mának élnek.

Kilátástalanság, hibás politika

Riportunk utolsó állomása az Ózd melletti Farkaslyukra vezet, ahol tavaly a község határában lévő illegális bányából a helyi romák engedély nélkül bányászták a szenet.

Az egykori bányász falu legszegényebb részén, a Völgyes úton gyalog haladunk, ahol egy fiatal roma férfi, Papp Attila van a segítségünkre. Szomorúan meséli, még két hónapig dolgozhat közmunkásként: „most még faluőr vagyok, de utána mi lesz, nem tudom. Bementem a munkaügyi központba, ahol elmondták, akár öt évig is dolgozhatnék közmunkásként, ez csak a farkaslyuki önkormányzaton múlik, ugyanis van lehetőség szerződéshosszabbításra. Az önkormányzat azonban úgy jár jól, ha egy évtől tovább nem alkalmaz. Ezután jár két, vagy három hónapos munkanélküli segély. Utána, ha a polgármesteri hivatal visszavesz dolgozni, akkor hat hónapig a munkaügyi központ fizeti a béremet, az önkormányzatnak így nem kerülök pénzbe. A feleségem főállású anya, van három gyermekünk”.

Fotó: Stiller Ákos

A beszélgetés közben szóba kerül az utóbbi időben sokat emlegetett cigánybűnözés, amiről Attilának határozott véleménye van. Szerinte igaz, hogy a börtönökben, 70-80 százalékban romák töltik büntetésüket, de ennek ellenére nem szabad általánosítani. A kialakult helyzetért főként az államot teszi felelőssé, ugyanis az emberek, ha lopnak, csak a megélhetésükért teszik. Hangsúlyozta azonban, hogy ő és az itt élő cigányok többsége elítéli a bűnözés minden formáját és elenyésző azok száma, akik betörésből és lopásból élnek. A tősgyökeres farkaslyuki romákkal semmi baj nincs, a bevándorlók miatt viszont sokszor nekik is fáj a fejük. A leszakadásért a cigányság is hibás, elmondta, annak idején rosszul döntött, mikor az általános iskola elvégzése után nem tanult tovább. A gyerekeit tanulásra neveli, mert ahhoz, hogy elérjenek valamit, iskolába kell járni, szakmát kell tanulni. Más lehetőségük nincs, nem segély kell, hanem szakma és munka – jelentette ki Papp Attila.

Ahogy beljebb haladunk a völgyben, kosz és bűz terjeng az utcán, düledező, romos házak, néhol az ablakot nejlon pótolja. Az emberek az udvaron üldögélnek, vagy az utcán sétálnak. Szembeötlő, hogy minden házhoz tartozik egy kis kert, de a föld sehol nincs megművelve. A járókelőknél szóvá is tettük, többen azt felelték, hogy a föld alkalmatlan a művelésre, próbálkoztak már, de nem termett meg semmi. A 42 éves, hét gyermekes Harkály Barnabás nehéz körülményeire panaszkodik: „Kőműves és pék szakmám van, egyikkel sem kapok munkát. Felvételnél nagyon megnézik az embert. Mikor az egyik pékségbe felvételre mentem, meglátták, hogy cigány vagyok, közölték az állást már betöltötték. A rendszerváltás előtt minden más volt. A farkaslyuki bányaüzemben, majd az egercsehi-i bányánál dolgoztam, föld alatt és külszínen egyaránt.

Mióta bezárták a bányákat, nem dolgozok. Eljárok időnként alkalmi munkákra, de ettől is félek már. Több esetben megtörtént, hogy ledolgoztam 20 napot, s mire jött a fizetés ideje, a vállalkozó lelépett. Szólni nem mertem, mert rám küldte volna a verőembereket. Most a kis családi pótlékból és a közmunkáért járó minimálbérből élünk és taníttatjuk a gyerekeket”.

Sokszor vádolják a romákat azzal, hogy a szociális juttatások miatt vállalnak gyereket. Nem ritka, hogy egy 16 éves lánynak már két gyereke van, miközben még az iskolapadban lenne a helye. Harkály Barnabás cáfolta ezt, a cigányemberek nem a pénz miatt vállalnak annyi gyereket. Egy gyerek után 16 ezer forintot kapnak, ami nem elég arra, hogy etessék és ruházzák is őket. Elmondta, a romáknál ez hagyomány, a kultúrájukban gyökerezik, számukra a család jelent mindent. Ha egy gyerek már megfogant, annak meg kell születni, az abortuszt isten elleni bűnnek tartják. Arra a felvetésünkre, hogy a nem kívánt terhességet elkerüljék, nem lenne-e jobb, ha a gyerekeknek szexuális felvilágosítást tartanának a védekezésről azt mondta, a cigányoknál ez tabutémának számít.

Időközben többen csatlakoztak a beszélgetéshez, s mint kifejtik, a cigányok gyermekvállalása körüli problémák, a roma és nem roma közötti feszültségek azóta léteznek jobban, mióta megjelent a Jobbik és Magyar Gárda. Az egyikőjük név nélkül a következőt mondta: „Nagyon érezhető a cigányokkal szembeni ellentét. Nem fizikálisan, hanem szavakban, gesztusokban. Öt, hat éve, ha elmentem egy magyar emberhez, megkérdeztem felássam-e a kertjét, örült és fizetett érte, ma az sem tetszik, ha a kapuja előtt elmegyek, nem még, hogy beengedjen az udvarra. Mindezért a politikusok a felelősek, Budapesten el vannak szakadva a valóságtól. Jöjjenek le vidékre, töltsenek közöttünk néhány hetet, mindjárt másképp állnának a cigánysághoz.”.

Fotó: Stiller Ákos

A farkaslyuki cigányok egy része most a gombaszedésből próbál pénzt szerezni és várják a makkgyűjtés szezonját, melyből ismét be tudnak pótolni valamit a családi kasszába. Mások a volt szénosztályozó helyén, a meddőhányón reggeltől kora délutánig keresik vasat, a rezet, amit eladnak a méhtelepen. Ám mire a kézikocsival beérnek az átvevőhelyre, a rendőrök megbüntetik őket 10 ezer forintra. Enne ellenére – ahogy mondják - muszáj megcsinálni, mert 50 kiló vasért kapnak 2000 forintot. Szerintük az állam kényszeríti rá az embereket a megélhetési bűnözésre. A beszélgetés végén annyit kértek tőlünk, írjuk le: „nem a miniszterek fizetését kéne emelni, hanem a minimálbért. Adjanak nekünk munkát és nagyon szívesen dolgozunk”.

 A látogatás nyugtalanító gondolatokat ébresztett bennünk.  Az elmúlt húsz év politikájának romaügyben tett lépései itt Borsodban szemmel láthatóan eredménytelenek voltak.  Egyelőre nem világos, milyen konkrét intézkedésekre készül az Orbán  kormány a cigány-nem cigány együttélés problémáinak megoldására. Miképpen kreálnak munkahelyeket a cigányembereknek? Milyen lehetőséget adnak a roma gyerekeknek, hogy leküzdjék a családi-szociális háttérből fakadó hátrányokatt?  Annyi bizonyos, hogy kevés a jó szándék, a cigányság aktív részvétele nélkül az integrációs elképzelésekből nem lesz semmi.

Fotó: Stiller Ákos